A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal: A balácai római villa freskóinak technikai vizsgálata

festett falát könnyen illanó olajban (terpentinben) oldott púnviasszal vonták be, majd néhány nap múlva ronggyal fényesre dörzsölték. Ezt az eljárást a művészi életben „enkausztum"-nak nevezik. Mind a sárga-lila szoba vakolatán, mind a vörös ebédlő vakolatán talált festés ma is kissé olajos (zsíros) tapintású, teljesen sima és csillogó felületű. Röntgenvizsgálat alkalmával a lilás-vörös felület festékében nem egész határozottan sztearinsavnak két jellegzetes vonalát találtuk meg. A púnviaszt méhviaszból készítik és tulajdonképpen a méhviasznak vízben oldhatatlan mósz-imagnézia vegyülete (mészmagnézia-viasz-szappan), amely terpentinolajban kocsonyás termékké puhul és ezzel a mész kötőanyagú festékeket száradás után bekenve, amikor a terpentinolaj elpárolgott, a festett felület puha ronggyal fényesre dörzsölhető. A röntgenvizsgálat a viasz jelenlétét nem igazolta, tehát lehetséges, hogy a rómaiak marhafaggyúból készített oldhatatlan mész-magnézia szappant állítottak elő, és ezt használták fel az enkausztum bevonat előállítására. Megismételt laboratóriumi kísérlet fogja igazolni ennek a feltevésnek a helyességét. A fekete szoba 680/3. Egy következő vakolatdarab a gyermek Dionizosz alakjával díszített szobából való fekete töredék, amelyet lilásvörösre színezett felület vált fel. A kettőt fehér csík választja el (7 mm széles), továbbá a fekete mezőben több 4 mm széles fehér osztócsík húzódik. Röntgenvizsgálattal a lilásvörös festéket, valamint a fekete felületről lekapart festékanyagot vizsgáltuk meg. A lilásvörös festék árnyalata kissé tompább, mint azt az első alkalommal ismertettük, azonban ennek színezékanyaga is Vörösberényből származó bauxit, kevés hematittal élénkítve. A festék kötőanyaga, mint eddig is tapasztaltuk, szintén oltott mész. Ez a festett felület is zsíros tapintású, teljesen sima és hasonlóan az előbbi falfestésekhez enkausztummal van bevonva. Még egy nagyon érdekes megfigyelést végeztünk ezen a vakolatdarabon, hogy a vörös és a fekete színt elhatároló fehér csík nem ráfestett csíkozás, mint azt az előbbi két festett fal vakolatán láttuk, hanem ez a fehér csík a simított alapvakolat fehér színe, tehát kihagyásos rész és mind a vörös, mind a fekete éles vonallal emelkedik ki a isimítóvakolat alapszínéből. Erről tapintással is meggyőződhetünk. Egyébként a fehér szín sem olyan élénk, mint az ólamfehéret tartalmazó csíkoké volt. „Fehér szüret-szoba" falfestése 680/5. A balácapusztai római villa szüretszobájának vékony vakolatanyagán a simító vakolat alig 0,5 mm vastagságú. A felület, bár tapintása sima, nem készült olyan nagy gondossággal, mint az eddig vizsgált simító vakolatok. Színezése is világos lilásrózsaszín. A festékanyag röntgenvizsgálata, a ferrihaloizit jelenlétét igazolta, amelynek röntgenvizsgálatát pár évvel ezelőtt V. I. Micheev közölte Moszkvából. Nagyon érdekes, hogy ezt az anyagot bauxit területeink fedőrétegéből ismerjük és ezt a liláspiros árnyalatú bauxit anyagot használják fel a rozsdagátló festék gyártásához. V. I. Micheev közleményében az általa vizsgált anyag elemzését is közli, melyet a mi hasonló színű és megjelenésű bauxit anyagunkkal összehasonlítottunk. Az angol irodalomban ezt a zsíros tapintatú bauxitból származó ásványi terméket litomárgának nevezik, Szabó József Ásványtanában smektit, illetve schrötterit néven szerepel. A vizsgált vakolatdarabon levő festék fakó lilásrózsaszínű és nincs oly gondosan készítve mint az előbbiek, és az enkausztummal való bevonata is hiányzik. Röntgenvizsgálata egyezik a gánti bánya fedőrétegeiben található és az előbbi két elemzéssel jellemzett vasmontmorillonit tartalmú bauxitos anyaggal. Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy ez a balácapusztai festékanyag Gántról származna, mert Dunántúlon a Bakony hegységben nagyon sokfelé találunk bauxitot és sok helyen ismert ennek a zsíros tapintatú kovasav dús fedőrétegű bauxitnak a jelenléte is. A baláoai villát díszítő római festőmester ezt a bauxitanyagot a közelben is megtalálhatta. Egyébként jellemző, hogy az előbbi vizsgálatok alkalmával felismert vörösberényi bauxit előfordulásban eddig még nem ismertük ezt a liláspiros árnyalatú, zsíros tapintatú bauxit fedőrétegben előforduló anyagot. 680/6. A „szüret-szobá"-nak felső párkánya szintén dolomitliszttel dúsított habarcsanyagból készült. Az alapvakolatban középméretű homokszemcséket találunk és a növényianyag tartalma láthatólag kevesebb volt, mint azt eddig az egyes vakolatokban észleltük. A fehér simítóvakolat 3—5 mm, sőt a kidomborodó részeken eléri a 8 mm-t is. A domború párkányszegély alatt a simított felületen zöld festést látunk, amely az eddigi vizsgálatok szerint szintén glaukonitos hidraszilikát. A glaukonitos festékréteg vastagsága 0,1 mm-re becsülhető. A glaukonitos díszítőfestés alatt halványsárgás (halvány okker) alapfestékréteg van. A festésen a párhuzamos ecsetvonások vonalkázása jól észlelhető. A falon kidomborodó párkányszegély alatt 30 465