A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

86. kép. — Abb. 86. Kővágóörs—Ecsér. 32. KÖVAGÓÖRS (tapolcai járás), ecséri templomrom. M. Jellege: Feltárt és konzervált, gótikus bővítésekkel toldott román stílusú templom romjai. Története: A falu a XIV. század elejétől ismert, helyi nemesek birtokaként, bár a veszprémi káptalannak és a kapornaki apátságnak is vannak részei itt. 1334-ben papja István. Templomát és a plébános előtte álló kúriáját 1353-ban említik először, 1433-ban kegyura. Ecséri László altárnokmester pápai kiváltságokat szerez Rómában az ecséri Szűz Mária egyháznak. A falu és vele a templom a XVI. század végén pusztult el, tornya 1933ban dőlt le. Az OMF 1962-ben feltáratta és 1963-ban részleges kiegészítésekkel helyreállította. Az ásatást Sz. Czeglédy Ilona végezte, a helyreállítás Koppány Tibor tervei alapján történt. Leírása: Háromhajós, íves, keletéit szentélyű templom, az oldalhajók a diadalív vonalában egyenesen záródnak. A hajó belsejében két sor zömök pillér ívsorokat tartott, amelyeken az alul nyitott fedélszék nyugodott. A szentély boltozott volt. A hajó délnyugati oldalához boltozott előcsarnok csatlakozott, a szentélyhez észak felől pedig kis sekrestye. A sekrestye és a hajó szögletében zárt ossarium volt. A hajó délkeleti sarkát egy, az, északnyugatit pedig két zömök támpillér erősítette. Az íves apszisú, valószínűleg már eredetileg is háromhajós templom XII. századi és a XIII. században építették a ma látható belső pillérsorokkal jelenlegi formájára. Elő csarnoka és sekrestyéje a XV. század elején készült. (86. kép.) Irodalom: Békefi 135—137., Holub III. 200—201., Ortvay I. 294., Genthon, 1959, 179., Csányi K. 202—210., Semsey 132., Radnóti—Gerő 88., Entz^Gerő 23, 106, 108., Sz. Czeglédy Ilona—Koppány Tibor: Az ecséri templomrom. Sajtó alatt az Arch. Ért.-ben. 33. KÖVÁGŐÖRS (tapolcai járás), sóstókáli templomrom. MJ. Jellege: A községtől északkeletre, a Káli-medence közepe táján fekvő, elpusztult falu templomának romjai. Története: Királyi udvarnokföld volt. IV. László király Kolynus veszprémi esperesnek adományozott belőle földeket, az pedig 1283-ban Monoszlai Gergelynek, Ladomér érsek unokatestvérének adta. A XIV. században már a Rátótiaké, akik egy részét azj almádi monostorral cserélték el. A XV. században helyi nemes birtokosai is voltak. A templomról okleveles említést nem ismerünk. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyű, keletéit templomrom. Hajójából az északi fal és a délinek a diadalívhez csatlakozó része maradt meg. Diadalíve, a szentély falai és boltozatának indításai még állanak. (87. kép.) 87. kép. — Abb. 87. Kővágóörs—Sóstókál. Irodalom: Békefi 147., Holub III. 337, 340—342., Genthon, 1959, 180., Rómer: Román- és átmenetkorú.. . 47—48., Csányi K. 202—210., Semsey 132., Entz—Gerő 104., Rómer jkv. I. 28—29. 97