A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák

táblát használt a veszprémi csutorás és tobak ipartestület. A tábla formája csutorára emlékeztet, felül vaskarikával ellátva. Elülső lapján körbefutó, domború felírás: CSUTORÁS ÉS TOBAK hátsó lapján: TESTÜLET TÁBLÁJA. 1884. Mindkét oldalon levélkoszorú és más faragott díszítmény. Az összes táblák közül ez a legújabb

62 (22/a és 22/b kép). Végül az egyetlen valóban nyeles Veszprém megyei céhtábla a pápai cipészcéh XIX. századi névsor táblája. Az átfúrt nyéllel együtt 42 cm hosszú fatáblának mindkét oldalára papírlapot ragasztottak a következő címfelirattal: К. K. Szabadalmazott Pápa Városának Cipes Mester Urak Nev sora. Utána 58 mesternév felsorolása.

63 Az isimertetett 23 db veszprémi és Veszprém megyei céhbehívó tábla közül 18-at a veszprémi Bakonyi Múzeum, 5-öt pedig a Magyar Néprajzi Múzeum őriz. A 23 tábla közül 11 db minden valószínűség szerint Veszprém városából való, 4 db Devecserből, 2—2 db Pápáról és Tapolcafőről, 1—1 db pedig Várpalotáról, Szentgálról, Peremartonból és Tósokberéndről. Szakmák szerint 3—3 db csizmadia, takács és csapó, 2—2 db szűcs, fazekas, molnár és szabó, 1—1 db pedig ács, lakatos, bognár-pintér, csutorás, tobak és cipész céheké volt. A táblák jellemző mérete általában 20—25 X 15— 19 cm között mozog. A legnagyobb méretek 28X19, és 27X21 cm a legkisebb méret 10X9,5 cm. Anyaguk — figyelembe véve a fában gazdag Bakonyt — túlnyomóan fa, még pedig a 23 tábla közül 8 db faragott, 4 db festett, 4 db faragott és festett, 1 db faragott berakásos, 3 db rézveretes fa, 1 db sárgaréz, 1 db vörösréz, 1 db pedig agyagból készült. Készítésük idejét tekintve 1 tábla évszámfelirata a XVII. századra utal, 9 db a XVIII. században, 4 db a XIX. század első negyedében, 2 db a század második negyedében, 3 db a század második felében készült. A 4 évszám nélküli tábla is minden valószínűség szerint a XIX. századból való. A táblák közül csak kettőre írták ki pontosan a helység feltüntetésével a céh nevét, jónéhányon csak rövidített betűkkel jelezték. Akad olyan is, amelyen a mesterség és évszám megjelölésén kívül még a tábla szó is szerepel, de a céh székhelyére nincs semmi utalás. 10 táblán pedig az esetleges évszámon, vagy néhány kezdőbetűn kívül, (amelyek viszont nem a céhre, hanem valószínűleg az akkori céhmesterek nevére vonatkoztak) semmiféle megjelölés sem található, amely elárulná, hogy a táblák melyik helységből valók. Érthető is, hogy erre nem helyeztek súlyt, mert hiszen — szöges ellentétben a céhpecsétekkel — a foehívótáblák használata kifejezetten a céh székhelyének területére szorítkozott. A 23 tábla közül 15 figurálisán is megjeleníti a mesterség jelvényeit, a többi — és ezek főképp a legújabbak — már minden szemléltető és díszítő szándék nélkül csak az írásbeli üzenetküldés praktikus célját szolgálja. A veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák gazdag néprajzi, iparművészeti, eszköztörténeti és heraldikai vonatkozásaikkal értékes emlékei a magyar művelődéstörténetnek. Nagybákay Péter 359