A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

éis a lyukas zsákból, illetve zsákokból az egész gabonamennyiség kifolyt, mire a kocsis Pápára megérkezett. 1848^ban pedig a pápai hetivásárra ment és amikor áruját eladta és saját szükségletére szolgáló ecetet és fél mázsa .sót felrakva hazafelé tartott, a Marcal mellé érve állatait akarta megitatni, beledőlt a folyóba és mindene ott veszett. Vásárlásaiban sem volt mindig szerencsés. 1849ben Sárvárott két ökröt vett. Már megalkudott az állatokra, amikor fiát és Gánts Pált is .odahívta az állatok mustrájára s miután ők az állatban nem találtak semmi kivetni valót, az állatokat hazahajtották- Otthon azonban kitűnt, hogy az egyik állat bal szeme hályogos volt. Cellben vjszont 1844-ben három darab marháját adta el 415 Ft-ért. Amikor a pénzt otthon elővette, kitűnt, hogy az egyik 5 Ft-os már forgalmon kívül volt. Szerencsére a vevőt, aki Sárvárott volt mászáros ismerte, s tőle az említett 5 Ft helyett kapott egy másik — érvényes — ötforintost. 9. Székely János világképét sok szempontból közvetlenül is az árutermelő tevékenység határozza meg. Egész szeretetével csüng a saját gazdaságán és annak gyarapításán. Ezért érdeklődik az időjárás, a földnek terheitől való megszabadítása és a földbirtok mikénti elosztása iránt. Fontosnak tartja, hogy olyan terményeket termeljen, melyek könnyűszerrel elkelnek. Lényeges nála M állatok jó tartása, értékesítésre alkalmas állapota. Igyekszik felderíteni előzetesen azokat a körülményeket, melyek az ésszerű gazdálkodáshoz múlhatatlanul szükségesek. Ezért van gondja a gazdasági munkák időbenj elvégzésére, az időjárási viszonyok kipuhatplására, a betegségek és balesetek regisztrálására, a gyógymódok keresésére. Azonban ő nemcsak termel, hanem értékesít is Értékesítése kapcsán nemcsak egyszerű árutermelő hanem felvásárlással is igyekszik megfelelő nyereségre szert tenni. Tehát nemcsak termelő, hanem kereskedő is. Számol a lehetőségekkel és igyekszik portékáját az adott körülmények között a legjobb árpn áruba bocsátani. örül, ha földje felszabadul valami teher alól, de aggódik, ha birtokára terhet raknak, vagy annak értékét kisebbítik. Ezért fogadja örömmel a salétromföldekre vonatkozó törvényes rendelkezések kihirdetését De aggodalom tölti el akkor, amikor a tagosítást meghallja. Azt nem látja át, hogy a tagosflá

4 elsősorban községi érdek és csak másodsorban egyéni. Ö a tagosítás kapcsán csak attól retteg, hogy régi birtoka helyett értéktelenebb és rosszabbul kezelhető ingatlant kap. A tagosítás végén levonja a következtetést, kárát 3000 Ft-ra becsülve. Arról még csak említést sem tesz, hogy az eddig kilenc dűlőben levő birtokrészeit most már jóval kevesebb tagban tudhatja, mint eddig. A tagosításban —• annak minden gyarlósága ellenére — nem fedezi fel annak gazdasági-társadalmi jelentőségét, különösen a zsellérek nadrágszíj-földjeinek megszüntetését. A tagosításban csak erőszakot és törvénytelenséget lát. Székely János a világ megítélésében ennek megfelelően határozottan és leplezetlenül saját érdekéből indul ki s abból ítéli meg a falut, az egyházat, a megyét, az országot és a világot is. Minél jobban tágul a kör ettől kifelé, annál kevésbé érdeklődik iránta. A világ legszélső köre nála csak Európáig terjed. Lehet, hogy vannak elképzelései a világról, a napló adataiból azonban csak annyi állapítható meg: ismeri Európa országokra való tagolódását. Minden bizonnyal ismerte a Hármas Kistükröt és ebből merítette szerény tudását a legkiterjedtebb körre vonakozólag. Ezen alapszik az országra vonatkozó ismerete is. Az ország problémái is csak kevéssé érintik. Van érzéke a történelem iránt. Régmúlt időket csak a maguk romantikus formáiban ismeri. Érdekli Mátyás király, az 1514-es parasztháború, a törökuralom, a. környező várak naiv, romantikus históriája (Somló. Reai, Tátika, Csobánc). Az általa átélt történeti események közül kiemeli az utolsó nemesi felkelést, a szabadságharc helyi eseményeit, az 1838-as árvizet s a 48-as törvények közül az ősiség eltörlését. Figyelemreméltó az a körülmény, ahogyan Székely az egyes eseményeket méltatja. A nemesi felkeléssel foglalkozik a legtöbbet és a legintenzívebben. Említést tes«; az 1792, 1809 és 1813-as nemesi megmozdulásokról. Nem a visszavonulást emeli ki pl. az 1809-es győri ütközetből, hanem az insurgensek járatlanságát, száHástalanságát, éhezését. Hiszen a Veszprém megyeiek Győrszigeten táboroztak két hétig és csak ez a kétheti gyakorlat volt összes haditudományuk. Nagyon szófukaron intézi el a csata lefolyását, a visszavonulást. Ebből látszik, hogy együttérez velük. Ugyancsak leírja az 1813-as bevonulást Pápára. Naponta kétszer tartottak hadgyakorlatot a saját ruhájukban. Csak akkor öltöztették fel őket dolmányba és nadrágba, amikor a palatínus és az egyik 108