A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Szerkesztő: Lectori salutem

Lectori scdutem „A VESZPRÉM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLE­MÉNYEI" címmel és e kötettel meginduló tudomá­nyos kiadványsorozatunk megjelentetését megyénk egységes múzeumi szervezetének létrehozása tette lehetővé. Nemcsak az anyagi fedezet biztosításával, hanem a megye múzeumaiban folyó tudományos kutatások tervének egybehangolása révén is. Régóta melengetett terv valósul meg ezáltal, nem is előzmények nélküli. Megyénk immár hat évtized­nél idősebb két múzeuma, a keszthelyi és a veszp­rémi, szinte már megalakulása pillanatában szük­ségesnek tartotta, hogy működéséről nyomtatásban is számot adjon. Éppen hatvan esztendővel ezelőtt, 1903-ban, egy időben jelent meg a Balatoni Múzeum Egyesület és a Veszprémvármegyei Múzeum Egye­sület első évkönyve, illetőleg jelentése. Sajnálatos módon azonban mindkét sorozat ki­adása már évtizedekkel ezelőtt abbamaradt. A mú­zeumok szükreszabott költségvetései nem biztosítot­tak lehetőséget a rendszeres publikálásra. Sőt, ön­álló, kisebb füzetek megjelentetésére is csak ritkán nyílt mód. A felszabadulás utáni időszakban viszont, az előzőkhöz viszonyítva összehasonlíthatatlanul jobb munkakörülmények, lehetőségek ellenére, kü­lönböző okok miatt, a kiadványok ügye tervezgeté­sen nemigen jutott túl. KÖZLEMÉNYEINK, bár más formában és mó­don, tartalomban és terjedelemben ugyancsak el­térve az előző évkönyvektől, jelentésektől, de mégis a korábbi törekvések szellemének felújítását céloz­zák. A követésreméltó kezdeményezések, hagyomá­nyok figyelembevétele mellett egészen természetes azonban, hogy ezeken túl is tekintünk. Hiszen ki kell elégítenünk azokat az igényeket, amelyeket tudományos életünk ma a kutatásokkal szemben támaszt. Hagyományokat kívánunk folytatni akkor, ami­kor kiadványsorozatunkban múzeumtörténeti forrás­és tanulmányanyag rendszeres közzétételére bő teret biztosítunk. Ismeretes, hogy — ahogyan másutt, úgy nálunk is — a korábbi múzeumi jelentések, évköny­vek ma már gyakran egyedüli múzeumtörténeti for­rások. Egyes múzeumok, vezetőik működésének, a gyűjtemények gyarapodásának megítélése tekinte­tében nélkülözhetetlenek. Ennek szellemében a me­gyei múzeumi igazgatóság évi jelentéseinek közlése révén igyekszünk mindenkor hű képet adni a mú­zeumainkban folyó tevékenységről. Szükséges azonban az évtizedekkel ezelőtt meg­szakadt beszámolók s a napjaink között eltelt idő­szak sehol nem rögzített, múzeumtörténeti szem­pontból lényeges eseményeinek összefoglalása. Ugyanígy a felszabadulás után alakult s megyénk­ben meglehetősen nagyszámú kismúzeum, gyűjte­mény, kiállítóhely létrejöttének, eddigi működésé­nek ismertetése. Végül ide tartozik a fennmaradt eredeti dokv­mentumanyagban végzett kutatások eredményeinek közlése. A múzeumtörténeti kutatások országosan is elmaradott helyzetén csak a részletkérdések fel­dolgozása révén segíthetünk. TudomAnyszakunk történetének művelése természetesen nem öncélú, hiszen múzeumaink valamilyen formában mindig a közművelődés szerves egészébe illeszkedve tevé­kenykedtek, így minden múzeumtörténeti tanul­mány, foglalkozzék akár az alapításra, szervezésre, majd a gyűjtésre, népművelésre irányuló törekvé­sekkel, hajdani kiváló szakembereink tevékenységé­nek ismertetésével; az elmúlt évtizedek múzeumi életének a jelenlegivel való szoros kapcsolatba ho­zása mellett mindenkor általánosabban is értékel­hető tanulságokkal szolgál. Köteteink terjedelmének nagyobbik részét ter­mészetszerűleg a napjainkban folyó tudományos kutatások eredményét közlő tanulmányok, forrás­anyagot ismertető közlemények számára biztosítjuk. Publikációnk tárgykörének meghatározásánál két alapvető szempontot igyekeztünk érvényesíteni. Ezek egyike — úgy érezzük — sajátosan helyi jellegű. Az ország más területeinek, városainak, megyéinek javarészében a helytörténeti kutatás már eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza. Szá­mos helyen tapasztalhatjuk ennek újraéledését is: helytörténeti folyóiratok, kiadványsorozatok, mono­gráfiák nagy száma tanúskodik erről. Ezzel szemben megyénk helytörténetének kutatása — bár nem cse­kély a múltban megjelent értékes részletközlések száma — ma még elmaradott stádiumban van. Hiányzanak az összefoglaló monográfiák, számos részterület még teljességgel felderítetlen. Г1

Next

/
Oldalképek
Tartalom