A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

13. 277. sír; 1 -3: 168. sír 13. Grab 277; 1 -3: Grab 168. 13. La tombe № 277.; 1-3: La tombe № 168. 13. Могила № 277; 1—3: могила № 168. madárfejet. A fésű hátán kiálló csontlemez szélét sűrűn befűrészelték s ezzel képezték ki a szalagfonat hullámait. így ezt a fésűt a teljesen kialakult II. stílus példájaként könyvelhetjük el. Mivel pedig rajta huzamos használat nyomai nem láthatók, készítését a 600 körüli időre tehetjük. A másik jutási fésű (16. kép 3, 3a) kampóscsőrű madárfején a II. stílusú állatfejek szemöldökét próbálták kifaragni. Ez az általános fésű-típus az elvonult langobardok kezén is megtalálható. A krainburgi langobard temetőn találtak egy olyan példányt, amelyen a hátra tekintő, nyitott szájú négylábú áttört állatalak (csúcsos ajakkal) fordul elő a sarkokon.

32 A jutási 196. sírlelet legfiatalabb darabja a kifolyócsöves agyagkorsó, mely, mint keramikai alkotás, legkevésbé bírja a hosszas használatot. Nem bizonyítható, hogy éppen ez a példány volt hatással a helyi keramdkai kézművességre, de biztos, hogy ilyen germán edények hatása alatt jött létre a két sorral kelet felé távolabbi 130. sír (avar harcos sírjának) kifolyócsöves és füles edénye (26. kép). A keramikai adatok is tehát a 600 körüli időre vallanak. Ha elfogadjuk J. Werner föltevését, mely szerint a Nocera Umbra-i 10. sír fibuláját Pannoniából vitték Észak-Itáliába, akkor szorosabb összefüggést állapíthatunk meg e fibula és a jutási 196. sír fésűje között. Ugyanis e késői langobard fibulán a szóbanforgó csontfésű II. stílusú, csúcsos ajkú állatfeje ismétlődik. Közvetlen összefüggésre azonban nem gondolhatunk, még kevésbé pannóniai műhelyre.

32 Csak arról lehet szó, hogy a II. stílus európai divatjának kialakulása folyamán ez a fej típus mind a csontfaragó műhelyben, mind pedig az ötvösműhelyben nagyjából egy időben honosodott meg. Valószínűtlen, hogy a jutási fibulák Pannóniában készültek volna. Ugyanis a restaurálásnak ócska vaslemezzel való megoldása arra mutat, hogy messze volt a műhely, mely az ilyen finom ékszer megjavítását hozzá illő módon el tudta volna végezni. Ez a jutási 196. sírlelet példa arra, hogy a langobard régiségeket lehetetlen „noch norddanubisch" és „schon pannonisch" csoportokba beosztani. Werner statisztikai táblázatai

33 az esetben kiábrándítók, ha 14. Jutás, sírszám ismeretlen 14. Jutás, Grabnummer unbekannt. 14. Jutas, le № de la tombe inconnu. 14. Юташ; № могилы неизвестен. bizonyos típusokat a langobardokhoz akarunk kötni Pannoniában. Meggondolandó, hogy Várpalota gazdag langobard sírleleteit a langobardok északkeletpannoniai hódításának bizonyítékaiként használjuk fel, holott a lelőhely geopolitikai helyzete és a temető közel felerészének avarkorból való származása más történeti kiértékelést kívánna meg. Werner a várpalotai 12. sz. avar harcos két avar és két langofi f 89