A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

ben elcserélte Bakó Farkas nagybajomi birtokával. 1730-ban azonban Pethő János halálával a zalai Pethő családnak magvaszakadt, részük a felvidéki Pethő Mihályra és Zsigmondra szállt. A távolélő új földesurak úgy látszik nem sokra becsülték Keszthelyt: Festetics Pál fia, Kristóf, a nagy vagyonszerző, apránként megvásárolta előbb a nőági Pethő rokonok; Bakács Viktória, Bakó Farkas, zalabéri Horváth László, végül Pethő Zsigmond illetőségét a keszthelyi uradalomra, összesen kb. 40 000 forintért. E vásárlásaihoz 1739-ben a király hozzájárulását is kérte, amit hosszas tárgyalások után 1741-ben meg is kapott. így királyi adomány ősként 1741-ben az egész keszthelyi uradalom birtokosává vált. A birtokbaiktatásnak ellentmondott a pannonhalmi főapát, a Bezerédyek, Esterházy herceg, Erdődy Lászlóné és Babocsay Ignác. Velük még hosszú ideig pereskednie kellett, de 1762-re valamennyivel peregyességet kötött, megfelelő pénzösszeg ellenében elálltak a pertől, és így kizárólagos birtokossá vált.

95 Gyakorlatilag már 1739-től kezdve Festetics rendelkezett az uradalommal, hozzáfogott földesúri jogainak érvényesítéséhez. Ugyanazzal kezdte, amit elődei már 1715-ben megkíséreltek. Követelte az úrbéri szolgálatmentességre vonatkozó privilégiumok bemutatását. Minthogy most már az ő kezében volt a város felett az egész közvetlen hatalom, követelésének érvényt is tudott szerezni. Ahogy a fentebbiekből kiderült, a privilegizált helyzet a végvári őrség Zalában általában szokásos jogaikból eredt, vajmi keveseknek volt tényleges privilégium a kezénél, különösen nem lehetett az 1690 után betelepülteknek, pedig ezek tették ki a lakosság többségét. A keszthelyiek kezén levő földek tehát földesúri joghatóság alá kerültek. Erre emlékezteik később úgy a keszthelyiek, hogy a kétséges kimenetelű per elkerülése végett engedniök kellett.

36 Ennek gyors és súlyos gyakorlati következményei voltak. 1740-ben már el kellett ismerniök a mezővárosi kocsmára vonatkozólag is a földesúr bormérési jogát, a nyári, jövedelmezőbb időszak (ápr. 24 — szept. 30) bormérése után évi 30 forint árendát voltak kénytelenek vállalni a földesúr javára.

37 1741-ben pedig elkészült a keszthelyi robotjegyzék is.

38 Igaz, mint ezt Szántó is megállapította, a robot még csekély súlyú, általában évi 3—4 napra terjed, csak kivételes gazdák kötelesek évi 5, vagy éppen 6 napi robotot szolgálni. Nem egy gazdának csak évi egy vagy két napot kell robotolni. De ez a robotjegyzék a keszthelyi lakosokat, akik 1715-ben még „armigeri libertini" voltak, most már örökös jobbágynak nevezi. Hamarosan egyebekben is szolgálatra kényszerítette Festetics Kristóf a keszthelyieket. A török veszély elmúlta után elég gyakran fordult elő, hogy keszthelyi polgárok a szomszédos falvak területén, különösen Zsiden rétet, szántót vásároltak örökáron. 1747-ben Festetics György elrendelte, hogy ezek a földvásárlások csak zálogbavételnek minősítendők, a zsidiek váltsák ezeket vissza, sőt az ottani irtványokat is becsáron váltsák magukhoz, ezeket „szabadon elvehessek és kifizethessék azon külső gazdákat".

39 Intézkedésének oka természetesen az volt, hogy a robotoló zsidi gazdáknak könnyebbséget szerezzen jószágaik eltartására, de nyilván az is meghúzódott mögötte, hogy a szabadságukkal büszkélkedő keszthelyieket megszorítsa. A visszaváltás lebonyolításával Juranics István megyei esküdtet bízta meg, aki némelyik szerződésbe bele is vette, hogy a kiváltás „az uraság hatalmával" történt. A visszaváltás természetesen elhúzódott, még 1759-ben is folyt, de az eredmény megint csak a keszthelyi polgárok egyik vagyonosodási útjának elvágása lett. Azok ellen, akik e külső (zsidi, szántói, rezi) földeket önként nem adták vissza, úriszéke előtt pert indított. Jellemző módon, a királyi kúria által akkoriban újonnan érvényesített jogelv: az „ex incapacitate possessorii"

40 alapján, azaz azon a címen, hogy a nem nemesek jogilag képtelenek arra, hogy úrbéri terhektől mentes ingatlanokat birtokoljanak.

41 Ez a per világosan bizonyítja, mennyire igaza volt Szántó Imrének, mikor arról írt, hogy Festetics Kristóf a keszthelyiek által bírt földeket mind a saját nemesi birtokának tekintette. Festetics Kristófnak sikerült a várost a korábbi irigyelt kiváltságos helyzetéből úrbéres színvonalra süllyeszteni. Nyilvánvalóan ekkor vezették be itt azt a rendszert, hogy a városbírót a földesúr jelöltjei közül kellett választani,

42 ekkor kezdődött a városbeli nemesség külön szervezkedése, külön háztartása is.

43 Ugyanúgy, amint Nagykanizsán is a század első éveinek bizonytalan és sokféle kísérletezései után 1730-ban fordult elő először, és 1737-től vált állandóvá az, hogy a bíróválasztáson a földesúr megbízottja elnökölt, és б jelölte a bíró személyét.

44 Arra vonatkozó adataink nincsenek, hogy az első úrbéri terhek bevezetése élesebb ellenállást váltott volna ki a városban, mert ezek aránylag nem voltak nagy súlyúak. De az elkeseredés azonnal kirobbant, amikor a városi tanács tagjainak választásában nézeteltérések keletkeztek a földesúr és a polgárok között. Valószínűnek látszik azonban, hogy Keszthely város polgárainak ellenállása ez ügyben a már megindult úrbéri jobbágypanaszok gondolatmenetét is követte.

45 1765-ben ugyanis Festetics Kristóf három megürült esküdti széket egyszerűen kinevezéssel kívánt betölteni Keszthelyen. Ezt б ugyan csak jelölésnek 263