A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

zetes, belső sarkain pillérekkel erősített előtér csatlakozik, önálló nyugati bejárata volt, amelyet befalaztak és így két ajtón át csak a déli templomon keresztül lehetett megközelíteni. — A déli templom hosszú hajójához kelet felől vele azonos szélességű álkereszthajó csatlakozik, és ebből nyílik a szintén azonos szélességű, egyenes záródású szentély. Délről az álkereszthajó szélességében toldalék építmény, csontház csatlakozik hozzá. — A déli templom falai a közös fal kivételével majdnem eredeti magasságban maradtak meg, az északi falait az ásatás tárta fel. A templomrom alaprajzi megoldásával hazánkban egyedülálló és korát tekintve is sok vitára ad alkalmat. (77. kép.) Irodalom: Békefi 127., Holub III. 177—180., Genthon, 1959. 72., Römer: Román- és átmenetkorú . . . 11., Semsey 130., Radnóti—Gerő 88., Entz—Gerő 23, 101., Gerevich 31., Magyar Műemlékvédelem 1959—60., i. h. 77. kép. — Abb. 77. Felsődörgicse. 19. DÖRGICSE (veszprémi járás), kisdörgicsei templomrom. M. Jellege: Kisdörgicsétől nyugatra, rétben szabadon álló rom. Története: 1225-ben a Bogát-Radvány nembeli Ypolth fia Albert birtoka, aki éppúgy, mint 1228-ban e nembéli Csepán fia Gyapoly, dörgicsei nemeseknek ad el földjeiből. A XIII. században és később is a Bogát-Radvány-nb. Dobi és Monaki családok kezén volt. 78. kép. — Abb. 78. Kisdörgicse. 1228. Bogát-Radvány-nb. Gyapoly kijelenti, hogy egyháza földjén kívül itt más birtoka nincs. 1333—35-ben, a három falu közül ez lehetett Füreddergicse, amelynek papja János volt, 1420 körül pedig Benedek a papja. 1959-ben az OMF feltáratta és részleges helyreállítással rögzítette maradványait. Az ásatást Éri István irányította, építész tervezője Koppány Tibor volt. leírása: Egyhajós, íves szentélyű, kisméretű templomrom. Falaiból csak a hajó déli oldala áll magasan, három résablakkal, a többit átlag 1 méter magassággal az ásatás tárta fel. Bejárata a nyugati oldalon. Itt, a hajó nyugati végében dongaboltozatos karzat volt. A hajót valószínűleg síkfödém, a szentélyt boltozat fedte. (78. kép.) Irodalom: Békefi 127—131., Holub III. 177—180., Genthon, 1959. 162., Ortvay I. 293., Csányi K. 202—210., Radnóti—Gerő 88—89., Entz—Gerő 102. Magyar Műemlékvédelem 1959—60., i. h. 20. FELSŐÖRS' (veszprémi járás), rk. emplom. M. Jellege: A község közepén és egyben legmagasabb pontján álló nagyméretű, barokkban átalakított románkori templom. Története: Örs a Rátót nemzetségi Örsi, később Batthyány ágának birtoka, első említése 1155-ből. Ekkor a birtokos családnak már kőpalotája volt itt. A középkorban Kővágóörs néven szerepel, de már a XII—XIII. század fordulója körül két faluként, Nagy (Felső-) és Kis (Alsó-) Örsként is említik. Az őrsiek ( XV. századtól Batthyányak) mellett részbirtokosai voltak az általuk alapított prépostságnak, a bakonybéli apátságnak, később a rokon Fajszi Ányosoknak, Szentgyörgyi Vincéknek, sőt a XV. századtól környékbeli kisebb nemeseknek is. A templom a Rátót nemzetség ősei által alapított Mária Magdolna prépostság temploma. Alapítási éve és körülményei ismeretlenek, valószínűleg a XII. század vége. Szt. Mihály oltárát, amelyet Örsi Miske felesége, Osli Margit alapított, 1226 és 1244 között szentelte fel Bertalan veszprémi püspök. — A török időkben részben elousztult, a XVIII. század közepén állították helyre. 92 *