A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

In memoriam: Darnay-Dornyay Béla – Gutheil Jenő – Iványi Béla – Pongrácz József

Tudományos munkásságának elismeréseként 1923­ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tag­jává választották. 1938-ban nyugdíjazását kérte, megvált az egyetemtől és kizárólag kutatómunká­jának élt. Régebben is szívesen ismertetett egyes levéltárakat, különösen az értékes magyar adatokat tartalmazó külföldi levéltárakat. Most megkezdte a körmendi Batthyány levéltár rendezését, segédle­tekkel ellátását, ismertetését és fontosabb iratsoro­zatainak közzétételét. A „Körmendi levelek" с so­rozatban közölt a Körmenden talált magyar nyelv­emlékekeit, cíimeresleveleket, a két Zrinyi Miklós leveleit stb. Haláláig vallotta, hogy a Dunántúl tö­rökkori történetét a Batthyányak számadáskönyvei­ből és az általuk összegyűjtött egykori missilis leve­lekből jobban megismerhetjük, mint a legszebb haditanácsi vagy kamarai hivatalos iratokból. Meghalt Pongrácz József, az egykori pápai refor­mátus kollégium tudós professzora. Mi is elbúcsú­zunk tőle, mert személyének és szolgálatának jelen­tősége messze túlterjedt a református egyház, a pá­pai kollégium és tudományszakja határain. Utolsó képviselője volt ama régi református polihisztorok­nak, akik az egyház falain belül az egész magyar művelődést szolgálták, Lelkesedéssel és szorgalom­mal, a régi hagyományok megbecsülésével és át­származtatásával, új feladatok szíves vállalásával és teljesítésével azt a prédikátor- és professzor-típust ábrázolta ki közöttünk, amelynek Bod Péter, Benkő József, Szilágyi Áron, Földváry László és Miklós Ödön voltak vele együtt méltó képviselői. Több mint hat évtizeden át ő igazgatta a pápai kollégium híres könyvtárát. Hűséggel folytatta azt a tiszteletre méltó munkát, amelyet elődje, Borsos István végzett a könyvtár rendezésével és kataló­gusának publikálásával, de mégis többet tett előd­jénél: gyűjtő szenvedélyét egészen a könyvtár szol­gálatába állította. Járta a parókiákat, padlásokról, almáriumokból, ládákból összeszedegette múlt kal­lódó értékeit, s bár a második világháború folyamán Itt gyűjtött adatainak csak egy töredékét dolgozta fel, és adta ki (Képek Körmend múltjából. 1943., Zalavár a török időkben, 1960), néhány részlet, kéz­iratban maradt (Zalaszentgrót, Vasvár törökkori története, de még sokkal több feldolgozatlan jegy­zete. Élete utolsó éveiben is részt vett a Keszthely és vidéke с ismertető összeállításában, ismertette a keszthelyi Festetics családi levéltárat, tehát dolgo­zott ott és úgy, ahogy öreg korában vonyarcvashegyi magányában erre még lehetősége nyílt. ötvennyolc nagyobb tanulmányán és igen nagy számú kisebb cikken kívül különböző tudományos intézetekbe került hátrahagyott jegyzetét is sok ha­szonnal forgathatják a Dunántúl történetének ku­tatói, de közvetlen kedvességét, szeretetteljes egyé­niségét, mellyel a hozzá fordulókat még késő öreg­korában is támogatta, senki sem pótolhatja. Degré Alajos sok minden elpusztult gyűjtéséből, a Dunántúl mű­velődéstörténetének a pápai könyvtár még mindig fontos lelőhelye. Személyes barátságban és ismeret­ságben élt a könyvtár minden jelentősebb nyomtat­ványával és kéziratával, s a könyvtáblákból értékes kéziratokat bontott ki. Az a néhány kézirat, amelyet kötésékből és könyvtáblákból tárt fel és mentett meg, csak a Rákóczi-szabadságharc irodalom- és művelődéstörténetére nézve is, egészen jelentős. Egy XVII. század derekáról való debreceni kötés­ben megtalálta Fodorik Menyhért tipográfus üzleti levelezésének töredékét, amely azóta nyomtatásban is megjelent, éppen halálának esztendejében. Otthon volt az angolszász protestantizmus vilá­gában, s értékes összeköttetéseit a könyvtár számára gyümölcsöztette. Gyakran járt külföldön és tanári szolgálata folyamán hetven tanítványát bocsátotta Nyugatra azzal a tanítással: „Nem azért megyünk ki, hogy majmoljuk azt. amit ott látunk, s lekicsi­nyeljünk mindent, ami magyar, hanem hogy felráz­zuk az itthoniakat: mi is tudunk és akarunk dol­gozni.'' Edinburghban tanult, önéletírásában így emlékezik meg könyvtári tanulmányairól: „Szorgal­Pongrácz József (1885-1963) 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom