A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat

danivalójának tökéletes félreértését hányja a rendező és a színészek szemére.

64 Az, hogy a vidéki sajtóban általában ritkán találhatunk elfogulatlan, értelmes színikritikákat e korban, közismert. A kisvárosok életében némi változatosságot, sőt „pikantériát" jelentő színtársulatok megjelenésének szenzációját olyannyira egyértelműen ismertető Pápai Közlöny ellen a Modern Dunántúl élesen kikel.

65 Ez a lap ugyanis kizárólag a színésznők és a pápai aranyifjúság várható szerelmi kapcsolatai szempontjából „értékelte" a társulat megjelenését. Képzőművészettel is kívánt foglalkozni a Modern Dunántúl, néhány műmelléklet s néhány, éppen a vidéki művészeti élet lehetőségeivel foglalkozó írás jelzi, hogy egyrészt az új művészi irányzatok ismertetését, másrészt a modern ízlés alakítását tűzték ki céljukul a szerkesztők. E munkában a jelek szerint mások is tátogatták őket. Már említettük Nagy Sándor, akkortájt Veszprémiben élő festőművész nevét, a lap emblémáját ő készítette s egy szerkesztői üzenetből kiviláglik, hogy a képszerkesztést ő végezte. A címlapot és a fejlécedet Ludvigh sógora, Hermann János készítette — jellegzetes szecessziós alkotások.

65 Nyilván személyes kapcsolatuk eredményezte, hogy Ludvigh Sassy Attila— Aiglon „Opium álmok" с. akkortájt megjelent rajzolatából többet közöl s a lap egyik számában szubjektív hangú méltatást is ír a művészről.

67 Fiatal, fővárosi és vidéken élő művészekkel tartott kapcsolatuknak jele a számos szerkesztői üzenet, melyben a szerkesztőség — alighanem Ludvigh — a velük való levelezésre is utal s valamennyiüktől egy novemberre tervezett — de meg nem valósult képkiállításra kér anyagot. Sassy rajzain kívül egy-egy alkalommal közölnek rövid méltatást és reprodukciót Csikasz Imre veszprémi szobrászművészről és Mihály Lili grafikai próbálkozásáról.

68 A modern művészetről, a műélvezésről s a vidéki művészeti életről, a „giccset" tanító festőiskolák veszélyeiről és a népművészet jelentőségéről jelent meg a képzőművészeti rovatban a fentieken kívü

1 egy-egy hosszabb-rövidebb írás.

60 Egy Bécsben rendezett nagysikerű magyar vadászkiállítással kapcsolatban hangzik el a művészeti élet, de kiállítások vidéken történő bemutatását szorgalmazó javaslat: „Ne zsúfolják nyakig Budapestet mindenféle gyűjteményekkel... ha nem a fővárost tesszük kizárólagos szellemi gócponttá, hanem mindenütt fe

1állítjuk a művelődés őrhelyeit", akkor beszélhetünk a kultúra demokratizálásáról.

70 A Modern Dunántúl szerkesztői már lapjuk megindításakor foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy tárlatokat, irodalmi esteket, előadásokat is rendeznek. A képzőművészeti kiállítás terve, mint láttuk, csak elgondolás maradt. Hasonló sorsra jutott, nem tudni mi okból az az irodalmi és zeneestély is, melyet 1910 november 12-re hirdettek meg a veszprémi színházban. Kilátásba helyezték a Rippl-Rónai vendégeként Kaposvárott idéző Lövell Fenella énekesnő felléptét, „a milieut Rippl-Rónai mester tervezi."

71 „A modern irodalmi eszmeáramlatok igaz elterjesztésére nem elegendő maga a sajtó" — írják. „Valahányszor új, friss és az eddigiekhez merőiben új világnézet, felfogás, avagy csak ítélőképesség kezdett ébredezni az emberekben, mindannyiszor igénybe vették a közvetlen tanítás, az előadás formáját... Midőn mi itt a Dunántúl egy ősi városában vállalkoztunk a modernizmus terjesztésére, tisztán láttuk, hogy mi nekünk is igénybe kell vennünk a chatedrát és az előadói asztalt." Ha ezen kiállítás megrendezése nem is sikerült, részben mégis elérték a szerkesztők kitűzött céljukat. 1910 november 20-án Fényes Samu a Modern Dunántúl szervezésében két előadást tartott Veszprémben. Az egyiket délután, a kereskedelmi iskola tornatermében a munkásság számára. Ezen a darwinizmus elméletét fejtegette. „Az előadó egyénisége és bizonyító ereje igen nagy hatással volt a jelenlévőkre és előre biztosította a későbbi munkáselőadások sikerét."

72 Este a Kereskedelmi Kaszinó nagytermében, nagyszámú érdeklődő előtt a szabadgondolkodás programmját fejtette ki. „Előadása hatását legjobban az a felszisszenés bizonyította, mely az előadás nyomán a klerikális és gentry hajlamú helyi lapokból tört ki s az az ijedt védekezés, melylyel a hinni akarók kísérelték a tőle hirdetett pozitív tanokat cáfolgatni." A siker láttán egy hét múlva Ludvigh az iparosifjak önképző-egyletében tartott a vallások fejlődéséről és „a gazdasági erők evolúciójaképpen előálló társadalmi jelenségekről" előadást. Az evangélikus lelkész az előadás után vitába szállt az előadóval, „melyre az előadó válaszolt, meggyőzve a hallgatóságot álláspontja tudományos és pozitív voltáról. A feltüzelt hallgatóság maga is vitázott a lelkésszel, ki álláspontját megvédeni nem tudván, felháborodásában lemondott a kör t. b. tagságáról" — tudósít az esetről a Modern Dunántúl. A Kereskedelmi Kaszinóban még egy előadásra sor került, december negyedikén. Ezen a program szerint Fényes Samu válasza hangzott volna el — ő azonban nem jelent meg. Hangay Sándor viszont 155