A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat
hivatalát vette át. Lusztlg népbiztossal együtt ő jelölte ki a veszprémi polgárok közül a túszokat. Május 1-től ő lett a városi vörösőrség parancsnoka. Május 31-én részt vett a tolnatamási ellenforradalmi zendülés leverésében, júliusban városparancsnok: lett. Augusztus 7-én leváltották tisztéből, 8-án letartóztatták, 23-án harmincnyolc társával együtt Siófokra szállították és társaival együtt kivégezték. 22 Mint szociáldemokrata érzelműt tartották nyilván elvtársai 1919-ben, hogy ízig-vérig kommunistává lett, magatartásán kívül egy cikk is tanúsítja, melyben az egyesült pártba igyekvő elvtelen, karrierista élelmekről írt. 23 Bármily különösen hangzik — de éppen ez jelzi a Modern Dunántúl körének fokozatos radikalizálódását — a lap programját a szerkesztők „menet közben" ismerik fel és fogalmazzák meg s vállalják következményeit. A bevezetőben Ludvigh mint „a nagy kultúrálom igénytelen kis álmodói"-t mutatja be a lapot és munkatársait. „Félénken nézünk körül közöttetek, kik nem akarjátok megérteni a beszédünket, pedig a mi szemünk tükrében is a Balaton kékje csillámlik, minket is a Bakony szült és somogyi halmok, zalai rétek embereinek észjárása szabja a mi eszünk kerekét. Nem vak bízás, nem előleges hitet kérünk tőletek, hanem olvasást és önálló kritikát." 2 '' Már említettük, hogy ebbein az első számban jelent meg Halasi Andor és Zigány Zoltán írása, 25 inkább ezek fogalmazzák meg, mi legyen az új lap feladata. Halasi csatornát lát benne, melyen át az ország központjában formálódó kultúra eljut a vidékre és annak szellemi életét megtermékenyíti. Ugyanakkor megJ2gyzi: „Ne utánozza, csak kövesse a „Modern Dunántúl" a fővárosi modern folyóiratokat. Legyen folytonos kölcsönhatásban a maga vármegyéinek életével... Bár minél több vidéki város követné a „Modern Dunántúl" alapításának példáját." — Zigány azt fejtegeti, hogy a szociológia módszerével kell „a tudományos becsület szándékával és a szabadgondolkozás bátorságával" az élet, az ország kérdéseit vizsgálni, a észrevételeit becsületes publicisztikával kell az olvasók elé tárni. E feladatok elvégzésére buzdítja az újonnan induló lapot. A szerkesztők elgondolása eredetileg tehát az volt. hogy társadalmi és irodalmi-művészeti kérdésekkel egyaránt foglalkozó orgánumot kell lapjukkal létrehozni. A kritika tüzében azonban állásfoglalásukat fokról-fokra módosítaniuk kellett. Előbb még csak azt fejtegetik, hogy a vád: a lap szabadgondolkodó szellemű, nem jelenti, nem jelentheti, hogy csak destruálni, rombolni akarna. 26 „Lehet tehát valakinek vallásos viliágfelfogása amellett, hogy szabadgotndolkodó, csak az kívánatcs. sőt feltétlen szükségesség, hogy ez a vallás ne legyen dogimák körülhatárolta, merev álláspontok szegélyezte valami . . ." Közhelyekről van szó — írja a cikk szerzője — „de szükségesnek tartottam elmondani ott, ahol még rombolással vádolnak, a mikor új épületek első, osztatlan köveinek lerakásáról van szó." Az említett, alább részletesebben ismertetendő támadásokra már a 3. számban is, élesebben reagált a szerkesztőség. 27 Védekeznek a keresztény hittel és erkölccsel való szembeállítás ellen: „Nem döngetünk évezredes tanokat, elismerjük az elismerésre méltókat, de szívbeli mély meggyőződéssel, a magunk igazságának fegyvereivel dolgozzunk és harcolunk — ha kell — a modern kultúráért." Azonban néhány sorral alább már önérzetesen leszögezik: „A »Modern Dunántúl« hirdetett programját azok támadják, akik képtelenek voltak évtizedek munkájával bárminemű kultúréletet teremteni. Ha à mi lapunk is Mihályikák zöngeményeit, a vidéki lapokban megszokott tárcacikkeket adná — nem lenne létjoga, mert más formában adná ugyanazt, a mit az eddigiek." Alig egy hónappal később azonban, a 6. számban már bejelentik a lap profiljának megváltoztatását. A modern kultúra, irodalom terjesztésének feladatát a Modern Dunántúl terjedelmének szűkre szabottsága miatt vállalni nem tudja, azért különválik és Űj Igék címmel jelenik meg az eddigi szépirodalmi rovat anyaga. „Ezzel szemben a »Modern Dunántúl«-ba új állandó rovatokat hozunk, mint a »Közigazgatás«, »Iskolaügy« és »Sociologia« rovatait .. ," 28 A lap szerkesztősége végül az utolsóelőtti szám terjedelmes tanulmányában elemzi a társadalmi fejlődés és a politika össszefüggéseit, a vidéki társadalomi rétegződését. „Soha olyan komplikáltán zagyva, soha olyan 'lehetetlenül bonyolult, soha oly kibogozihatatlannak látszó nem volt tán a társadalmi élet, mint vidéken ma" — állapítják meg. A papság és a dzsentri a hangadó s a fejlődést minden áron hátráltatni igyekszik. Beleértve a szabad versenyt és a technikai haladást is. „Látszat, hogy a technikai haladás eredménye a nyomor... Ez csak addig és csupán addig áll, a míg a technikai haladást pusztán és kizárólag a kapitalizmus képviselői sajátítják ki... Nem másra v van tehát itt szükség, 149
