A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Füzes F. Miklós: A jutasi és ösküi avarkori temetők növényleletei
Sí. minta A jutási temető ismeretlen számú sírjából való ez a minta is. Letört csattövisen kelme foszlánya volt látható. A limonittömegek alól egy erősen korrodált állapotú, egyrétegű és közepes sűrűségű vászondarabkát sikerült kibontani (15. kép). A láncfonal iránya csaknem azonos 15 a csattövis tengelyével. Fonalsűrűsége—— /cm 2 Kalandere18 zetlen. Helyi ipari terméknek tartjuk. A láncfonalak vastagsága 0,33—0,39 mm-ig terjed. Azonban 2 vastagabb láncfonalat is észleltünk, amelyek átlagvastagsága 0,56' mm. Sodratiránya ,,Z", valamennyi láncfonal sokkal enyhébben sodrott a vetüléknél. Az erőteljesebben sodrott vetülékfonalak átmérője 0,46—0,56 mm-ig terjed. Sodratiránya ,,Z". Sodratszám itt sem mérhető. Háncsrostjai közepes minőségűek. Réztetraminhidroxidos oldás alkalmával a szilánkolódás oly hamar következett be, hogy nem lehetett a bél viselkedését biztosan megfigyelni. Valószínűleg fehérített lenből (cfr. Linum sp.) való. 69. minta Ugyancsak ismeretlen körülmények között került elő a temetőből limonitokker tömegben egy rendkívül rosszmegtartású vászon darabka. A technológiai bélyegek közül csak annyit lehetett megfigyelni, hogy mindkét irányban ,,S" sodratirányú fonalak vannak, fonalsűrűsége 10 . . .. . /cm 2 Mikroszkópi megfigyelések szerint a vaszonszovet 10 fehérített lenből (Linum sp.) készült. A rostok minősége valamivel jobb a közepesnél. Színezés nyomára nem bukkantunk. 78. minta A jutási temető közelebbről meg nem határozható helyéről 4,4 cm hosszú és 2,2 cm széles vászondarabka került elő (16. kép). Eredetileg 4 rétegű volt. Felső rétegei mechanikailag erősen rongáltak. A második és harmadik réteg között megfigyelhető a kelme visszahajlása. A rongált részeken az okker konzerválóanyag miatt halvány őzbarna. Az épebb részek színét vöröses-barnás keményebb konzisztenciájú limonitféleségek okozzák. A hátlapon hosszirányban ráragadt vastárgy szilánkja látszik, amely réz-, vagy bronz-, esetleg nagyon rosszminőségű ezüst lemezke volt. 14 Fonalsűrűsége •—/cm 2 Láncfonalak a lelet szélességének irányával párhuzamosan húzódnak. A szövet alapsodratokból áll. Kalanderzetlen kelme. A láncfonalak átmérője 0,297—0,42 mm között váltakozik. Sodratirányuk ,,Z". Valamivel enyhébben sodrott, mint a vetülék. A vetülékfonalak átmérője 0,33—0,49 mm között mozog. Sodratirányuk megegyezik a láncfonaléval és valamivel erősebben sodorták annál. Mikroszkóp alatt szálasanyaga fehérített lennek (Linum sp.) bizonyult. Színezés nyoma nem mutatkozott. Valószínűleg háziiparszerű termelés terméke. 132. minta A jutási temető ugyancsak ismeretlen sírjából nagyjából kör, vagy ellipszis keresztmetszetű vastárgyon (karikák?) korrodált állapotú sávoly darabkája maradt meg (17. kép). Leletünk két rétegű, visszahajtás nyomát nem lehet megfigyelni. Színe a halvány-barnástól a vörösesbarnáig terjed. A felső réteg megfelel az alsó rétegnek, azonban a felső rétegben szálhiba is észlelhető. A kelme háromfonalás, tört-, tizenhat soros vetülék sávoly. Kalanderezés nyoma nem található. Fonalsűrűsége 37 —/cm 2 ami nagyjából megfelel a 47/b sír kötéspontsűrűségének. Mindkét irányban alapsodratok láthatók. A láncfonalak átmérője 0,33—0,39 mm között váltakozik. Sodratirányuk ,,S". Alig észrevehetően kevésbé sodrott mint a vetülék. A vetülékfonalainak átmérője 0,4—0,46 mm között mozog. Sodratirányuk ,,Z". Láncfonalnál alig valamivel erőteljesebben sodrott. Mikroszkóp alatt szálasanyaga fehérített lennek (Linum sp.) bizonyult. Színezés nyoma nem figyelhető meg. A rostok minősége valamivel jobb a közepesnél. Feltétlenül import árunak tekintendő. ÖSKÜI TEMETŐ 48. sír E férfi sírból 2 fából származó darab került elő. a) Fa-, vas- fésű? (18. kép). Rhé Gyula leírásában „kétoldalú sűrű fésű töredéke vasrozsdával átivódva" 13 szerepel. Leltári szám: 63.128.20. A tárgyat először koporsókapocsnak nézhetjük. Azonban mindkét oldalán azonos anyagú és szálirányú fa maradéka látható egy négyzet keresztmetszetű vasrúdon. A vasrúd elkeskenyedő vége a koporsókapocshoz hasonlóan lekerekített derékszögben meghajlik. A fényképen jól látható a fa ragasztásának helye, valamint a meghajló részhez tapadt vastagabb farost. Ezek alapján a fésű és koporsó lehetősége elvetendő. Talán szövőszék borda? A fadarabkák színe enyhén, helyenként mély tónusú vöröses-barna. A fadarabkát radiális irányban vágták ki a törzsből. Csak térhatású mikroszkóp alatt lehetett a törésfelületeket vizsgálni. A keresztirányú törésfelületen jól megfigyelhető, hogy likacsgyűrűs fából való. A tavaszi edények kb. ötször nagyobb lumenűek, mint a nyáriak. A letört darabkák tangenciális törés felületén kivehető, hogy sok sejt széles és egyetlen sejtsoros bélsugarakat tartalmaz. Ezért mintának a Greguss-féle határozókulcs szerint valamely tölgyfából (Quercus sp.) származik. b) Szíjvég fabetétje (19. kép). A lelet száradása közben az egyik szíjvégből az épen megmaradt fabetét kiesett. Felületén zöldes rézsónyomok vannak és a metszeteken a szövetek belsejében is rézsók kristályai láthatók. A fadarabkán a faragás jól megfigyelhető. A fa keresztmetszetén az edények ikerlikacsokat, vagy rövid likacssugarakat alkotnak. Azonban magános edények is vannak. A tavaszi fa első edényei az évgyűrűhatárhoz simulnak (20. kép). A metszeten is jól látható a halmozott bélsugár. Ezért a Greguss-féle határozőkulcs VI. csoportjában kell mintánk eredetét keresni. 11 A radiális irányú metszeten azt tapasztaltuk, hogy az edények áttörése mindig egyszerű (21. kép), s bennük csavaros vastagodás alig észlelhető. Ezért az európai fafajok közül a Carpinus orientális Mill, és а С betulus L. jöhet számításba. A Carpinus orientális L. fájában — az évgyűrúhatár alig hullámos és sima lefutású. Az edények elhelyezkedését tekintve inkább likacsgyűrűs fának tekinthető, mely likacsgyűrűből edénykéve nyúlványok hatolnak a késői fába. A bélsugarak vékonyak és egyrétűek. A bélsugár sejtek igen rövidek. 445
