A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

H.; i. m. [1941.] 8.* о. — az előbbi nyomán) nem telje­sen pontosak; legsúlyosabb hibájuk az, hogy az érsek címe és a napi dátum közé beszúrták az „obiit" szót, amely ott nem szerepel. Ezért talán nem árt, ha a kör­iratot még egyszer közöljük: . . .ech. t(i)t(uli). s(an)cíi. s(an)cíi. Ciriaci. in Terhmís. p(res)b(ite)r. Cardinal(is). ar(chi)ep(iscopu)s. et. comes. p(ev)petuus. sí(ri)gron(i)­e(nsis) primas, et. ap(osto)lice. sedis. iegaí(us). nat(us). et. de. ïaie(re). pri:ma die. iebru:ai-y. A halálra vonat­kozó igének és az évszámnak tehát a felirat hiányzó kezdő sorában kellett lennie, amely ezek szerint kb. így képzelhető el: (Anno domini m cccc lxv obiit re­verendissimus in Christo páter dominus.) Dionysius: de Ze/ech . . . 31 A kesztyűszárakon az érsek nevének Dionysius betűi, a casula gallérján pedig az a és о betűk szerepelnek. 31 Dercsényi—Zolnay; i. m. 55. kép. 32 A veszprémi püspökök halálozására, illetve távozására vonatkozó adatokat 1. Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis (a továbbiakban: MREV.) Közrebocsátja: Lukcsics József dr. IV. k. Bp., 1907. XCIV—XCV. o. 33 Gathalóczi 1457. márc. 21-én szerepel utoljára oklevél­ben; utódát, Vetési Albertet 1458. jún. 16-án nevezte ki a pápa (1. MREV III. LXXIX. o. 2. jegyzet). Ehhez meg­jegyezhetjük még azt, hogy Vetésit 1458. márc. 29-én még mint nyitrai electust említi egy királyi oklevél (Fraknói V.: Mátyás király diplomatái. III. Századok XXXII. (1898.) 392. o. 1. jegyzet.) 34 Káptalani számadáskönyv. I. (1494—1556.) 359. o. Veszprémi káptalan magán lt., Veszprém. Az adatot korábban már közölte: Lukcsics J.: A veszprémi káp­talan a XVI. században. Veszprém, 1908. 16. o. Lukcsics közlésére Németh Péter volt szíves felhívni a figyel­memet. 35 MREV IV. LXXXIV. O. se A felirat és a címer képét 1. Gyürky; i. m. XII. tábla, a felirat rajza uo. 347. o. 37 Uo. 383. o. 38 MREV IV. CXXXIV. sz. „Thomas Bellus Russus, pro­thonotarius apostolicus, Segesdiensis et vicarius gene­ralis episcopatus Veprimiensis ac Blasius Simigiensis et Jacobus Zaladiensis archidiaconi et canonici" stb * Uo. CXLVIII. és CLIII. sz. 1509.: „ . . . Antonius archie­piscopus Sipontinus . . . Thoman Bellum Russum, tunc Panormitanum et Vespr. canonicum et archidiaconum Segesdiensem . . . canonicatibus et prebendis ac archi­diaconatu . . . per suam diffinitivam sententiam priva­vit et amovit." 40 uo. XXXI. és XXXVI. sz. 41 L. 33. jegyzet. 1494.: dominorum Johanni Segusdiensis et Johanni albensis archidiaconorum (13. о.); a kano­nokok között külön is említve: Johannes Wychely (14., 16., 20. 21. o.). 1496.: a kanonokok között: Johannes de Wychel (új lapszám: 17. o.). 1497.: diuisores et conserua­tores pecuniarum nostrarum constituimus . . . Johan­nem archidiaconum Segusdiensem (24. o.). 1498.: mint 1497-ben (43. o.); Dnus Johannes archidiaconus Segus­diensis (52. o.). 1499.: domino Johanni Segusdiesi (63. o.); domino Johanni Archidiacono Segwsdiensi (63. o.); do­minorum . . . Johannis Segwsdiensis . . . archidiacono­rum (64. o.) 1500.: decanurn nostrum constituimus Jo­hannem de Wyhel Archidiaconum Segusdiensem (72. o.). 1501.: mint 1497-ben (75. o.)( 1502.: diuisores et conserua­tores constituimus dominos Segusdiensem . . . (89. o.); dominus Johannes archidiaconus Segusdiensis (98. o.). 1503.: Johannes archidiaconus Segusdiensis (104., 105. o.). 42 Uo. 167. o. 43 MREV IV. CXXV. sz. 44 Békefi R. : Veszprém a középkorban. Veszprém múltja és jelene. Felajánlja: Hornig Károly. Veszprém, 1912. 21., 22., 24. és 28. o. 45 isvalies Péter bíbornokot a pápa 1503. jún. 21-én nevez­te ki veszprémi püspökké. MREV IV. CXII. sz. 45a H. Gyürky i. m. 46 Tekintettel arra, hogy Gyürky a kápolna pusztulását az 1593-as ostrommal hozza összefüggésbe, és e pusztu­lás után a sírt a sírkő belehullott töredékeivel együtt vékony égésréteg fedte, amelyre később egy „keresz­telőmedence" talpazatát építették fel (Gyürky; i. m. 346—347. és 384—385. o.), e másodlagos temetkezés idő­pontját a XVI. század második felére kell rögzítenünk. A temetkezés alkalmával a sírkövet alighanem vissza­helyezték, hiszen kevéssé lenne valószínű az, hogy a frissen eltemetett halott koporsójára szórták volna a hatalmas vörösmárvány töredékeket. A datálásnál te­hát még azt is figyelembe kell vennünk, hogy a sírkö­vet a temetkezésnél későbbi időpontban — nyilván szándékosan — összetörték. 47 A makranci kő feliratának csaknem a fele a készíttető Isvalies Péter veszprémi püspökre (1503—1511.: 1. MREV IV. XCV. o.) vonatkozik. L. 1. jegyzet. 48 Gathalóczi hosszú egyházi pályafutása már a század első éveiben megkezdődött: a pápa 1401-ben nevezte ki bácsi olyasokanonokka (ZsO. II/l. 1050. sz.). Érthető tehát, hogy már veszprémi püspökségének első évében „alt bischof'-ként emlegették (Aus den Denkwürdig­keiten der Helene Kottanerin. 1439. 1440. Leipzig, 1846. 97. fej.), és később többször ő maga hivatkozott öreg­ségére. Így pl.: 1443.: licet ipse (ti. a püspök) ad seni­lem etatem tenderét, sit compos racionis et mentis stb. (Teleki J.: Hunyadiak kora Magyarországon. X. k. Pest, 1853. LIX. sz); 1451.: Supplicatio . . . epi. Vespr., qui nimio etatis senio confractus est (MREV III. CCXXXVIII. sz. és XV. századi pápák oklevelei, összegyűjtötte: Lukcsics P. — a továbbiakban: Lukcsics, PO — П. k., Bp., 1938. 1207. sz); 1452.: propter senium et impoten­tiam prefati epi. (ti. Gathalóczi; MREV III. CCXLII. sz.). 4« Dercsényi; i. m. 91. kép. 50 A fehérvári töredéken az összes a betű szárai középen össze vannak kötve, Esztergomban viszont rendszere­sen a mai nyomtatott kis a-nak megfelelő betűtípus szerepel Eltérést jelent az is, hogy Esztergomban a t betű vízszintes szára mindkét oldalon megjelenik, Fe­hérvárott viszont csak a jobb oldalon. Egyébként a leg­szembetűnőbb az, hogy Esztergomban olyan betűk is áttörik a sorköz határát, amelyek a fehérvári darabon azon belül maradnak (gr és p betűk). 51 Dercsényi; i. m. 101. o. 52 így Pl- a Halm által közzétett délnémet és osztrák em­lékanyagban ez a betűtípus — rendszerint nem követ­kezetesen, hanem más típusokkal vegyesen alkalmazva — az 1485—1520 közötti időszakban bukkan fel. (Vö. Ph. M. Halm: Studien zur süddeutschen Plastik. I. Augs­burg, 1926. 104., 109., 111., 133., 137., 142., 147., 155. kép). Ez természetesen nem tükrözheti pontosan a kérdéses betűtípus elterjedésének időhatárait (példaképpen meg­említhetjük, hogy Szántó Ambrus kanonok esztergomi sírkövén, amelyen az év — 1483. —, hónap és nap más betűtípussal, nyilván utólagosan van feltüntetve, a név kezdőbetűjeként, de nem mint kiemelt betű, szintén előfordul az összekapcsolt szárú a egy változata), de nagy vonalakban kétségkívül támpontot nyújthat erre nézve. 53 A kő alsó, rövidebb oldalának feliratából a betűk sú­182

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom