A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Huszár Lajos: Pénzverés Veszprémben a XV. században

Ulászló lengyel királyt, az ő nagy ellenfelét Krakkóban meghívta a magyar trónra. A pápa végül is engedett Erzsébet kérésének és de Dominis kinevezését elejtve, 1440. május 9-én Gathalóczi Mátyást, a királyné kegyeltjét nevezte ki a veszprémi püspöki székbe. Gathalóczi természetesen eleinte a királyné érdekeit igyekezett előmozdítani és 1440. május 15-én jelen volt a csecsemő V. László király koronázásán is. Belátva azonban, hogy az ország érdeke nem kívánja a gyermekkirály uralmát, Ulászló pártjához csatlakozott és a júniusi országgyűlésen már ilyen értelemben szerepelt. A várnai csata után az Ulászló elhunyta következtében 1445. április 4-ére összehívott országgyűlésen őt is jelölték azon követség tagjai közé, mely követség III. Frigyes császárhoz ment a gyermek László király kiadása érdekében. Több nyilvános szerepléséről nem tudunk. Űgylátszik, kora miatt is visszavonult a közügyektől, miután Bodó Miklós személyében segédpüspököt vett maga mellé. 1457-ben hunyt el.

2 Bodó Miklós a különböző Bodó-családok közül a legismertebb nevűhöz tartozott, melynek „de Gyiorgyi" vagy „giurgj", azaz Györgyi volt az előneve az oklevelekben.

3 Előbb pécsi pap (clericus) volt, majd bácsi prépost és ebben a minőségben vette maga mellé Gathalóczi segédpüspökül 1443-ban;. Ezen alkalomból kiállított, idézett oklevél szerint a budai és szomszédos tizedek felét kapta, de javadalmak adományozásába és a lelki ügyekbe nem avatkozhatott be. A püspök kikötötte, hogy ő a veszprémi várban a püspöki házakban tetszés szerint lakhatik, mindamellett a vár kiskapuját a püspök és segédpüspök várnagyai együtt tartoznak őrizni és a várat közösen gondozni.

4 Már a következő évben, 1444-ben a székesfehérvári Szűz Mária egyház prépostságáért folyamodott, amit el nyert és 1459^ben, mint a király kancellárját említik.

5 Halála 1474. szeptember 3. előtt következett be, mert ekkor említés történik arra nézve, hogy a fehérvári préposti hely üres lett „per obitum Nicolai Bodo"

8 Végül a Bodó Miklóst segédpüspökké kinevező oklevélben szerepel a testvére, György (Georgius) is, akinek a személyét nem hagyhatjuk említés nélkül, mert éppen a pénzveréssel kapcsolatban fordul elő a neve. Eszerint Gathalóczi Mátyás veszprémi püspöknek pénzverési joga volt Bodó Györggyel együtt a veszprémi várban és ez a jog száll át Bodó Miklósra is, ha segédpüspökké válik. Bodó György személyéről csak annyit tudunk, hogy 1452-ben várnagy volt Budán, 1458-ban pedig kincstárnok Kassán.

7 Arra nézve azonban, hogy a veszprémi püspök udvarában 1443-ban milyen szerepe volt, egyelőre nem tudunk választ adni. Az említett okleveles szöveg szerint 1443-ban a veszprémi püspöknek az ottani várban jogában állott pénzt verni Bodó Györggyel együtt és miután június 1-én Bodó Miklós segédpüspök lett, a pénzverési jog átszállott reá is. Mindezek alapján feltételezhető, hogy ez évben valamilyen pénzverés folyt a veszprémi várban. Kérdés most, hogy az ismert éremanyag mennyiben igazolja az írott forrás adatait és kimutathatók-e olyan veretek, melyek a feltételezhető veszprémi pénzverdével valami módon összefüggésbe hozhatók? Lukcsics szerint a veszprémi pénzverésnek korábbi előzményei is lettek volna. Erre nézve 1338-ból idéz egy okleveles adatot.

8 Ebben az oklevélben azonban, amelyik bizonyos birtokügyekkel kapcsolatban van kiállítva, csak annyi említés van téve, hogy 10 márkányi összeget „ad numerum marcarum Wesprimii currencium" kell fizetni. Ez a kifejezés mindössze annyit jelent, hogy a 10 márka ezüstpénzt a Veszprémben érvényes márkasúly alapján kell fizetni. Ezt azért kellett hangsúlyozni, mert a középkorban különböző helyi márkasúlyok alakultak ki mindenfelé. így tehát ebből az adatból veszprémi pénzekre, illetve veszprémi pénzverésre semmiféle következtetést nem lehet levonni. A közölt okleveles szöveg jelenleg az egyetlen ismert adat a veszprémi pénzverésre vonatkozólag. Ebből is csak annyi derül ki, hogy 1443-ban bizonyosan volt pénverési joga a püspöknek, mely jog most átszállott a segédpüspökre is. Minden további ismeret hiányában természetesen nem lehet tudni, hogy ez a pénzverési jog milyen időponttól kezdve volt érvényben és meddig tartott, de nyilván már 1443 előtt is érvényben lehetett, mert az oklevél mint meglevő jogot említi a püspök pénzverését. Magától értetődik, hogy az itt kivert pénzek csak királyi veretek lehetnek, akár I. Ulászló, akár V. László nevére verve. Egyrészt a hasonló kiváltságokon alapuló önálló pénzverések analógiája is azt mutatja, de másrészt nem ismeretes ebből a korból másfajta pénz, csak királyi veret. Ennélfogva kizárólag a királyi pénzek között kell keresni a veszprémi véreteket — ha voltak ilyenek — és kiinduló pontul nem lehet mást venni, mint a pénzeken látható verdejegyeket. Közismert tény ugyanis, hogy Zsigmond korától kezdve honosodott meg nálunk az az általános gyakorlat, hogy a pénzen látható, többnyire két tagból álló verdejegy egyik (rendszerint baloldali) betűje a verdehely kezdőbetűjét jelentette (pl. В = Buda, К = Körmöcbánya stb.), míg a másik (jobboldali) betű vagy jegy a felelős tisztviselő (főként kamaraispán) jelölésére szolgált. Ennek a rendszernek a segítségével lehet a XV. századi pénzeket az ismert 200