A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
In memoriam: Darnay-Dornyay Béla – Gutheil Jenő – Iványi Béla – Pongrácz József
Tudományos munkásságának elismeréseként 1923ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1938-ban nyugdíjazását kérte, megvált az egyetemtől és kizárólag kutatómunkájának élt. Régebben is szívesen ismertetett egyes levéltárakat, különösen az értékes magyar adatokat tartalmazó külföldi levéltárakat. Most megkezdte a körmendi Batthyány levéltár rendezését, segédletekkel ellátását, ismertetését és fontosabb iratsorozatainak közzétételét. A „Körmendi levelek" с sorozatban közölt a Körmenden talált magyar nyelvemlékekeit, cíimeresleveleket, a két Zrinyi Miklós leveleit stb. Haláláig vallotta, hogy a Dunántúl törökkori történetét a Batthyányak számadáskönyveiből és az általuk összegyűjtött egykori missilis levelekből jobban megismerhetjük, mint a legszebb haditanácsi vagy kamarai hivatalos iratokból. Meghalt Pongrácz József, az egykori pápai református kollégium tudós professzora. Mi is elbúcsúzunk tőle, mert személyének és szolgálatának jelentősége messze túlterjedt a református egyház, a pápai kollégium és tudományszakja határain. Utolsó képviselője volt ama régi református polihisztoroknak, akik az egyház falain belül az egész magyar művelődést szolgálták, Lelkesedéssel és szorgalommal, a régi hagyományok megbecsülésével és átszármaztatásával, új feladatok szíves vállalásával és teljesítésével azt a prédikátor- és professzor-típust ábrázolta ki közöttünk, amelynek Bod Péter, Benkő József, Szilágyi Áron, Földváry László és Miklós Ödön voltak vele együtt méltó képviselői. Több mint hat évtizeden át ő igazgatta a pápai kollégium híres könyvtárát. Hűséggel folytatta azt a tiszteletre méltó munkát, amelyet elődje, Borsos István végzett a könyvtár rendezésével és katalógusának publikálásával, de mégis többet tett elődjénél: gyűjtő szenvedélyét egészen a könyvtár szolgálatába állította. Járta a parókiákat, padlásokról, almáriumokból, ládákból összeszedegette múlt kallódó értékeit, s bár a második világháború folyamán Itt gyűjtött adatainak csak egy töredékét dolgozta fel, és adta ki (Képek Körmend múltjából. 1943., Zalavár a török időkben, 1960), néhány részlet, kéziratban maradt (Zalaszentgrót, Vasvár törökkori története, de még sokkal több feldolgozatlan jegyzete. Élete utolsó éveiben is részt vett a Keszthely és vidéke с ismertető összeállításában, ismertette a keszthelyi Festetics családi levéltárat, tehát dolgozott ott és úgy, ahogy öreg korában vonyarcvashegyi magányában erre még lehetősége nyílt. ötvennyolc nagyobb tanulmányán és igen nagy számú kisebb cikken kívül különböző tudományos intézetekbe került hátrahagyott jegyzetét is sok haszonnal forgathatják a Dunántúl történetének kutatói, de közvetlen kedvességét, szeretetteljes egyéniségét, mellyel a hozzá fordulókat még késő öregkorában is támogatta, senki sem pótolhatja. Degré Alajos sok minden elpusztult gyűjtéséből, a Dunántúl művelődéstörténetének a pápai könyvtár még mindig fontos lelőhelye. Személyes barátságban és ismeretságben élt a könyvtár minden jelentősebb nyomtatványával és kéziratával, s a könyvtáblákból értékes kéziratokat bontott ki. Az a néhány kézirat, amelyet kötésékből és könyvtáblákból tárt fel és mentett meg, csak a Rákóczi-szabadságharc irodalom- és művelődéstörténetére nézve is, egészen jelentős. Egy XVII. század derekáról való debreceni kötésben megtalálta Fodorik Menyhért tipográfus üzleti levelezésének töredékét, amely azóta nyomtatásban is megjelent, éppen halálának esztendejében. Otthon volt az angolszász protestantizmus világában, s értékes összeköttetéseit a könyvtár számára gyümölcsöztette. Gyakran járt külföldön és tanári szolgálata folyamán hetven tanítványát bocsátotta Nyugatra azzal a tanítással: „Nem azért megyünk ki, hogy majmoljuk azt. amit ott látunk, s lekicsinyeljünk mindent, ami magyar, hanem hogy felrázzuk az itthoniakat: mi is tudunk és akarunk dolgozni.'' Edinburghban tanult, önéletírásában így emlékezik meg könyvtári tanulmányairól: „SzorgalPongrácz József (1885-1963) 11