A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Batári Ferenc: A nagyszebeni Bauernfeind-műhely ismeretlen alkotása Veszprémben

A nagyszebeni Bauernfeind-műhely ismeretlen alkotása Veszprémben A bútorművességnek a faragás mellett legáltalánosabban elterjedt díszítésmódja az intarzia. Az igen magas szintet képviselő reneszánsz kori intarziaművesség után a második virágzás a XVIII. században bontakozott ki. A két periódus stílusbeli felfogása eltér egymástól. A reneszánsz korban az intarzia kizárólagos szerepe a sík felületek dekorálásában jelentkezik, melynek határait a bútor tektonikus felépítése szabja meg. A XVIII. század folyamán az intarzia bizonyos értelemben önállósul, a szigorú architektonikái rendet festőiségre való törekvés váltja fel. Az új korszak területi szempontból is változást hoz: korábban Itália hatása legerősebb, az e tanulmány keretében bennünket közelebbről érdeklő XVIII. században pedig Franciaország veszi át a vezető szerepet. Még a XVII. század második felében kezdi működését a francia barokk intarzia legnagyobb mestere: André Charles Boulle (1642—1732). Korai munkáin aranybronz verettél kereteit faberakás díszíti a bútorokat, majd később a fát ezüst, ón, vörösréz, békateknő és elefántcsont váltja fel. A Boulle-munkákra jellemző növényi eredetű ornamentika, a festett bútorokra emlékeztetően, a bútor teljes felületét ellepi. A fejlődés további során a rakott dísz anyaga ismét a különböző színű, vésett, égetéssel árnyalt falemez. Az ornamentika koncentráltabb kompozícióval jön létre, a növényi díszítő elemek szimbolikus jelentőségű tárgyak csendéletszerű ábrázolásával és némely bútoron alakos jelenetekkel gazdagodnak. Az elsősorban Párizsban működő, kiváló mesterek, alkik nevét oldalakon át sorolhatnánk, hallatlanul elegáns rajzú, finoman színezett 'munkáikkal igaz művészi ideált valósítottak meg. A német intarziaművesek közül a francia iskolázottságú David Roentgen (1743—1807) Neuwid-i asztalos emelkedett ki. Több alkalommal huzamosabb ideig tartózkodott Párizsban, s az egész Európában híres alakos jelenetekkel díszített intarziáinak a rajzát gyakran a francia Jean Baptiste le Prince készítette. A francia és a francia hatás alatt álló német intarziaművesség közvetve, vagy közvetlen úton Európa-szerte termékenyítőleg hatott. A francia metszetes bútor- és intarzia tervek, szinte mindenhová eljutottak. A vándorló mesterlegények nagyszámban keresték fel mindkét ország asztalos műhelyeit, ahonnan hazatérve, az ott megismert formákkal gazdagították a helyi gyakorlatot. Magyarországon, habár a francia és a német bútormúvesség jelentős hatása kimutatható, mégis a XVIII. század végi magyar intarziaművesség egyik jelentős alakjának, a nagyszebeni Bauernfeind János és műhelyének stílusa, a divatos XVIII. századi irányzattól bizonyos mértékben eltér. Építészeti részleteket ábrázoló intarziaképei, nem a nyugateurópai, festői hatásra törekvő gyakorlatot követik, hanem inkább a reneszánsz kori, perspektivikus rajzú, dekoratív jellegű intarzia-munkákkal tartanak rokonságot. A hazai körülményekhez viszonyítva a Bauernfeind műhely alkotásaiból elég szép számú emlékanyag maradt fenn. Bár stílusát eddig ismert munkáiból is körvonalazni lehet, mégis, a magyar bútorművesség történetében elfoglalt jelentős szerepéből következően, különös figyelmet kell szentelnünk egy eddig ismeretlen, Veszprémben előkerült alkotásnak, mely e dolgozat tárgyát képezi. A Bauernfeind műhely alkotásai közé sorolható, a Bakonyi Múzeum bútorgyűjteményének egyik értékes darabja, egy gazdag tájképes intarziával díszített, XVIII. század végi copf stílusú szalonasztal

1 (1—3. kép). A négy lefelé keskenyedő, hasábos láb tömör cseresznyefából készült. A káva és a hossznégyzetes lap vakfája fenyőfa. A borítás és az intarziadísz: buxus, diógyökér, cseresznye, természetes színű és égetéssel árnyalt vagy pácolt jávorfa, körte, paliszander, tiszafa és topolyagyökér. Az intarziát vésett alapú, pasztával kitöltött díszítés gazdagítja. Az alul vízszintes tagolású szalag- és vonalberakással kereteit káva mind négy oldalának közepébe egy-egy kisméretű fiók illeszkedik. A mellső hosszoldali káva játékos, rakottművű díszítést kapott: a csukott, vagyis helyére tolt fiók homloklapjáról a 249