A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Sági Károly: Adatok a keszthelyi munkásmozgalom történetéhez (1902–1914)
Egy része azért, hogy eleven szocialista beszédét akarta hallani, a másik része pedig azért, mert széltében beszélték, hogy a katolikus legényegylet tüntetésre készül, melynek tagjai, hogy a keszthelyi társadalmi élet képe még cifrább legyen, keresztény szocialistáknak nevezkednek. A gyűlést Gurkó nevű iparossegéd nyitotta meg. Kérte a hallgatókat, hogy a szónokot nyugodtan hallgassák meg. Ezután Weltner Jakab lépett az emelvényre. Az ember a híre után valami bősz vadembernek hinné, megjelenése azonban igénytelen, nyugodt modorú, munkásforma ember. Szenvedély nélkül kezd beszédbe és ügyet sem vett arra a kiáltozásra, amit 30—40 legényegyleti tag 68 , köztük állami tisztviselők rendeztek. A munkások érdekeiről beszél, aki elfogulatlanul hallgatja azt tapasztalja, hogy a meggyőződés beszél belőle." A Balaton vidék, ez az egyházi tulajdonban levő és klerikális irányítású hetilap aggódva figyelte a szocializmus előretörését. Az említett nagykanizsai népgyűlésről írja 69 : „A szocializmus, a társadalmi rend és béke ez esküdt ellensége, fölforgató karmát vidékünkre is kiterjeszti ... A veszedelmes epidémia tehát terjed. Határaink felé közeleg. Sőt már itt is mozog. Biztos értesüléseink szerint írhatjuk, hogy titkos küldöttjeik városunkat is szerencséltetni szándékoznak. Híveik imár vannak és mozgolódnak is." A Balatonvidék 1903. szeptember 13-i számában nagy cikksorozat indult „Szociális tanulmányok" címmel. 70 A cikksorozatban a névtelen író a katolicizmus szempontjából kísérelte megcáfolni a szocializmust. Az 1903. december 20^át megelőző héten nyomdász-sztrájk volt Keszthelyen, a keszthelyi lapok egy hétig nem jelenhettek meg. A sztrájkkal kapcsolatos rövidke sajtótájékoztatóban érdekes mondat van 71 : „Bebizonyosodott azonban, hogy a szervezett sztrájkkal szemben a vidék apróbb munkaadói tehetetlenek. A munkás a szakegylet sztrájk alapján a munkaszünet alatt heti bérének legnagyobb részét megkapja". Mint említettük már, a keszthelyi építőipari munkások 1902-ben megkísérelték a szakszervezet alakítását, ezt azonban a hatóság akkor nem vette tudomásul. A szakszervezet 1903-ban illegálisan dolgozott és 106 tagja 1017 korona 60 fillér tagságdíjat fizetett be. A Szociáldemokrata Párt 1903-as kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat kimondta, hogy a párttagok kötelesek szakszervezethez tartozni. 72 Ilyen körülmények között legalizálni kellett a keszthelyi építőipari munkások szakszervezetét is. Virág Vendel elnök és Csönge Lajos jegyző az előírásoknak megfelelően jelentették is Keszthely elöljáróságának, hogy 1904. március 15-én 24 megalakították a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének Keszthelyi Csoportját. 73 A bejelentést a hatóság tudomásulvette és a továbbiakban a Szakcsoport legálisan működhetett már. Szendefi Árpád, aki a Tanácsköztársaság idején a keszthelyi Testvériség szerkesztője volt, a Szakcsoport tagjai közül Bödör Ferenc, Bődör István, Csönge Károly, Csönge István, Papp Lajos, Halász Lajos, Egyed Gyula, Paál Sándor, Paál László és Virág Ferenc nevére emlékszik vissza. 74 Az 1876ban Keszthelyen született Paál Sándor a Balatoni Múzeum Adattárában őrzött tagkönyve szerint 1904. április 17-én lépett be a komáromi Szakcsoportba és 1904-ben heti 20 fillér tagdíjat fizetett. Paál Sándor a Tanácsköztársaság idején a keszthelyi direktórium tagja volt. Szakszervezeti tagkönyvét a 2. képen mutatjuk be. A munkaidő és munkabérek kiharcolásáért 1904-ben sztrájkba léptek a magyar államvasút dolgozói. Április 19-én a sztrájk már az egész országra kiterjedt. 75 A sztrájkhoz csatlakoztak a keszthelyi állomás dolgozói is. Április 20. és 24. között a Balatonszentgyörgy—tapolcai vonalon megszűnt a vasúti forgalom. 76 Április 24. után a a nagykanizsai ügyészség „hivatalos kötelesség megtagadása" címén vádat emelt a keszthelyi vasutasok elle. A nagykanizsai törvényszék ugyan felmentette a vádlottakat 77 az ügyész azonban fellebbezett az ítélet ellen. A Kúria 1905. április 23-án hozott felmentése után foglalhatták csak el a vádlottak munkahelyüket. 78 Szabadlábra került Radnóti Ödön állomásfőnök, Peller Imre és Dévány Pál tisztviselő, Nagy Endre állomási felvigyázó, Bujdosó Pál raktárnok, Rákos Vince fűtőházi főnök, Ferenczin István, Erdélyi Dániel, Kopcsándi Sándor, Papp Ferenc és Laki József MÁV. alkalmazott. 1904-ben vasárnapra esett május 1-е, így a munkásság az eddigieknél nagyobb arányú ünnepségekre készülhetett. Május 1. megünneplésére plakátok hívták fel Keszthely dolgozóinak figyelmét. Az említett plakátok szövegét csak a Keszthelyi Hírlap őrizte meg számunkra, 79 eredeti példány nem maradt fenn belőlük, így csak az újság nyomán közölhetjük a falragasz szövegét: „Munkások! Elvtársak! Május elsejét, a munka világ ünnepélyt, az egész világ öntudatos munkássága megünnepli. E napon szünetelni kell a munkának mindenütt és a munkásoknak nem szétszakadozva, külön csoportokba oszolva, hanem együttesen egy táborban kell a nagy naphoz méltóan ünnepelniök. Legyen ez a nap rabigában görnyedező proletariátus nemzetközi szolidaritása, a szociáldemokrácia mindnyájunkat egybeforrasztó ereje hatalmas gondolatának szentelve. Békésen ünnepelve tüntetnünk kell az általános választó jog, a 8 órai munkaidő és a tisztességes mun~ 369
