A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Szodfridt István–Tallós Pál: A felsőnyirádi erdő cseres-tölgyesei

Betula pendula, Betula pubescens (!) Salix aurita (!) Selinum carvifolia, Dryopteris spinulosa, Genista germanica, hogy csak a legfontosabbakat említsük, továbbá az asszociáció4íarakterfaj Pulmonaria йпgustifolia igen hasonlóvá teszi a Matuszkiewicz (5—6 és Mráz (7) által leírt nyugat-lengyel és csehországi Potentillo—Quercetum-okhoz. Ezeknek az állományoknak nemcsak florisztikai összetétele hasonló, hanem termőhely szerint is megegyeznek a nyirádival. Nevezetesen Mráz szerint Potentillo— Quercetum nedves, változó vízgazdálkodású és szárazabb termőhelyelken egyaránt előforduló (természetesen termőhely szerint más-anás szubasszociáciőval képviselt) társulás. Jellemző vonásként megemlíti még Mráz azt is, hogy a Potentillo—Quercetum talajában időnként levegőhiány lép fel s ez a körülmény akadályozza meg ezeken a termőhelyeken a gyertyános-tölgyesek előnyomulását. Ugyanakkor a termőhely tápanyagban gazdagabb, semhogy a kis tápanyagigényű erdeifenyves-tölgyes, vagy savanyú 424 1. Potentillo-Quercetum deschampsietosum a felsőnyírádi erdőben. 1. Potentillo-Quercetum deschampsietosum im Wald von Felsőnyírád. 1. Potentillo — Quercetum deschampsietosum dans la forêt de Felsőnyirád. 1. Potenillo-Quercetum deschampsietosum в фелшёньирадском лесу. tölgyes fajai életlehetőségeiket itt megtalálhassák. Mindez a nyirádi állományokra is vonatkozik a későbbiekben kifejtettek tanúsága szerint. Tanulságos egybevetni a nyirádi felvételeket a közeli Bakonyból származó cseres-kocsánytalan tölgyesekben készített felvételekkel. Utóbbiakat (még kiadatlan munka eredményei) Fekete Gábor volt szíves rendelkezésünkre bocsátani s ezek a délbakonyi Kabhegyről származnak. A karakterfajok között több közös van (Carex montana, Festuca heterophylla, Potentilla alba stb.). Ezeknek konstancia-értéke azonban a bakonyi felvételekben magasabb, mint a nyirádi Potentillo—Quercetum-ban. A lokális karakterfajként fellépő Asphodelus albus viszont Nyirádon tömegesebb. Alapvető különbség a bakonyi állományok lombkoronaszintjében a kocsánytalan tölgy nagy térfoglalása, szemben a nyirádi állományokkal, ahol a kocsányos tölgy uralkodik. A Soó által a Quercetum petraeae-cerris-re jellemzőnek mondott és Nyirádon hiányzó fajok közül Fekete felvételeiben magas konstancia-értékkel van jelen a Fraxinus ornus, Cornus mas, Dictamnus albus, Achillea distans, Euphorbia polychroma, valamint több Polygonatum, Iris és Viola faj is. Hiányzanak viszont a nyirádi állományokra jellemző PinoQuercetalia fa jók, valamint a lápok, mocsárrétek fajai is. De elválik a Potentillo-Quercetum a Quercetum petraeae-cerris társulástól ökológiailag is Az előbbi társulás elsősorban a sík, lapályos vagy gyengén dombos vidékek jellemzője s ezért a társulás egyik uralkodó fafaja — Sennyikov értelmezése szerint (11) a társulás edifikátor faja — a kocsányos tölgy. Ugyanakkor az utóbbié a kocsánytalan tölgy, ezért ez a társulás főként a hegyvidékiek, magasabb dombvidékek erdője. A két fafaj előfordulása közötti különbség indokolja meg azt a tényt is, hogy a Quercetum petraeae-cerris a másikhoz viszonyítva a levegő páratartalma iránt mutat nagyobb igényeket, míg a Potentillo-Quercetum inkább a talaj nedvessége, vízellátottsága szempontjából igényes. A kocsányos és kocsánytalan tölggyel elegyes cseresek szétválasztásának szükségessége a nyirádi és bakonyi felvételek egybevetése alapján is bizonyítható. Eddigi megfigyeléseink szerint tehát a valódi Potentillo-Quercetum hazánk nyugati részén előfordul. Elterjedését még ma sem állapíthatjuk meg végle-