A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

kezén van. Határa sok kisnemesi földre oszlik, kivéve az erdőt és a legelőt, melyet a nemesi közbirtokosság együttesen és közösen használt. Az 1715-ös és 1828-as összeírás Csöglét tiszta nemesi falunak mondja. Csögle kifejezetten agrárfalu, népessége a gabonatermelés mellett gyümölcsös- és káposztáskertjeiből a környező celli, pápai és sárvári piacra is termelt. Határának nagysága a 3000 katasztrális holdat csak megközelíti, de el nem éri. A XIX. század közepén (1857) összterülete 2880 hold, ebből 1209 hold szántó (42 százalék), 774 hold rét (26,9 százalék), 686 hold legelő (23,8 százalék), 29 hold erdő (1,0 százalék) és 182 hold egyéb földterület (6,3 százalék). Csöglét északról Adorjánháza, Nemesszalók, Dabrony, keletről Nagyalásony, Vid, délről Kisszöllős, Kiscsősz, Kispirit, nyugatról Nagypirit, Nemeskocs, Cell és Dömölk határolták. Az Árpádkorban a gyepű őrségének török eredetű, valószínűleg székely vagy besnyő lakói voltak Csöglén. Ezeknek az őröknek a leszármazottai azok az egytelkes nemesek, akik a XV. században Csögle törzsökös lakosságát adták: Barczák, Bendék, Bereczkek, Borosok, Csögeliek, Dancsok, Farkasok, Feketék, Györgyfiek, Mihályfiak, Nagyok, ösztövérek, Petők, Sasok, Szolgabírák, Tűgyesek, Urak és Végek. A XVI. század végére elnéptelenedik, de a XVII. századtól kezdve fokozatosan gyarapodik lakossága egyrészt a betelepülők, másrészt az őslakosok családjainak terebélyesedése folytán. A század végétől kezdődően kisebb ingadozásoktól a falu népességének száma állandó marad. 1785-ben 1126, 1829-ben 1029, 1857-ben 1092 és 1896-ban 1175 lakosa volt Csöglének. Ez azt jelenti, hogy a népességszám relatíve fogy, hiszen a népességszám a szükségképpeni szaporulat ellenére marad állandó. A nemesség száma 1550-ben 55, 1570-ben teljesen néptelen, 1666-ban már újból 51, 1718-ban 39, 1754ben 109, 1780-ban 159, 1785-ben 387. Zsellérek száma: 1570-ben 1, 1785-ben 78, 1828-ban 40 házas, 37 háztalan. A fenti adatoknál nemesekként csak azok szerepelnek, akik a nemesi összeírásban is benne vannak. A zsellérekeknél pedig csak azon vannak számba véve, akik szolgáltatásokra vannak kötelezve. A családtagok tehát sem az egyik, sem a másik összeírásban nincsenek benne. így lehetséges az, hogy az 1785-iki össznépség 1126 fő, ugyanakkor a nemesek száma 387, a zselléreké pedig 78, összesen 475. Csögle kezdettől egészen máig tiszta magyar község s a reformációig teljesen homogén volt vallás tekintetében is. A reformáció után azonban a falu lakosságának nagyobbik része a református vallás követője lett. Már 1698-ban református anyaegyháza van, 1773-ban pedig már egytanítós iskolával is rendelkezik. 1785-ben a reformátusok száma eléri az 1092-t, a katolikusok száma ugyanekkor 34. 1812-ben a reformátusok száma 935 főre, 1843-ban 905 főre csökken. 1851-re 1000 református, 80 evangélikus, 60 katolikus, 120 zsidó lakója van. Az elenyészően csekély katolikus lakosság a külsővati plébániához tartozik. Ha a református egyház statisztikáját tekintjük át 1830—1865-ig, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez alatt az idő alatt több volt az olyan év, amelyben a lakosság csökkenéséről kell beszélni, mint amelyben a lakosság növekedéséről. A legnagyobb csökkenés 1830-ban volt 55 fő, a legkisebb 1850-ben 1 fő. A legnagyobb szaporodás viszont 1853-ben volt 35 fő, a legkisebb 1860-ban 4 fő. 4. Székely János élete két társadalmi-gazdasági formáció: a feudalizmus és a kapitalizmus határmezsgyéjén zajlik le: életének első fele 1848-ig a feudalizmus, másik fele, a meglett férfikor, már a kibontakozó kapitalizmus viszonyai között telik el. A vízválasztó 1848, a feudális földtulajdont és az ahhoz kötött szolgáltatásokat eltörlő polgári forradalom. ,' ; tT

| i A forradalom és a nyomában járó változások teljesen átalakították Magyarország gazdasági-társadalmi struktúráját és megindították a társadalmi tudat átformálódását is. A jobbágyfelszabadítás annak a földnek a tulajdonosává tette a jobbágyot, amelyt addig is művelt, de a földbirtokos elveszítette a robotot és az úrbéri jogviszonyból eredő szolgáltatások jövedelmeit. Az állam által megállapított 300 millió forintos kárpótlást viszont nem készpénzben, hanem állami kötvényekben kapta meg a földbirtokos osztály. A kötvények azonban a névértéknek 60 százalékát érték. A földbirtokosság, különösen a közép- és kisnemesség kezd eladósodni. Az ingatlanak felszabadításával egyidejűleg megkezdődik a földek kataszteri felmérése és ennek kapcsán telekkönyvezése is. Ezzel lesz kapcsolatos a tagosítás is, melynek célja, hogy az egyes tulajdonosokat illető és valamelyik falu határában szétszórva és nagyon eldarabolva fekvő ingatlanparcellák egy tagban, vagyis összesítve (commassálva) hasi itassanak ki. A tagosítást egyébként már az 1836. VI., X., XII. törvénycikkek is lehetővé tették, a 102