A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Hümpfner Tibor: A zirci apátsági templom ásatása (1912–13)

A zirci apátsági templom ásatása (1912-13) 4 1 1908 óta foglalkozom különös szeretettel rendünk történetével, főleg művészettörténeti szempontból. Zirc középkori építészetének története innen kezdve érdekelt. Biztos adat sajnos nem állt rendelkezé­semre, de ösztönzőleg élt bennem a sejtés, hogy a zirci Szt. Imre szobor talapzata — nyilvánvalóan a régi apátsági templomnak egyik pillérkötege — ere­deti helyén áll s így ásatással könnyen megállapít­ható a régi Zirc alaprajza, esetleg az előkerülő tö­redékekből rekonstruálni lehet majd az egész apát­ságot. 1 Az apátságot Clairveaux filiájaként III. Béla 1182-ben alapította. A szerzetesek eleinte valószínű­leg faépületekben laktak. A XII. s a XIII. század fordulóján emelhették a fönséges korai-gót templomot s az ugyanabban a stílusban épült kolostort. Több évtizeden át dolgoz­tak szakadatlanul Szt. Bernát fiai; fáradságot nem kímélve messze vidékről (Sóskút, Fejér vm.) szállí­tották a rengeteg kőanyagot, amely szebb is, mint a helyszínen található s a kőfaragó testvérek vésőjé­nek is könnyebben engedelmeskedik. ízléses egysze­rűséggel, óriási arányaikkal három századon át bá­mulatba ejtettek ezek a beszédes kövek mindenkit, aki csak eltévedt a Bakony szívébe. Az apátságnak ezen virágzó koráról kevés törté­nelmi adatunk van. A mohácsi vész után elpusztult minden. A szerzeteseknek menekülniük kellett. Gyújtogató rabló csapatok földúlták, mit annyi kéz oly műértő gonddal és szorgalommal fölépített. A legszomorúbb ezen pusztulásnál, hogy nem is a po­gány török emelte föl kezét az apátság ellen, hanem saját vérünk. Egykorú források jelentik, hogy 1540­ben Zirc már néhány év óta romokban hever. A Bakonybél melletti ördögvár urai, a Podmanicz­kyak. rombolták szét. Szomorú állapotok következ­tek; innen kezdve egészen a XVIII. század elejéig romhalmaz volt csak a hajdan oly virágzó apátság. Még 1730-ban is csodálni lehetett őseinknek rom­jaiban is fönséges alkotását. 1732-ben a heinrichaui ciszterciták letették alap­ját a mai apátsági templomnak s ettől kezdve gyors egymásutánban tűnik el a nagyszerű középkori templom és kolostor, hogy anyagot szolgáltasson az új épülethez. Emlékül csak a templom egyik pillé­rét, a mai Szt. Imre szobor talapzatát, hagyták meg eredeti helyén. A konventkert helyén s részben az angolkertben s az országúton terült tehát el az Ár­pád-kori zirci apátsági templom és kolostor. Ezek­nek alapfalai most is ott rejtőznek a virágos ágyak alatt s sajnos egyik részüket a mindenkitől taposott országút takarja. 1909 őszén a szükségessé vált csa­torna-ásás az angolkertben s az ugyanakkor a kon­ventkertben tett próbaásások fényesen igazolták ezt a feltevést. (1—2. kép.) 1911-ben Dr. Békefi Rémig, a rend nagy történet­írója vette át a zirci apátság kormányzását. Az ő engedelmével 1912 tavaszán 6 munkással hozzáfog­tunk az alapfalak föltárásához. Teljes biztonsággal dolgoztunk; megkerestettem a templom déli jobb mellékhajójának falát s ennek a mentén eljutottunk néhány nap alatt a kereszthajóhoz. A kereszthajó falának folytatása elvezetett a káptalanterembe. Már febr. 24-ikén a káptalanterem boltozatát tartó oszlop talapzatára bukkantunk. Most már teljesen igazolva volt minden föltevésem. A Szt. Imre szobor talap­zata tényleg eredeti helyén áll. (3—6. kép.) Azok is, akik nem nagy reményeket fűztek az ásatásokhoz, csodájára jártak a szép faragott oszloptalapzatok­nak (7. és 40—41. kép.) s kegyelettel nézték a le­koptatott lépcsőt, amelyen a szerzetesek annyi ideig jártak a capitulumba. Lázasan folyt a munka. Mindenki örült és re­ménykedett. Maga az apát s a konventtagok sűrűn megjelentek s érdeklődéssel kísérték a munkálato­kat. A káptalanterem bejárója előtt külön figyel­meztettem a munkásokat, vigyázva dolgozzanak a csákánnyal, hogy az esetleg ottlevő sírkövet meg ne rongálják. Alig fél méter mélységben tényleg kopog a szerszám, gondosan vigyázva takarítjuk el a föl­det egy igen finom faragású gótikus rajzú sírfedő lapról. (34. kép.) 1912, márc. 30.) Nem messze ettől a sekrestye bejárata előtt feküdt egy másik sírkő, amely kétségkívül Zirc első éveiből való. (32—33. kép.) Napról-napra kerültek elő kisebb­119

Next

/
Oldalképek
Tartalom