A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: Beszámoló a Veszprém megyei Múzeumi Igazgatóság 1963. évi munkájáról

lenteseket kertünk, másrészt értekezleteket szervez­tünk. A keszthelyi és veszprémi múzeumok tudomá­nyos munkatársai aránylag ritkán találkoztak, az 1962. évi munka kiértékelése és az 1963. évi jóvá­hagyott terv megtárgyalása az év elején tartott ér­tekezletnek volt tárgya. Majd az év végén az 1963. évi munkateljesítés és a következő év terve került megvitatásra. Mindkét alkalommal jelen voltak ér­tekezletünkön a Múzeumi Főosztály, illetőleg a Me­gyei Tanács képviselői (így a többi között a Főosz­tály vezetője és a Végrehajtóbizottság elnökhelyet­tese is). Az 1963-iban még mindössze öt tudományos munkatársra szorítkozó kutatógárda a szervezet mű­ködésével kapcsolatos elvi-tudományos jelentőségű problémákat részletesebben még nem vitatta meg, ugyanígy nem bocsátkoztunk az egyes munkatársak szakmai tevékenységének vizsgálatába sem. Azt azonban, hogy minderre szükség van, a kis kollek­tíva tagjai is érezték s a tudományos munkatársak létszámának növekedése 1964-ben az ilyen irányú igények kielégítését automatikusan is szükségessé tette. Többször sor került az Igazgatóság tevékenységé­nek külső szervek közreműködésével történő meg­vitatására, így 1963 januárjában az MSZMP megyei agit.-prop. osztálya mellett működő kulturális bizott­ság megtárgyalta a megyei múzeumigazgató „Múzeu­maink szerepe és tevékenysége népművelési célkitű­zéseink megvalósításában" с referátumát (közzétéve a Múzeumi Közlemények 1963. évi 1. száma 35—46. o.). Az Országos Múzeumvezetői Konferencián ugyan­azon év decemberében ugyanő korreferátumot tar­tott a helytörténeti kutatás múzeumi vonatkozásai­ról. Járási, városi és községi tanácsok napirendjén az év folyamán többször szerepelt a helyi múzeum ügye (így Pápán, Tapolcán, Várpalotán, Veszprémben, Sümegen). Többször volt alkalmunk viszont az egyes múzeu­mok gondnokainak, szolgálatvezető teremőreinek összehívására s a kismúzeumok működésével kap­csolatos problémák megtárgyalására. Az egyes múzeumokba történt helyszíni kiszállá­sok az Igazgatóság központja részéről ugyanis, köz­lekedési eszköz hiányában, csak negyedévenként egyszer voltak foganatosíthatók, esetenként még any­nyiszor sem. Ezeken a megbeszéléseken a hatékony népműve­lési munka eszközeiről (propaganda, tárlatvezetés stb.), továbbá a gazdasági jellegű problémákról esett szó. Feltétlen eredményesek voltak ezek az összejö­vetelek, ami a színvonalasabb népművelési munká­ban is megmutatkozott, de abban is, hogy mind ke­vesebb nehézség merült fel adminisztrációs-gazda­sági vonalon. Az októberi Múzeumi Hónap alkal­mával volt először módunk eredményesen dolgozó munkatársainkat megjutalmazni az Igazgatóság ju­talmazási alapjából. Mint utaltunk rá, a költségvetési előirányzat egyes tételeinél a kívánatosnál többször kényszerültünk címmódosítások, hitelátcsoportosítások engedélyezte­tésére. Ez a tervszerű gazdálkodást esetenként za­varta, azonban a gazdasági részleg jó munkáját sok tény bizonyítja. így az, hogy a kétmilliós költség­vetés s azon túl a több mint 300 000 Ft-os póthitel­összeg, továbbá 200 000 Ft-ot meghaladó külső támo­gatás, összesen 2 531 0000 Ft felhasználása jelentős hibák nélkül, előírásszerűen megtörtént. Ezen belül például félmilliós épületfelújítási hitel felhasználása hét múzeumunk kisebb-nagyobb alakítása, tataro­zása céljára 1963 augusztusában 90°/o-ban megtör­tént. Megfelelően s az újabb tapasztalatok figye­lembevételével történt az 1964. évi költségvetési elő­irányzat kidolgozása is, amely végül 2 591 000 Ft-os végösszeggel került jóváhagyásra. (Ez az előző évi előirányzatot több mint 30, az 1962. évit több mint 100%-kal haladja meg.) Tetemes munkát jelentett az év első felében a ko­rábban nem mindenütt megfelelően vezetett álló- és fogyóeszközleltár teljesen új alapokra helyezett fel­vétele is. Sok helyen a múzeumi ingatlanok sem vol­tak telekkönyvileg tisztázva, különösen a kismúzeu­mok esetében s a Balatoni Intéző Bizottság által használatunkba átadott tihanyi ingatlanoknál. Ez a munka még 1964-re is áthúzódott. Még a vártnál is nagyobbra nőtt az Igazgatóság ügyiratkezelése. A négyezernél több ügyirat s álta­lában az adminisztráció követelőén felvetette főfog­lalkozású adminisztrátor beállítását, amire 1964-ben lehetőségünk is nyílott. Ugyanígy szükséges volt rész­foglalkozású munkaerővel a bérszámfejtés, illetőleg az anyagnyilvántartás feladatait a két főfoglalkozású gazdasági munkaerő válláról levenni. Az év végén az Igazgatóság soronkívül, a feladatok nagyságát méltányló elbírálás alapján egy Skoda-furgon gép­kocsit kapott, melynek üzembehelyezése azonban csak 1964 januárjában történt meg. Itt említjük meg, hogy jelentős munkát jelentett a múzeumi szervezet belépődíjakból, kiadvány-, leve­lezőlap árusításból és egyéb térítésekből összetevődő bevételének adminisztrálása is, hiszen ez az összeg meghaladta a 300 000 Ft-ot. Az első, teljesen önállóan irányított gazdasági év erősen központi irányításra épült. Elvünk, nemcsak a pénzügyi tevékenység vonalán, az volt, hogy a le­hetőségek kitapasztalása, de a feladatok mértéke is csak centralizált vezetés mellett végezhető el. A to­vábbi években fokozatosan kívánjuk, már a felada­tok és lehetőségek minden munkatársunk által meg­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom