A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Vörös Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében

fürdőkben, találhattak volna fel, ahová utazni és ahol élni sem pénzük, sem megfelelő szabad idejük nem volt. Mert Vörösmarty, barátai és itt köréjük csoportosuló ismerőseik mind ebből a rétegből valók: diákok, kezdő értelmiségiek, vagy ha már szilárdabb poziciót élveznek is (mint Bártfay vagy Benyovszky), napi munkájuk mégsem engedi meg számukra a hosszabb, erszényük pedig a költségesebb távollétet. Ez az a réteg, mely a fihedi fak alól gyanakodva gondol a távoli, híres cseh és osztrák fürdőket vagy Itália városait járó arisztokratákra. Ея hozta ide saját hazai színi múzsáit a 3ö-as években épült egyszerű színházépületbe. Ennek számára az irodalom is legalább annyira a politizálás egyik álcázott, de legalább lehetséges formája, mi"nt amennyire művészi hajlamaik formábaöntése. S ez csatlakozott előbb-utóbb szükségszerűen, nyíltan és aktívan is a politikai reformmozgalomhoz. Füredre járni kezdetben egy szinte pontosan meghatározható társadalmi réteg lehetősége volt. Amikorra e réteg szava a politikában már egyre hangosabbá és mértékadóbbá vált. az idejárás bizonyos rétegeknek la:,san politikai állásfoglalását is kezdi kifejezni. A titkosrendőrség ezt érzi, amikor a főidényben megfigyelőt küld Füredre és abban, amit Vörösmartynak és társainak a jelentés írója szájába ad, kétségtelenül sok igazság is lehet. Csak azt nem látjuk valószínűnek, hogy ilyen nézetek hangoztatásához ekkor már okvetlenül valamely titkos megbeszélés alkalma lett volna szükséges. Abban a rétegben, mely Füred közönségének ekkor láthatóan mintegy szociális bázisát képezte, az ilyenféle vélemények voltak a természetesek s a mindennapiak. Ugyanúgy, mint azokon a régi és nem kevésbé jeles hegyaljai szüreteken, melyeken évtizedek óta Felső-Magyarország nemessége gvűlt ö>sze ellenőrizhetetlen és kötetlen egyházpolitikai vagy politikai megbeszélésekre. Bár ezek a polgárosodás terjedé?ével e korra már ott is részben a fürdőéletnek engedik át a tért. A politikai véleményeik mennyivel szabadabban és megfondolatlanabbul hangzottak el akkor, ; mikor nagyobb tömegben együtt lévén, megérezhették saját erejüket ея morális igazságukat, melyet egy olyan férfiú jelenléte és csatlakozása hitelesített, mint Vörö-marty volt! 6. Füred így kibontakozó társadalmi és politikai funkciója — mely valahára megérdemelné a komoly történeti és szociológiai elemzést is — jellegzetesen tükröződik a fürdőtelep e korban épült magvának kedvesen kisszerű és meghitten kellemes alaprajzi és építészeti arányain. Azt mintegy rokonná téve e réteg a Bártfay lakást idézően nem fényűző, de mégis lakályos, nyájas és derűs biedermeyer bútorokkal berendezett vidéki kúriával vagy városi lakásaival. A szerény, dísz nélküli, de mégis ízléses magyar ruhák éppoly otthonosan illenek Füred sétányaira. Mindez természetszerűen visszahat látogatóira is, nemcsak a politikai nézetek szabadabb hangoztatásában, hanem a tájhoz való viszonyában, a tájhoz fűződő művészi asszociációban is. Berzsenyi egy emberöltővel előbb az árkádiaihoz hasonlított balatoni tájban Keszthely grófi isteneinek árnyékából, a gazdag palotát lakó királyi szabadságot látja, s a szent törvénynek a kunyhó lakosai fölé védőén kiterjesztett jobbkezét. Kisfaludy Sándor a táj elévült, jómódú nemességének badacsonyi szüreti asztala mellől e kunyhókat csupán mint egy biedarmeyer tájkép kellékeit észleli. Vörösmartyban Füredről, a reformmozgalom embereinek: polgárosulni akaró középnemességnek és teret kívánó, elkeseredett értelmiségijeinek köréből nézve a táj képe a szociális felelősségérzetét ébreszti fel. Négy évvel itt leírt látogatása előtt, „A füredi szívhalászat" című, különben kevéssé sikerült beszélyében ad hangot ennek az érzelemnek. „Kies a szó, mely legjobban illik rá" — mondja a tájat csodálva barátainak a külföldet megjárt és most hazaérkezett ifjú nemes. „Környéke olyan, mint egy derült arc, melyne'.' nyílt felhőtlen homlokát borág koszorúzza, s ez a Balaton, kettéosztva félszigete által, a legtisztább szem, mely valaha egekbe tekintett. S nem itt van-e a boráról s költőjéről kétszeresen classicus Badacson? nem ide szögellik-e a romladék Szigliget s elhunyt nagy Festetics Keszthelye? s annyi megénekelt regényes várhegy a Szomszédságban? S midőn ezek mellett még borvíz is buzog fel, a mely enyhítő s kellemetes, s azt oly nép fiai rajoznák körül, kiknek lángoló keblök s hazáért ver; uraim egy ily környék akármi ország fiának is érdekes lehet. . . Egyébiránt... nem csupán a föld, hanem legfőkép lakóinak szelleme teszik az országot. S ha ezen. pillanatnyi lelkesedését korunknak k'.veszem, Magyarország földje sokkal fölebb áll a világ lajstromán, mint nemzete, melyről alig tudhatni valamit. A legszebb, a legvirítóbb tájakon nagy részint butaság s henyeség tanyáznak, s a néptelen pusztákon egy-két büszke lak csúfolni látszik inkább, mint ékesíteni a falut, melynek nyomorú viskóitól környékezve van .. . Magyarország gyermeke, mely megvénült anélkül, hogy szenvedései hidegebbé, tapasztalásai okosabbá, s évei tiszteletessé birták volna tenni, A két szélső ]16