A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

halála, 1820-ban Gánts Istvánné véletlenül történt agyonlövése, 1843-ban Piriti Péter nyaktörése, 1847ben Fülöp Viktorné házának villámcsapása, 1854ben Vörös Sáiidor leányának tűzhalála, 1856-ban Dömjén János ganaj ának kigyulladása, a környéken Bobán 1865-ben László Lajos fiatal feleségének partszakadás általi halála, Egeraljá.n 1857-ben Boncz Pálné kisleányának tűzhalála, Egeralján 1860-ban Ferentzi Istvánnak lórúgás következtében előállott halála, Mihályházás 1852-ben Illés Pál gyermekének tűzhalála, Nagypiriten 1852-ben Gál Ferenené szén vonyóba való esése által bekövetkezett halála, Nagypiriten 1856-ban Szigeti Andrásnak a megrakott szekér tetejéről történt leesése következtében előállott halála, Nagypiriten 1838-ban Burján István fiának falrádőlés folytán történt halála, Kisszöllősön 1856-ban Döbrössy iskolamester kocsiról esése miatt beállt halála, Szalókon 1865-ben egy fiatalasszony megfagyása. Ezek az események a riporter élénkségével vannak megfestve. A bűntetteket éppen úgy színezi, mint egv korabeli lap tudósítója. Leírja fiának és neki 1856-ban Devecserbe történt szállítását, a Nagyszöllősön 1852-ben bekövetkezett rablótámadást, Csöglén 1853ban Ambrus Péter meggyilkolását és Hoffmann Izrael helybeli szatócsnak és családjának kiirtását. Különösen ennek az utóbbi esetnek a kapcsán nemcsak az eset leírására fektet gondot, hanem megragadja az alkalmat arra is, hogy a fennálló államrend igazságszolgáltatását megkitizálja. Kifogásolja, hogy a zsandárok a fél falut letartóztatták, továbbá a kijárási tilalmat, a kihallgatások brutális módját, a csöglei házak átkutatását és a fegvverrejtegetők elszállítását, majd a nyomozás kezdetlegességét és hosszadalmasságát. A tűzeseteknél ugyancsak a saját gazdaságában. Csöglén és a környéken bekövetkezetteket tárgyalja. Ilyenek: Csöglén 1844-ben Székely Zsófi felgyújtja a trágyadoimbot, 1851-ben valaki a kert alját gyújtotta meg. Csöglén 1822-ben Gánts János termésének elégése, 1834-bén Búzás Jánosné, 1840ben Gánts Pál, 1852-ben Bartza István házának égése, 1852-ben Hoffmann Izrael pincéjének kiégése, 1854-ben Molnár Ferenc házának égése, 1850 őszén. 10 ház és a pajta, 1859-ben Gibitzer József és társai házának leégése. Devecserben 1860-ban és 1861-ben 65, illetve 140 ház elégése, Dabronyban 1855-ben 52 ház égése, majd az egész falu elhamvadása, Csőszön 1859-ben egy ház és 11 marha pusztulása, Egeralján 1856-ban Ferentzi Pál házának leégése, Gecsén 1855-ben 8 ház égése, Gyomorén 1858-ban 43 ház pusztulása, Alsóiszkázon 1857-ben és 1859-ben egy, illetve 65 ház elhamvadása, Középiszkázon 18654>en 25 ház égése. Kertán 1857-ben két ízben, előbb 9 ház, később valamennyi ház tönkrejutása, Kúpon 1856-ban 27 ház elégése, Nemese és Pór-magasiban 1857-ben 51 ház pusztulása, Mihályházán 1866-ban és Nyaradon 1860-ban a falu teljes leégése, Pápán 1839-ben 3 ház elhamvadása, Kispiriten 1859-ben kocsma égése, Nemesszalókon 1859-ben 20 ház pusztulása, Nagyszöllősön 1836-ban 63, 1856-ban 26 és 1863-ban 32 ház leégése, Takácsiban 1857-ben 65 ház megsemmisülése, Tornán 1858-ban 42 ház elbainvadésa, Vecsén 1861-ben 48 ház pusztulása, 1865-ben 12 ház megsemmisülése, Viden 1834-ben 33 ház elégése, 1865-ben a félszer pusztulása. Vináron 1856-ban 10 ház elhamvadása. Ezeket az eseteket Székely tüzetesen taglalja. Megállapítja, hogy a tűzesetek nagy százalékban gondatlanság, sok esetben szándékos bűntett, néha a biztosítási díj megszerzése miatt következtek be. Az egyház vonatkozásában Székely pozitíve foglalt állást. Istenhívő ember, aki a helybeli református eklézsiában presbiter és gondnok is volt. Becsülte papját és tanítóját s nagy gondot fordított az iskolára is. A faluban, miután maga is ténylegesen részt vett a közigazgatásban, érdeklődése a község statisztikája és a községet ért csapások felé fordul. Természetesnek tartja, hogy a község igazgatásában döntő szava legyen, s szavára hallgassanak. A község statisztikáján át fájón veszi tudomásul a falu lakosságának apadását s különösen hat rá a pestis és kolera következtében elhalt falubeliek kor^i halála. Székely a korabeli egyívású nemesi közbirtokosoknál jóval olvasottabb és ízlése is fejlettebb. Naplójából megállapítható, hogy ismereteit a Hármas Ki-tükörből és az ehhez hasonló népkönyvekből meríti. Irodalmi ízlése viszont elsősorban a korabeli romantikus költészet szeretetében nyilvánul, bár a prózát is kedveli. A tudományból a gazdasági ismeretek, a földrajz és történelem, valamint az orvoslás tudománya érdeklik elsősorban. Azonban tapasztalati ember és az őt körülvevő természetből és társadalomból kísérli megmagyarázni a világ jelenségeit. Osztályhelyzetét tekintve a korabeli kisnemesi társadalom neveltje és képviselője, érthető, ha a felsőbb társadalmi osztályokat, mint a földbirtokosokat és a főpapokat nem sokra értékeli. Megnyilatkozása velük szemben szatirikus, A jobbágyokat és 110