A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai

A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai i. A másfél évszázados török hódoltság irtózatos pusztítást végzett Zalában. Kölönösen Kanizsa török kézre jutása (1600) óta napirenden voltak a török rablóhadjáratok, amelyek a legtöbb falu teljes pusztulására vezettek. Egy 1658-ból származó „rectificatio portarum", azaz adóösszeírási kiigazítás szerint Tapolca vidékén teljesen elpusztult Raposka, Kisapáti, Gyulakeszi, Gulács, Káptalantóti, Tomaj, Arács, Akaii, Dörögd, Lád, Kisszőlős, Örvényes, Kapolcs. Aszófőn, Szepezden, Henyén csak 1—1 gyalog, azaz igaerő nélküli, Füreden egy ekés, a többi faluban 2—3 ekés jobbágy maradt. A felsorolásból kiugrik Tapolca, 7 ökrös-, 21 gyalogjobbággyal és 41 szabad hajdúval.

1 Aránylag nagyobb számú lakosság tehát csak a várral ellátott helyen maradt. Ugyanezt a következtetést vonhatjuk le a török kiverése után készült első adóösszeírásból is. Azokon a helyeken, ahol vár állott, aránylag sok gazdát találunk, így Kapornakon 57-et, Zalabéren 73-at, Szécsiszigeten 77-et, Alsólendván 109-et. Viszont ma jelentékeny, forgalmas helyeken alig néhány ember lézengett pl. Söjtörön 19, Zalaszentmihályon 9, Rajkon meg éppen csak öt.

2 A helyzetet világosan fejezi ki a káptalanfaiak 1693. évi beadványa: „a tatár felégette helységünket, sokan közülünk elhaltak, a többiek a végházakhoz recipiálták magukat a dúlás elől. Elfogytunk. Vagyon négy, aki még birgya magát, a többi kenyérben is alig eszik."

3 Ezt a helyzetet az magyarázza, hogy Kanizsa eleste után a kisebb végházaknak valóságos láncát építették ki Csáktornyától Lentin, Lövőn, Egerszegen, Szentgróton, Zalaváron át Keszthelyig, hogy legalább a kisebb török támadások ellen védekezni, a nagyobbak ellen pedig „hírlövés" útján mozgósítani tudjanak. E végváraknak rendes, fizetett őrsége igen csekély volt. Zalaszentgróton pl. 1657-ben mindössze 21 lovas, és legfeljebb 50 gyalogos.

4 Zalaegerszegen a legrosszabb időkben, 1602-ben mindössze 30 gyalogos és 10 lovas,

5 a legjobb felszerelés idejében, 1686-ban 208 lovas és 150 gyalogos.

6 Ez természetesen csak a várból mozgósítható haderő volt, a várszolgálat ellátására, a várvédelemre nem volt elég. Katonai szolgálatot teljesítettek a vár tövében lakó polgárok is, akik ugyan „a sorompón" kívül laktak, de árokkal, palánkkal valamennyire védett területen. A vár tövében lakó, katonai szolgálatot teljesítő „szabad legények" lakóhelyét Zalában nem „külső vár"nnak, hanem „belső város"-nak nevezték. Ezek létrejötte szorosan összefüggött a végvárrendszer kiépítésével. Az 1555. évi portalis összeírásban még Lentin és Alsólendván sincs nyoma annak, hogy külső és belső várost megkülönböztettek volna.

7 A XVII. században azonban már éles különbséget tesznek Külső Lenti és Belső Lenti között

8 ez a megkülönböztetés fennmarad a vár és a végházi szolgálat megszűnte után is, a XVIII. században mind Lentiben, mind Alsólendván.

9 Szentgróton is megkülönböztettek fegyverrel szolgáló hóstátiakat és úrbéri szolgálatot ellátó külső városiakat.

10 Ez utóbbiakból alakult a XVIII. században a polgárváros. Egerszegen is megkülönböztetnek 1628-ban a várkapitány ítélkezése alá tartozó várbelieket, a városbíró ítélkezése alá rendelt „polgárokat" és a városon kívül élő „hegylakókkal

11 Egerszeg azonban 1703-ban a püspök földesúrral új úrbéri szerződést kötött, mely egységesen szabályozta a polgárok kötelességeit,

12 és így ez a megkülönböztetés megszűnt. Alsólendván, Lentin, Szentgróton és Keszthelyen azonban új úrbéri szerződés hiányában megmaradt a belső és külső város, vagy a mezőváros és polgárváros közötti megkülönböztetés, melynek az úrbéri szolgálat tekintetében nagy jelentősége volt. A „belső városiak", akik büszkén és sűrűn emlegették katonai szolgálatukat, nem voltak fizetett katonák, tehát földmívelésből, szőlőművelésből éltek már a török időkben is, szabad költözésűek voltak, és minimális úrbéri szolgálatot teljesítettek, pl. Szentgróton évi 4 nap robotot szolgáltak. Soraikban számos nemes élt, akik éppen olyan várvédő hajdú szolgálatot teljesítettek egykor, mint a jobbágyszármazásúak, akik legalább időlegesen a tizedfizetés 17* ,iV,