A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Fettich Nándor: Emlékezés Rhé Gyulára (1871–1936)

3/1. kép. Királyszentistváni bronzkori sírok kőrakásai (az egyes kőrétegek alatt sírok vannak) Abb. 3/1. Steinschichten der Gräber aus der Bronzezeit von Királyszentistván (unter den Schichten befinden sich Gräber) Már 1903-ban, a vármegyei múzeum megalakulásának évében Tótvázsonyban és Gyulafirátót— Pogánytelken folytak múzeumi ásatások. Az 1905ben feltárt farkasgyepűi koravaskori leletek azóta is a Hallstatt-kultúra kutatásának támpontját képezik. A fiatal múzeum ásatási tevékenysége rendkívül intenzív volt. Ez lassanként mind Rhé Gyulára hárult, mert Laczkó Dezső a geológiai és paleontológiái kutatás vonalát tartotta meg. A világhírű és a maga nemében páratlan veszprémi és Veszprém megyei bronzkori mészbetétes edények feltárása már 1906-ban megkezdődött é? kisebb-nagyobb megszakításokkal csaknem! Rhé Gyula haláláig tartott. A halotthamvasztásos sírokat a régi földfelszinen kőréteg jelezte. Amint a fénykép mutatja, a feltárás rétegenként történt (3. kép 1). Némelyik sírban 20—25 edény is volt (3. kép 2). Rhé Gyulának nagy körültekintéssel kellett eljárnia. A rétegek szerinti feltárás általa alkalmazott technikája azóta sem változott, E bronzkori kultúra csodálatos gazdagságú lelőhelyeit egymásután tárta fel a veszprémi Várhegy oldalán, Jeruzsálemhegyen, Gulyadombon, Táborszálláson (1907), a városi kórház udvarán (1910) és más pontjain a városnak. Kár, hogy a tudományos feldolgozás, az irodalmi közzététellel együtt nem tudott lépést tartani a leletek számának tömeges szaporodásával. Első volt azonban a leletek megmentése s ebben Rhé Gyula fáradhatatlan volt. Mint vasúti tisztviselő, szabadjegy birtokában könnyen mozgott. Ezt a lehetőséget alaposan ki is használta. Mindenütt megjelent, ahonnan régiségeket jelentettek. A jutási és ösküi népvándorláskori temetők feltárása az első világháborút megelőző időkben kezdődött, de nagyobb lendületet csak a két világháború közötti időben vett. A jutási vasúti állomás nyugati tőszomszédságában egy többszáz sírós népvándorláskori temetőnek jelentős részét mentette meg a kavicsbányászás következményétől, a megsemmisüléstől, miután a temető középső részeit az évszázadok óta folyó kavicsbányászás már tönkretette volt. Hasonló volt az eset öskün is. A két temető sírjait 25 év alatt lelkiismeretes munkával térképezte, a megmentett leletekről gondos feljegyzéseket készített. A sírokban készült rajzaival sok vitás kérdéshez szolgáltatott megbízható támpontot. A 4. és 5. képen ilyen rajzokat láthatunk. A sírokhoz való későbbi hozzátemetéseket nemcsak megfigyelte, de rajzokban is megörökítette (ilyen rajzai: 6. és 7. kép). Ezzel az igényességével Rhé Gyula nálunk megelőzte korát. Megfigyeléseit először Veszprémvármegyei avar emlékek с önálló munkájában közölte (Veszprém, 1924). További leletmentő ásatásai azonban az elkövetkező hét év alatt olyan nagy jelentőségű leleteket eredményeztek, hogy újabb könyvet kellett kiadni ezekről a temetőkről. Ezúttal „Jutás und Öskü" cím alatt jelent meg ásatási eredménye Prágában (1931). A nemzetközi tudományos világ figyelmét ez a kötet nemcsak a gazdag leletek mintaszerű közlésével, hanem, kutatásainak módszerességével is magára vonta. Ez volt az első eset Magyarországon, hogy régészet és anthropológia avarkori temetővel kapcsolatban együttesen szerepelt, mint egyenlőértékű forrás3/2. kép. A királyszentistváni 25. sz. sír Abb. 3/2. Grab 25 von Királyszentistván 11