A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Füzes M. Miklós: Adatok Györök György és Györök Leó életéhez

fokozatánál fogva. Szinnyei József „törzskari kapi­tány" kifejezése valószínűleg erre utal. Párizs kulcsa ez időben a Porte Maillot volt. A védelmet ezen a részen maga Dombrowski tábornok vezette. Megtiszteltetésnek számít tehát, hogy „a Porte Maillot és környékének tüzérparancsnoka s a 2. genie-zászlóalj őrnagya lett Győrök Leó." E hely annál is inkább nehéz feladatot jelentett a védel­mezőknek, mert e területet a Mont Valerien erőd tüzével elérte. Ezért Győrök Leó az ágyúkat igye­kezett teljesen elrejtve elhelyezni. Sikereinek titka az álcázott, a fedett ütegek létesítésében, és a hi­degvérű s pontos, összefogott tűzvezetésben rejlett. Eredményes tűzvezetésre utalnak a korabeli jelen­tések is. Április 11-én a Versaiilesi Journal Officiel írta jelentésében: „A Porte Maillot ágyúütegei ál­landóan csapatainkat lövik."™ A Kommün hadije­lentéseiben reá vonatkozó adatokat találunk: Áp­rilis 24-én a „2. zászlóalj visszaverte a versailles-iak támadását Neuillynél és súlyos veszteségeket oko­zott nekik." 31 Még ebben a hónapban 26-án a Kom­mün hadi jelentése szerint „Porte-Maillot: Tüzéreink elnémítottak öt versailles-i ágyút Courbevoie-nál.'" 3 '' E terület pedig mind a Porte Maillot-i parancsnok­sághoz tartozott. Ügy látszik, hogy Dombrowski be­osztottjában nem csalódott. Tordai György szerint „Győrök őrnagy azt a meg­tisztelő feladatot kapta a kommüntől, hogy irá­nyítsa a vendome-i (vandom) oszlop, a napóleoni militarista politika emlékére emelt emlékoszlop le­döntésének munkálatait: Győrök a feladatot telje­sítette." 33 Győrök L. Tivadarné apósa, Puskás Tiva­danné pedig atyja elbeszélésére hasonlóképpen em­lékezik. Győrök Leó ez időben a Porte-Maillot térségének műszaki és tüzérparancsnoka volt a család elbeszé­lése szerint. Ilyen nagyméretű műszaki feladatra ezért ideje aligha volt. Véleményünk szerint itt ar­ról van szó, hogy a munkálatok vezetésével legma­gasabb szinten megbízott Courbet Abedie nevű mérnököt bízta meg a munkálatok megtervezésével és kivitelezésével; s tanítványát és barátját, Győrök műszaki őrnagyot e munkálatok ellenőrzésére kérte fel. A fiatal őrnagyot Dombrowski tábornok mindig a legfontosabb helyre küldte. így most a Forst d'Issy­be ment s ott átvette az erőd tüzérl és műszaki pa­rancsnokságát. Erről Szinnyei József könyvében így emlékezik meg: „a Commune a romba lőtt Issy vár parancsnokává nevezte ki az ezen állásáról lemon­dott Eudes tábornok helyére." 134 Ez akkor következhetett be, amikor a Nemzetőr­ség dezorganizálódva elhagyta Fors d'Issy-t s azt Cluseretnek kellett visszafoglalnia. így véleményünk szerint május 2-a és május 4-e között került hősünk Issybe. A hivatalos jelentés ugyanis e napom a következőket írja: „Issy erődjé­nek helyreállítási munkálatai nagy erővel folynak." 3 ' 1 Ez valószínűleg Győrök őrnagy munkáját jelenti. Május 7-én pedig már Dumont százados az erőd parancsnoka. 30 Győrök Leó valószínűleg az erődítési munkák befejezése után pedig e napon visszatért a Porte-Maillot-i szolgálati helyére. Életének e szakaszáról Győrök Leó a családi kör­ben szívesen beszélt. Azonban hőstetteiről, előlépte­téseinek okairól alig ejtett néhány szót. Inkább az eseményekről, a forradalmi hangulatról beszélt. Ezért meglehetősen nehéz életének e szakára ada­tokat találni. Május 21-én a város dél-délnyugati részén, a Porte Saint-Cloud-on keresztül egy Ducatel nevű párizsi lakos beengedte a városba a versailles-i csa­patokat. Így azok még aznap a Grande Rue vona­láig és a Szajna partjáig terjedő városrészt elfog­lalták. Dombrowski. hogy a bekerítést elkerülje, a Porte Maillot és előtte levő területet igyekezett ki­üríteni. Állandó harcban vonult vissza a Montmartre irányában. Győrök őrnagy a Montmartre-on rendez­kedett be védelemre, amelynek erődítését korábban már megkezdte. A Vasárnapi Üjságban közölt nek­rológ szerint „a kommün kinevezte a rommá lőtt Issy vár, később pedig a Montmartre parancsno­kává." Szinnyei József szintén tud a Montmartre-i parancsnokságról. A családi elbeszélés is megemlé­kezik róla. Győrök őrnagy valószínűleg a Place de Roubaix felé vonulhatott vissza. Nagyrabecsült tábornoka, Dombrowski, május 23-án a Rue Myrrha-i torlaszon elesett. Dombrowski másnapi temetésén valószínű­leg részt vett s így kerülhetett véleményünk szerint a Cimetière du Pére-Lachaise környékére, ahol tá­bornokát eltemették. Ez magyarázná meg, hogy a végső küzdelmek során, május 27-én vagy 28-án, amikor fogságba esett, „a Mur de Feders... téren állott a kivégzőosztag" elé. De nem halt meg: „A fejének és szívének szánt lövedékek azonban csak a lábán ejtettek sebet. Az éj leple alatt igyekezett biztonságosabb helyre menekülni." 30 Hogy a sebesült hol és mennyi ideig húzhatta meg magát, nem tudjuk. Tény, hogy felismerteik és újra elfogták. A kivégzést a véletlen szerencse út­ján újra sikerült elkerülnie. Az azonban már fele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom