A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák

fatáblára ragasztották fel, vagy helyezték tokjába a céh tagjainak névsorát.

40 A tábla körülhordásakor minden egyes mester a neve után tett kereszttel vette tudomásul a gyűlés időpontját. Feltehető, hogy a nyeles behívótáblák a faragott nyelű szolgáló mesteri botokból fejlődtek ki, mint ahogy a pajzs alakú táblák a céhek címereiből. A behívó jelvények tehát a két ősi, hatalmi jelvény, a pajzs és a jogar (pásztorbot) egyenes leszármazottai. A magyarországi céhbehívó táblákkal a szakirodalom igen szűkszavúan foglalkozott, összefoglaló munka ezidáig nem készült róluk, sőt még városonkénti ismertetések sem jelentek meg, az egy Rozsnyó kivételével. Kizárólag a múzeumok évkönyveiben és katalógusaiban, vagy egyes céhtörténeti monográfiákban található egy-egy elszórt adat, utalás vagy kép a behívótáblákról. Annál figyelemreméltóbb, hogy a veszprémi Bakonyi Múzeum fényképlemez gyűjteménye közel 100 magyarországi behívótábla képét őrzi az ország különböző vidékeiről. Az értékes anyag összegyűjtése Nagy László volt múzeumigazgató érdeme. Ez a gyűjtemény, a különböző egyéb múzeumoknál található behívótáblák és a szakirodalom sokfelé elszórt adatai lehetőséget nyújtanak arra, hogy a jelen dolgozat keretében bemutatásra kerülő 23 darab veszprémi és Veszprém megyei céhbehívó tábla ismertetése során

41 vázlatos áttekintést adjunk a magyarországi céhbehívó táblák típusairól, azok fejlődéséről, általános művelődéstörténeti, néprajzi, iparművészeti, eszköztörténeti és heraldikai jelentőségéről. Bar a behívótáblák legnagyobb részén a céhre utaló feliraton és évszámon kívül elsősorban a céh jellegzetes szerszámait, termékeit vagy szimbólumát ábrázolták, a táblákat mégsem szakmaként, hanem készítésük időrendjéban, a különböző korok képzőművészeti stílusjegyeinek az egyes darabokon felismerhető, közös, jellegzetes vonásai szerint csoportosítva, funkciójuk változásából eredő fejlődésüknek megfelelően tárgyaljuk. A legelső veszprémi és Veszprém megyei céhbehívó táblák kifejezetten pajzs alakúak. Alakjuk a XVI—

XVII. századbeli díszes későrenaissance pajzsok vonalait követi. Még a XVIII. század folyamán is találunk ilyen barokkba hajló renaissance pajzsokat, amire a stílusáramlatok gyakran évszázados provinciális fáziseltolódása adja meg a magyarázatot. Az évszám alapján legrégibbnek mondható ilyen Veszprém megyei céhbehívó táblánk a devecseri csizmadiacéhé, amely az 1670-es évszámot viseli. Dekoratív sok karéjos késő renaissance vonalú fapajzs. Elülső kékeszöld színű lapján arany bicskia és musta látható egymás alatt, egy fekete és egy piros csizma között. Hátsó, ugyancsak zöldes színű oldalán felirat: „Meg ujjittatott 1844 Esztendőben". A pajzs felső, díszes, nyélszerű végződése ki van fúrva. A táblát kétségtelenül 1844-ben festették át, de a renováció valószínűleg csak az átfestésre vonatkozott, mert a pajzs alakja a XVII. század vonalait őrzi

42 (l/a és 1/b kép). Majdnem pontosan ugyanezt a díszes, sok karéjú pajzsformát mutatja a devecseri szabócéh 1715-ben készült feketére festett táblája. Elülső lapján fehér színnel festett nyitott olló látható két hatalmas gombostű között, a szafoórnesterség ismert jelvénye. Az olló alatt kis tulipán. Hátsó lapján fehér felirat: „DEVECSER SZABOK CEH TÁBLÁJA 1715". Alatta tulipán és levélmotívumok

43 (2/a és 2/b kép). Alakra a harmadik devecseri behívótábla, a pintéreké és bognároké is erősen hasonlít az előző kettőhöz, azzal a különbséggel, hogy egy árnyalattal barokkosabb és a táblán elhelyezett jelvények domborművű faragással készültek. Felső, fogószerű nyúlványára fémkarika van erősítve. Egyik oldalán hordó látható, fölötte nyitott kádárfakörző, alatta kádárbunkó és pecsétnyomó (?), a másik oldalán bognárbárd alatt 8 küllős kocsikerék, alatta bognárszekerce. Mindkét oldalon az 1774-es évszám

44 (3/a és 3/b kép). Mind a három devecseri oéhtábla bemondótábla, mert egyik oldalukon sincs szabad hely az írásbeli üzenetek felragasztására, tehát szóbeli üzenetek közvetítésére szolgáltak. A későrenaissance—

korabaro'kk pajzsformatípusnak negyedik képviselője a Devecser melletti Tósokberend takácscéhének behívótáblája. Elülső oldalára kereszttel ékesített korona alá 3, háromszögben összeállított takácsvetélőt faragtak, középen fonalgombolyaggal. Másik oldala sima, üres, írásbeli üzenet felragasztására szolgál. Lent faragott évszám: ANO 1791. Felső csúcsán nagy fémkarika

45 (4/a és 4/b kép). A nyugtalan vonalú későrenaissance és barokk pajzsok között egyedül áll a veszprémi lakatosok és puskaművesek 1725-ben készült egyszerű, háromszög-pajzs alakú („gótikus"), piros színűre festett táblája. Elülső lapjának felső harmadánál vízszintes kék pólyán fekete betűkkel a következő felirat áll: „AZ BECS. N. LAKATJAR. CZÉ TÁBLÁJA. ANO. 1725." Alatta finomvonalú levéldíszítések között két egymáson keresztbe tett arany és ezüst kulcs. Hátsó lapja pirossal és zölddel vágott. Közepén függőleges aranyvégű, fekete nyelű díszboton (buzogány) keresztbe fektetett két pisztoly látható, a puskaművesség jelvénye, ugyancsak finomvonalú levéldíszítmények között

46 (5/a és 5!b kép). Szeszélyes, érett barokk vonalakat mutat a pere344