A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Batári Ferenc: A nagyszebeni Bauernfeind-műhely ismeretlen alkotása Veszprémben

szebeni kalendáriuimban is találkozunk, ahol mint a Heltauergasse 179. szám alatt működő műasztalosként szerepel. Tragikus haláláról a nagyszebeni r. k. plébánia halotti anyakönyve tudósít: 1789. október 21-én 53 éves korában tűzvész áldozata lett. A Bakonyi Múzeum ismertetett, és a Bauernfeind műhely alkotásának tartott asztala a XVIII. század végi asztalosiművesség művészi értékekkel rendelkező alkotása. Az egyszerű forma, a választékos intarzia dísz egysége, a borításhoz és rakott munkához válogatott fafajták halk színpompája harmonikus benyomást kelt. A rakott dísz, habár gyakorlott kézre utal, minden bravúroskodástól mentes, nem él önálló életet, csupán a bútor anyagszerű dísze és szerves tartozéka. Az asztal, mint már korábban leszögeztük, a Brukenthal Sámuel részére készült ún. nagyernyei asztalhoz áll legközelebb. Az asztallapon látható tájkép hídábrázolásában a korábbi kutatás heraldikai ábrázolást, a Brukenthal-címer hidábrázolását véli felismerni. A veszprémi asztalon látható híd feltehetőleg szintén Brukenthal-embléma, me'y körülmény arra mutat, hogy ez az asztal is a Brukenthal család számára készült. Készítési időpontja — az 1784-ben számlázott, vele közeli rokonságot tartó nagyernyei asztal segítségével — a 80-as évek közepére tehető. Bauernfeind János, habár a nagy nyugat-európai mestereket nem éri utol, a francia és német hatás alatt fejlődő, kelet-európai intarziaművesség sajátos és jelentős képviselőjének mutatkozik. Munkáinak általános kor stílusával és azzal a ténnyel, hogy bútorait gazdag intarziadísszel látta el, csatlakozik a nyugat-európai gyakorlathoz, azonban intarziaképei egyetlen francia, vagy német mester munkáihoz sem köthetők. Rakott művű díszei leginkább a moszkvai Történeti Múzeumban őrzött, M. J. Verettennikov, XVIII. század végi orosz mester perspektivikus rajzú, épületeket ábrázoló, francia jellegű növényi ornamentikával kereteit intarziaképeihez hasonlíthatók.

9 Közeli kapcsolatot itt sem mutathatunk ki, csupán közös forrás párhuzamos, egymástól független jelenségeként fogható fel. Bauernfeind János imunkáinak sajátos jellegét azzal magyarázhatjuk, hogy maga is tudott rajzolni, intarziaképeinek rajzát, ha bizonyos sablonossággal is, de saját maga készítette el. Ez kölcsönöz intarziáinak egyedi jelleget. Batári Ferenc JEGYZETEK i Leltári száma: I. 53. 6. 88. — A fényképfelvételeket Kárász Judit készítette. 2 Méretei: magasság: 80 cm; lapja: 61 X 89 cm. 3 A két asztal leltári száma: 14.479; 64. 19. 1. 4 A paravent leltári száma: 14.487. 5 Publikálva: Dr. Julius Bielz: Kunsttischler Johann Bauernfeind und seine Arbeiten. Mitteilungen aus dem Baron Brukenthalischen Museums VII. 19—25. 1. 5., 7. kép. 6 A két asztal leltári száma: 14.401, 14.402; mindkettő publikálva Dr. Julius Bielz, 5. sz. jegyzetben idézett tanulmányában, képe uo. 3., 4. kép. 7 A veszprémi asztal méreteit lásd: 2. sz. jegyzetben; 14.479 ltsz. asztal: mag.: 78 cm, lapja: 66 X 86 cm; 64.19.1 ltsz. asztal: mag.: 75 cm, lapja: 71,4 X 52,7 cm; a 14.401, a 14.402 ltsz. mindkét nag3'szebeni asztal mag.: 76 cm, lapja: 6 X 89 cm; a nagyernyei asztal mag.: 77 cm, lapja: 94 X 65 cm. 8 Bauernfeind János életére vonatkozó adatokat Dr. Julius Bielz gyűjtötte össze és publikálta az 5. sz. jegyzetben idézett tanulmányában. 9 M. J. Veretennikov munkáira dr. Szabolcsi Miklósné tud. oszt. vezető hívta fel figyelmemet, melyért ezúton mondok közsönetet. Veretennikov idézett munkái publikálva vannak. 256