A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Farkas Gábor: Földosztás, házhely- és határviták Sümegcsehi községben (1945–1948)

(plébánia) birtoka volt.

17 1926-ban 132 kat. hold szántóföldet, jórészt 1200—1600 négyszögöles parcellákban osztottak ki a falu lakosainak. Ekkor kizárólag hadiözvegyek és hadiárvák jutottak földhöz.

18 Teljesen kimaradtak a juttatásból azok a napszámos és törpebirtokos parasztok, akiknek „hadiérmeiik" nem voltak. Az 1926. évi földosztás a lakosság birtokmegoszlásában különösebb változást nem jelentett. A napszámos és törpebirtokos réteg továbbra is szegénysorsú maradt, mert sorsán az egy kh. föld sokat nem lendített. így ezek kénytelenek, voltak továbbra is mezőgazdasági munkát vállalni a környező uradalmakban és a falusi gazdagparaszti rétegénél. A község lakói a harmincas éveikben 1645 kh. területtel rendelkeztek, amelyből 543 hold közbirtokossági erdő és 273 hold közlegelő volt, és csupán 829 hold esett egyéni művelés alá, amelybe beletartozott a szántóföld, a rét, a szőlőhegy, valamint a belsőség is. A lakosság birtokmegoszlása az 1921. évi házhely juttatás, valamint az 1926-ban és 1940-ben végrehajtott földosztás után

19 Földterület gazdaság kat. holdakban 1926 1940 1 kh. aluli 18 2 1—5 kh-dal rendelkezik 86 102 5—15 kh közötti 49 49 15—20 kh. 6 6 20 kh-on feüli 3 4 teljesen vagyontalan család (gazdasági cseled) 15 16 A veszprémi püspökségnek a harmincas évek végén még 86 kh. és 400 négyszögöl földet vagyonváltság címén le kellett adnia.

20 Az Országos Földbirtokrendező Bíróság felszólítására a püspökség több község határában kívánta a vagyonváltságos földeket átengedni. Ismeretes volt Sümegcsehi község lakóinak sanyarú helyzete. A hatóságok nyomására a Földbirtokrendező Bíróság úgy döntött, hogy a földvagyonváltságot teljes egészében ennek a községnek a határában kéri. „Ezeknek az ingatlanoknak — földbirtokpolitikai célokra leendő felhasználása végett — vagyonváltságkénti átvételére sürgős szükség van" — olvasható az ítéletben. A 86 kh. 400 négyszögöl területnek átengedését indokolta az is, hogy a szomszédos Döbröcze község kérelmezői nagybirtok hiányában másutt nem voltak földhöz juttathatók. A két község lélekszáma arányában 66 kh. 400 négyszögöl Sümegcsehi, 20 kh. pedig Döbröcze kérelmezőinek jutott. A földigénylők 1940 tavaszán a felhívásra tömegesen jelentkeztek, akik 2—3 kh. szántóföld juttatására számítottak. Kiküldött bíró és mérnök a felosztásra szánt területet 600. 800 és 1200 négyszögöles parcellákra tagolták. A Földbirtokrendező Bíróság „érdemes" kérelmezőknek ismét azokat tartotta, akik az elmúlt időszakban katonáskodtak, vagy olyan családokat, ahol több fiúgyermek volt. Ezek után vették számításba a község napszámos és törpebirtokos rétegét. Juttatási sorrendet ezeknél is felállítottak: és a községi elöljáróság javaslata alapján az arra érdemeseknek bjO, 800 négyszögöles parcellákat juttattak. Az öszszeírási jegyzéket, ahol felsorolták a juttatottak nevét a kapott ingatlan nagyságával együtt, a kérelmezők megtekinthették. A községi elöljáróságot a jegyzékből kimaradt napszámos és törpebirtokos kérelmezők szinte megostromolták, panaszokkal árasztották el, de elégedetlenek voltak a juttatottak is, mivel kévéseitek a kapott területeket. Az összeírási jegyzékben ennek ellenére nem változtattak. A kiküldöttek a panaszokkal nem törődtek. Egyik jelentésükben így írtak erről: „Kétségtelenül megállapítható volt, hogy a panaszok meg nem hallgatása sérelmes a felekre nézve. Tekintettel azonban arra, hogy a rendelkezésre álló csekély területből több igénylő földhöz juttatására nem volt lehetőség, a nagyszámú igénylő panaszát nem vettük figyelembe." így a községben a kérelmezők közül egy hadirokkant, négy hadiözvegy és árva, 68 napszámos, 31 törpebirtokos, öt iparos és egy közalkalmazott 600—1200 négyszögölig jutottak földhöz. A kiosztott területek között zömmel 800 négyszögöles parcellákat találunk, ezenkívül 27 db 1200 négyszögöles, 6 db 600 négyszögölei és egy db 400 négyszögöles parcella volt. A község tulajdonába adtak 3 kh. területet, amelyet levente-térnek a következő években már fel is használtak. 1939 őszén és 1940 tavaszán az uradalom a föld vagyon váltság terhére leadni szánt területeket műveletlenül hagyta, de a munkálatokat a juttatottak ott csak az eljárás lefolytatása után, 1940 őszén kezdhették meg. A birtokbaadás június 10-én megtö tént, és ettől kezdve az új birtokosokat terhelték az adók és más közterhek, akiknek a föld árát is a fennálló törvényes rendelkezések szerint meg kellett fizetni. Az 1920. évi 36. törvénycikk alapján a megváltással járó egyéb költségeket is a juttatottaknak kell fedezni. A község juttatottjai azonban ezt a költséget a kiosztás után sem tudtik megfizetni, így az Országos Földbirtoikreindező Alap kölcsönözte az összeget azzal a kikötéssel, hogy a község elöljáró-