A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai
50. SZENTKIR-ÁLYSZABADJA (veszprémi járás), rk. templom. M. Jellege: A község keleti szélén, kisebb dombon álló, barokkban átépített középkori templom. Története: A veszprémi káptalan hamis, 1062-re keltezett oklevelében szerepel először. A XIII. századtól kezdve a veszprémi káptalan és helyi nemesek birtoka Zubady, Zabady, Zenthkeralzabady, Zenthkyralzabadya néven. Egyházát 1383-ban említik. A mellette levő Szt. Kereszt kőkápolnát az akkor élő György fia Pál nagyapja építtette. — 1908 körül restaurálás címén átalakították. Leírása: Egyhajós, íves szentélyű, nagyméretű templom, keletéit. Nyugati oldalán háromemeletes torony, a hajó északi felén a templomra merőleges épületszárny, benne sekrestye és a Rosos család kriptája. A torony és a nyugati oromfal sarkain ferde támpillérek, a hajó déli oldalának középvonalában is támpillér áll. A hajó belsejét a sarkokra épített barokk pilléreken nyugvó csehboltozatok fedik. Oltára és szószéke copf stílusú, márványból épült. A torony falaiban gótikus ablakok vannak, a torony aljából pedig reneszánsz ajtó vezet a hajóba. A templom hajóját és szentélyét Weszelowszky Bélának, az'OMF tervtárában levő, saját kutatásai alapján készített rajzai alapján tartjuk románkorinak. (102. kép.) Irodalom: Békefi 82—84., Csánki III. 253., Ortvay I. 292., Genthon, 1959, 348., Veszprémi reg. 791., Entz—Gerő 77. Története: A mai község a XV. századtól többször említett Új fai u val azonosítható. Ekkor a Mórichidaiaké, majd a század végén többszörös birtokosváltozás után az Újlakiaké. A templomról okleveles adat nem maradt fenn a középkorból. 1727-ben restaurálták. 1877-ben lebontották és helyére építették a mai templomot. Leírása: Egyhajós, íves szentélyű, keletéit templom volt, nyugati bejárattal, nyugati homlokzatának két oldalán egy-egy, a homlokzat síkjában maradó támpillérrel. Hajója felett valószínűleg alulról nyitott fedélszék volt, szentélyét boltozat fedte. A hajó déli oldalán két, a szentélyén egy kis résablak volt. — A mai templom szentélye mögött, annak alapozásaként jól látható a szentélyapszis falazott íve. (103. kép.) Irodalom: Békefi 177., Ortvay I. 297., Rómer: Romanes átmenetkorú ... 52, 53., Kozák Károly: Szigliget. Bp. 1961. 13—15., Rómer jkv. I. 19, 23. 104. kép. — Abb. 104. Szigliget—Avas. 103. kép. — Abb. 103. Szigliget. 51. SZIGLIGET (tapolcai járás), lebontott templom. Jegyzékben nem szerepel. Jellege: A mai, vár alatti templom helyén álló román templom volt. 52. SZIGLIGET (tapolcai járás), avasi templomrom. M. Jellege: A falutól délkeletre, a szigligeti hegycsoport lábánál álló, feltárt és helyreállított rom. Története: A XII. század elején királyi birtokként kapta az Atyusz nemzetség. Egyes részei a zalai várhoz tartoztak. Később a szigligeti vár tartozéka lett és annak sorsában osztozott. A vár felépítése után a XIV— XV. században a régi község elnéptelenedett és lakosai a Várhegy 105
