A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez
fokozatánál fogva. Szinnyei József „törzskari kapitány" kifejezése valószínűleg erre utal. Párizs kulcsa ez időben a Porte Maillot volt. A védelmet ezen a részen maga Dombrowski tábornok vezette. Megtiszteltetésnek számít tehát, hogy „a Porte Maillot és környékének tüzérparancsnoka s a 2. genie-zászlóalj őrnagya lett Győrök Leó." E hely annál is inkább nehéz feladatot jelentett a védelmezőknek, mert e területet a Mont Valerien erőd tüzével elérte. Ezért Győrök Leó az ágyúkat igyekezett teljesen elrejtve elhelyezni. Sikereinek titka az álcázott, a fedett ütegek létesítésében, és a hidegvérű s pontos, összefogott tűzvezetésben rejlett. Eredményes tűzvezetésre utalnak a korabeli jelentések is. Április 11-én a Versaiilesi Journal Officiel írta jelentésében: „A Porte Maillot ágyúütegei állandóan csapatainkat lövik."™ A Kommün hadijelentéseiben reá vonatkozó adatokat találunk: Április 24-én a „2. zászlóalj visszaverte a versailles-iak támadását Neuillynél és súlyos veszteségeket okozott nekik." 31 Még ebben a hónapban 26-án a Kommün hadi jelentése szerint „Porte-Maillot: Tüzéreink elnémítottak öt versailles-i ágyút Courbevoie-nál.'" 3 '' E terület pedig mind a Porte Maillot-i parancsnoksághoz tartozott. Ügy látszik, hogy Dombrowski beosztottjában nem csalódott. Tordai György szerint „Győrök őrnagy azt a megtisztelő feladatot kapta a kommüntől, hogy irányítsa a vendome-i (vandom) oszlop, a napóleoni militarista politika emlékére emelt emlékoszlop ledöntésének munkálatait: Győrök a feladatot teljesítette." 33 Győrök L. Tivadarné apósa, Puskás Tivadanné pedig atyja elbeszélésére hasonlóképpen emlékezik. Győrök Leó ez időben a Porte-Maillot térségének műszaki és tüzérparancsnoka volt a család elbeszélése szerint. Ilyen nagyméretű műszaki feladatra ezért ideje aligha volt. Véleményünk szerint itt arról van szó, hogy a munkálatok vezetésével legmagasabb szinten megbízott Courbet Abedie nevű mérnököt bízta meg a munkálatok megtervezésével és kivitelezésével; s tanítványát és barátját, Győrök műszaki őrnagyot e munkálatok ellenőrzésére kérte fel. A fiatal őrnagyot Dombrowski tábornok mindig a legfontosabb helyre küldte. így most a Forst d'Issybe ment s ott átvette az erőd tüzérl és műszaki parancsnokságát. Erről Szinnyei József könyvében így emlékezik meg: „a Commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásáról lemondott Eudes tábornok helyére." 134 Ez akkor következhetett be, amikor a Nemzetőrség dezorganizálódva elhagyta Fors d'Issy-t s azt Cluseretnek kellett visszafoglalnia. így véleményünk szerint május 2-a és május 4-e között került hősünk Issybe. A hivatalos jelentés ugyanis e napom a következőket írja: „Issy erődjének helyreállítási munkálatai nagy erővel folynak." 3 ' 1 Ez valószínűleg Győrök őrnagy munkáját jelenti. Május 7-én pedig már Dumont százados az erőd parancsnoka. 30 Győrök Leó valószínűleg az erődítési munkák befejezése után pedig e napon visszatért a Porte-Maillot-i szolgálati helyére. Életének e szakaszáról Győrök Leó a családi körben szívesen beszélt. Azonban hőstetteiről, előléptetéseinek okairól alig ejtett néhány szót. Inkább az eseményekről, a forradalmi hangulatról beszélt. Ezért meglehetősen nehéz életének e szakára adatokat találni. Május 21-én a város dél-délnyugati részén, a Porte Saint-Cloud-on keresztül egy Ducatel nevű párizsi lakos beengedte a városba a versailles-i csapatokat. Így azok még aznap a Grande Rue vonaláig és a Szajna partjáig terjedő városrészt elfoglalták. Dombrowski. hogy a bekerítést elkerülje, a Porte Maillot és előtte levő területet igyekezett kiüríteni. Állandó harcban vonult vissza a Montmartre irányában. Győrök őrnagy a Montmartre-on rendezkedett be védelemre, amelynek erődítését korábban már megkezdte. A Vasárnapi Üjságban közölt nekrológ szerint „a kommün kinevezte a rommá lőtt Issy vár, később pedig a Montmartre parancsnokává." Szinnyei József szintén tud a Montmartre-i parancsnokságról. A családi elbeszélés is megemlékezik róla. Győrök őrnagy valószínűleg a Place de Roubaix felé vonulhatott vissza. Nagyrabecsült tábornoka, Dombrowski, május 23-án a Rue Myrrha-i torlaszon elesett. Dombrowski másnapi temetésén valószínűleg részt vett s így kerülhetett véleményünk szerint a Cimetière du Pére-Lachaise környékére, ahol tábornokát eltemették. Ez magyarázná meg, hogy a végső küzdelmek során, május 27-én vagy 28-án, amikor fogságba esett, „a Mur de Feders... téren állott a kivégzőosztag" elé. De nem halt meg: „A fejének és szívének szánt lövedékek azonban csak a lábán ejtettek sebet. Az éj leple alatt igyekezett biztonságosabb helyre menekülni." 30 Hogy a sebesült hol és mennyi ideig húzhatta meg magát, nem tudjuk. Tény, hogy felismerteik és újra elfogták. A kivégzést a véletlen szerencse útján újra sikerült elkerülnie. Az azonban már fele-