A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

menyeivel együtt Sági Károly. A nagyon mélyen meg­talált alapfalakat visszatemették és a felszínen új fala­zattal rajzolták ki. Leírása: Körtemplom, keleti oldalán patkóívű szentély­lyel. Felépítménye ismeretlen. (84. kép.) Irodalom: Koppány—Péczely—Sági: Keszthely. Bp. 1962. 21—24. 28. KESZTHELY, fenéki templomrom. Jegyzék­ben nem szerepel. Jellege: 1948 őszén feltárt és visszatemetett alapfalak. Története: A középkori Fenék falu a mai pusztától délre, a zalavölgyi vasútvonal és a Sármellékre vezető országút mellett terült el. Királyi birtok volt, első emlí­tése 1347-ből. 1415-ben Vátkai Miklóst és fiait iktatták be csere címén a falu birtokába. A XV. században említett. Fenékiek valószínűleg az ő utódaik. 1491-ben a család ki­halt és a falut a Gersei Pethők kapták meg. A Fenék­pusztától délre fekvő ,,Pusztaszenti"dombon 1948 őszén Radnóti Aladár vezetésével tanásatáson tárták fel alap­falait. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyű templom volt. Irodalom: Sági Károly: Fenékpuszta története. Balaton­füred, 1960. 37—38., M. N. M. Történeti Múzeum, Régészeti Adattár, Radnóti-hagyatékban ásatási napló. toktól és az itt élő királyi udvarnokok és zalai várszolgák földjeitől csak a XIII. század végén választották el. Ké­sőbb is Pannonhalma birtoka volt. Az irodalom szerint a templomot a pannonhalmi í.pát építtette 1245-ben. 1414-ben a hegyen levő Szt. György egyház mellett említik a hegy alatti Szt. Kereszt kápol­nát, de ez akkor fából volt. 1422-ben ismét említik a Szt. György templomot, de a hegy alatti Szt. Kereszt kápol­nának ekkor már csak a helye volt meg. így kétséges, hogy a mai templom azonos-e az 1245-ben épített Szt. Kereszt templommal, bár kétségtelenül XIII. századi ro­mán épület. 1720 táján újjáépítették. 1958—59-ben az OMF állította helyre Sedlmayr János tervei alapján. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyű templom, a hajó északi oldalán későbbi sekrestyével. Bejárata a déli olda­lon. A hajót a négy sarkába épített barokk pilléreken csehboltozat, a szentélyt román keresztboltozat, a sekres­tyét pedig dongaboltozat fedi. A mai kapu és a déli oldal nagyobb ablakai a barokk átépítésből származnak, ч sek­restye ajtókerete reneszánsz. (85. kép.) Irodalom: Békefi 122, 141., Holub III. 285—290, Genthon, 1959. 161., Radnóti—Gerő 90—91., Entz—Gerő 26, 100—10,1. 158., Bogyay Tamás: A Szent György-hegyi Szent Kereszt­kápolna. Technika, 1943. 4. sz. 1—2. oldal. 30. KÖVÁGÓÖRS (tapolcai járás), evangélikus templomu M. Jellege: A falu közepén, kis dombon álló, barokkban átépített románkori épület. Története: A Káli-medence déli szélén elterülő falu első említése 1263-ból, helyi nemesek birtoka volt. A XIII. században élt Cibrián nevű birtokosáról Cibriánörsként, vagy templomáról Szentlászlóörsként említik az okleve­lek, eredetileg azonban Grskál volt. 1351-ben Nagyörs. A XIV. század végén kihalt Cibrián család részeit a Döb­röntei Himfiek kapták, akik mellett sok kis és egytelkes nemes élt itt. Templomát 1263-tól említik Szent László egyházaként. A török időkben tönkrement templomot 1750 előtt állítot­ták helyre. Leírása: Egyhajós barokk teremtemplom, a hajóval azonos szélességű, lesarkított szentéllyel, nyugati végén a hajóval egyező szélességű toronnyal. Bejárata a torony alatt. Belsejét csehboltozat-sor fedi. A torony alsó része és a hajó falai románkoriak, 1774—76-ban, akkori tanúval­lomások szerint még látszottak benn a középkori freskók. Irodalom: Békefi 169—170., Holub III. 339, 570—572., Ort­vay I. 296., Genthon, 1959. 179., Entz—Gerő 102. 85. kép. — Abb. 85. Kisapáti. 29. KISAPÁTI (tapolcai járás), rk. kápolna. M. Jellege: A falutól északnyugatra a szőlők közt álló, helyreállított román templom. Története: A középkorban Hegymagasnak nevezett mai Szentgyörgyhegy keleti oldala a pannonhalmi apátság bir­toka volt. A nyugati oldalon levő veszprémi püspöki bir­31. KÖVÁGÓÖRS' (tapolcai járás), kisörsi temp­lomrom. MJ. Jellege: Kővágóörstől nyugatra fekvő kisebb rom, az elpusztult Kisörs falu helyén. Története: Az, 1351-ben említett Nagyörs falunév alap­ján valószínű, hogy Kisörs ebből kiszakadó új település volt, amely a XIII. században települt. A templomról középkori említést nem ismerünk, de a XVII-XVIII. században romként emlegetik. Leírása: Egyhajós, egyenes szentélyzáródású, kis temp­lom volt, amelynek csekély falai maradtak meg. Irodalom: Genthon, 1959. 180. 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom