A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)
Veszprém megye helytörténeti lexikona 1 (Könyvismertetés) Nagyszabású, az egész ország területét fokozatosan felölelő vállalkozás első kötetét vehettük a kezünkbe az elmúlt évben. Ismertetésekor — mint erre már mások is rámutattak 2 — elsősorban abból a szempontból lehet és kell vizsgálnunk a szerzők célkitűzését és a megvalósításban elért eredményeiket, hogy a lexikon-sorozat jó úton indult el, lehet-e, kell-e az eredeti elgondoláson változtatni? Talán másodsorban, de számunkra, Veszprém megyében élő és működő szakemberek számára mégis szükségesen „előkelőbb" rangsorolásiban kell azonban az első kötetet vizsgálnunk. Hiszen megyénknek hosszú évtizedeik óta, sőt, ha a korántsem ilyen átfogó célzattal készült munkákat leszámítjuk, elsőízben jelent meg olyan helytörténeti összegezése, amelynek éritékét nemcsak a kortárs, hanem jónéhány elkövetkező generáció is méltányolni fogja. E kötetnek tehát mindkét értelemben vett úttörő jelentősége miatt, bár főleg helyi vonatkozásaiban vagyunk elsősorban illetékesek vizsgálódni. Érdemes azonban az előkészülése előtti elgondolások, az arról folytatott viták ismertetésével is foglalkozni, nyomon kísérni a tervekből valósággá lett mű útját. I. Amint arra a szerzők maguk is hivatkoztak, tervezetüket annakidején, mint az Országos Községi Törzskönyvbizottság tagjai dolgozták ki és terjesztették e bizottság elé 1948-ban, amely azt pártolta. Kiindulásként tehát egyrészt a helynév-megállapításokkal kapcsolatos történeti anyag kiadatásának szükségessége merült fel, 3 másrészt a helységnévtárak érthetően szűkszavú, de az egész országra kiterjedő, míg az egyes helytörténeti monográfiák esetenként részletező, de korántsem minden telepüLést felölelő, tehát hiányos (emellett gyakran elavult) adatközlései közötti áthidaló megoldásnak a lexikális módszerű feldolgozást javasolta. Azonban már ekkor is hangsúlyozták a tervezet készítői, hogy csak a névváltozatok, —• változtatások közzététele nem volna elegendő, a történeti statisztika adatait feltétlenül hasznosítani kellene, ezzel számos tudományág felmerülő igényeit, elsősorban természetesen a demográfusok és gazdaságtörténészekét lehetne kielégíteni. 4 A bizottság tagjainak (közöttük Pais Dezsőnek, Kniezsa Istvánnak, Mendöl Tibornak) egyetértése ellenére sem indulhatott mag a szervezett munka — anyagiák hiányában, csupán a szerzők végezték anyaggyűjtésüket, korlátozott mértékben. Néhány év múlva azonban, amikor 1952-ben felmerült a Törzsikönyvbizottság megszüntetésének gondolata, a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztálya elfogadta és anyagilag is támogatta a szerzők javaslatát arra vonatkozóan, hogy kísérletezzék ki a helységek névalakjaira és azok változásaira, a települések keletkezésére, pusztulására, fejlődésére vonatkozó főbb adatok közreadásának módozatait. A kutatómunka kezdetben két megyére terjedt ki. Borsodnál a levéltári források szinte megszakítatlan sorozatban állottak rendelkezésire, míg Veszprém megyénél ezzel ellentétben csak hézagos adatsorok voltak kiaknázhatók. Már itt meg kell jegyeznünk azt a körülményt, hogy a szerzők adatgyűjtésének az 1940-es évek végén történt megindításakor a történeti és a mai közigazgatási beosztású Veszprém megye területileg egybeesett. Az 1950-ben végrehajtott területrendezéssel a helyzet ugyan jelentősen megváltozott, azonban a levéltári állagok a történeti beosztáshoz igazodtak, így a szerzők — mint egyedüli kutatók is — nem tudtak vállalkozni a jelentős többletmunka elvégzésére, ami a rendezésből adódott. Ez tökéletesen érthető és az eljárást kifogás nem érte. Legfeljebb nyomósabb okok szólnak amellett, hogy a következő kötetek egyike az 1950 előtti Zala megyét dolgozza majd fel. Az adatgyűjtés előrehaladtával. szükségesnek látszott néhány minta-leírás és a feldolgozási szempontok alapján a munka megvitatása. Erre 1955 nyarán, a MTA Településtudományi és Nyelvtudományi Főbizottságának ülésén került sor. A számszerű adatanyag táblázatokba rendezése mellett — mely291
