A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

nemesek és a zirci apátság birtoka. Templomáról I. István királynak a veszprémi püspökség számára kiállított, 1002ből származó adománylevele beszél először, igaz ugyan, hogy csak a IV. Béla által 1257-ben készíttetett átiratban. Eszerint tehát a Szt. István első vértanúról elnevezett kápolna a XIII. század közepén mindenképpen állott és lehetséges, hogy már a XI. század elején is volt itt kisebb kápolna. 1706-ban megújították, festett kazettás mennyezete 1724ből, tornya és szószéke 1755-ből való. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom, nyugati oldalán kétemeletes torony, ez alatt nyílik a bejárat. Hajója síkfödémes, szentélyrésze boltozott. Déli oldalán befalazott konzolos kapukeret. — Festett falmennyezetének, és karzatának töredékei Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban vannak. (100. kép.) Irodalom: Csánki III. 250., Genthon, 1959, 294., Römer: A Bakony. 141., Rómer hagy. XVII. cs., Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Bp. 1923. 2., Szentpétery: Szt. István király pécsi és pécsváradi alapító levele. 1918., 639—644. 47. SÜMEG (sümegi járás), sarvalyi templomrom. MJ. Jellege: A községtől délre, a sarvalyi erdőben, bozóttal benőtt rom. Története: Ismeretlen községhez tartozott, semmiféle adatot nem ismerünk róla. Leírása: Egyhajós, valószínűleg egyenes szentélyzáródású, keletéit rom, amelynek nyugati fala magasan áll, a többit benőtte a növényzet. Körülötte körítőfal romjai és e körül sok lakóházi helye látszik. Irodalom: Békefi 174., Genthon, 1959, 331. 48. SÜMEG (sümegi járás), úrbéri templomrom. MJ. Jellege: A községtől délkeletre, az úrbéri erdőben levő rom. Története: Ürbér község a veszprémi püspökség sümegi uradalmához tartozó falu volt, első említése a XIII. század közepéről való. Utoljára 1385-ben említik, az 1436-os birtokösszeírásban már nem szerepel. Temploma 1385-ben Szt. Miklós tiszteletére. Leírása: Alaprajzilag alig kivehető, erdővel benőtt rom. Irodalom: Veszprémi regeszták. 826. 49. SZENTANTALFA (tapolcai járás), árokfői templomrom. Jegyzékben nem szerepel. Jellege: A községtől északnyugatra, az elpusztult Arokfő falu helyén levő, feltáratlan rom. Története: A falu a XIV—XV. században a veszprémi püspökség és a káptalan birtoka. Templomának említéséről nem tudunk. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletéit templom volt, amelyből magasabban csak a hajó falai maradtak meg, a nyugati bajárat helyével. (101. kép.) Irodalom: Kiss László: Szentantalfa és környékének földrajza. Bp. 1940. 13—14. 101. kép. — Abb. 101. Szentantalfa—Arokfő. 102. kép. — Abb. 102. Szentkirályszabadja. 104