A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

színűleg benősült Székely István a jómódú Gáli családba, fia János pedig az ugyancsak jó anyagi körülmények között élő Antos családba. A nőági rokonság: a Gálok, Antosok és Ferencziek útján jutott a Székely család megfelelő ingó és ingatlan vagyonhoz is, úgy, hogy Székely János, amikor önálló gazdálkodásba kezdett, mintegy 100 hold ingatlannal rendelkezett s így a kisnemesi társadalom vagyonosabb rétegéhez tartozott. Székely János teháí elődjei révén beépült a Gáli, Antos és Ferencziek családjába. Amikor pedig 1811 január 3-án feleségül vette Csöglei Nagy Zsófiát, a Csöglei Nagyokkal is kiépítette rokoni kapcsolatait. Persze az elődök oldalági rokonsága is erősítette a kapcsolatot Székely esetében a csöglei családokkal. Két nagyanyai nagynénje: Erse és Ilona Doktorits Istvánhoz, illetve Takáts Lászlóhoz ment nőül, nagynénjei pedig Biró Sándorhoz, Ferentzi Istvánhoz, Szigeti Péterhez, Bolla Istvánhoz és Biró Istvánhoz mentek feleségül. így a felmenőágbeli rokonság révén Székely János nemcsak az egyenesági Gáli, Antos és Ferentzi családdal, de a Doktorits, Takáts, Biró, Szigeti és Bolla sógorsági kapcsolatokkal nagymértékben beleágyazódott Csögle társadalmába. Székely Jánosnak első házasságából született öt élő gyermeke: három fiú és két leány. A fiúk közül kettő még gyermekkorában elhalt. Az életben maradt egyetlen fiú, az ifjabb János 1837-ben kötött házasságot a rokon Ferentzi Zsófiával, a jóval később született két leány: Júlia és Zsófia pedig Mihályházi Bartza János, illetve Dama György felesége lett. Ettől kezdve a Bartzák és Dámák is bővítették a különben rokontalan Székelyek rokoni körét. Amikor Székely János felesége 1835 április 2-án hosszú szenvedés után elhalt, két évi özvegysége után Gánts János özvegyét, Szalóky Júliát vette nőül. Ezzel a házasságával a környéken legelterjedtebb és legrégibb családdal, a Szalókyakkal is sógorsági viszonyba jutott . A lemenő egyenes és oldalágon a későbbiek során kapcsolatba került a Marton, Orbán, Gánts, Szakái, Nádasdi és Burján családokkal is. Amikor azonban Székely János 1862 december 13-án Károly nevű egyetlen fiúunokáját, 1865 január hó 2-án második feleségét is elveszette, családi kapcsolatainak ápolásában is meglankadt, hiszen a naplóírást is 1866-ban abbanhagyta, mígnem 1873 október 29-én ő is elhalt. Székely János a csöglei református iskolában tanult s nincsen tudomásunk arról, hogy itteni tanulmányainak befejezése után bármiféle más oktatásban részesült volna. Annyi azonban megállapítható, hogy autodidakta módon képezte imagát az őt érdeklő gazdasági, tudományos, vallási és egyéb területeken. Erről bővebben az író világképét ismertető részben fogunk szólni. Annyit mégis le kell szögeznünk, hogy gyermekkorában megfelelően a hanyatló feudalizmus konze.vatív-reakciós művelődéspolitikai eszményeinek, elsősorban vallás-erkölcsi nevelésre fordítottak nagyobb gondot. Székely vallásos lélek volt s mint naplójában írja: „Isten félelmére szoktatták szíveméi, Melyre én készséggel ráadtam elmémet." Különösen érdekelték a kor romantikus költői: Csokonai Vitéz Mihály és Kisfaludy Sándor. Az utóbbi a főhelyet foglalja el szívében. Talán azért, mert hiszen Kisfaludy is a közeli vidékre való volt, mjg talán kéziratai is kézről-kézre járhattak a vidéki nemesség kezén. De nem vetette meg a helyi eredetű vallásos Irodalmat sem, mely Besenyei Kardos Mihály csöglei rektor és Nagy János csöglei református lelkipásztor verseiben nyilvánult meg. ö maga is foglalkozott verseléssel. Témaválasztása egyrészt tanítójellegű, másrészt emlékezés a régmúlt, gyá'.zos Időkre. Érdeklődési köre a földrajz, történelem, a társadalmi konvenciók, a törvények és orvosi gyógyászati kérdésekre terjedt ki. Székely János községi kapcsolataira különösen két szempont nyomja rá bélyegét: a falusi igazgatásban való részvétel és bizonyos, a hagyományos faluközösségre jellemző kollektív szociális felelősségérzet. Különösen 1830 és 1840 között vett reszt a falu igazgatásában. Több éven át bíróként, majd esküdt gyanánt működött. A falu igazgatásában ebben az időszakban Barna Lajossal, Ferentzi Pállal, Gánts Jánossal, Biró Jánossal, Parragi Józseffel, Fülöp Gergellyel, Balogh Pállal, Búzás Gergellyel, Nagy Mihállyal, Bartza Lajossal, Piri ti Péterrel, Németh Jánossal és másokkal együtt vett részt. Ebben az időben a kisnemesi falvakban — így Csöglén Is — a nemesi demokrácia a falu igazgatásának és az egyháznak szoros együttműködésében nyilvánult meg. A falu és a re-ormátus egyház sorsát az egyház vezetősége a falu vezetőségével együtt intézte. Ebbe a testületbe tartozott a lelkész, a tanító, a bíró, az elöljárók, a két kurátor. Ök választották a két egyházflt, a kát falusi strázsát, valamint a „helység és eklézsia egyéb munkásait", a kaszást, a gyűjtőt és az aratót. 104