A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Éri István: A nagydémi lararium múzeumbakerülése

hely pontos meghatározásának tisztázása érdeké­ben. A birtokos (aki a lelet megszerzése idején mint kiskorú örökös szerepel,) Jókay Ihász Miklós 1935 október 7-én írja Rhének: „Hathalmon is utána néztem a dolognak % és néhány emberrel megállapí­tottuk, hogy hol találták, a tábla melyik részén, a leleteket. Magukkal a megtalálókkal ugyan nem találkoztam, azonban többen vannak, akik röviddel később látták a lelőhelyet, részben, mert mutatták nekik, részben mert Franklék ásattak újabb lelet után akkor, amidőn a pátkaiaktól, akik megtalál­ták, megkapták a talált dolgokat... Közülük ketten ma is Pátkán laknak. Érdekes, hogy nem az találta meg a leleteket, aki kiszántotta, hanem később, amikor trágyát teregettek, az ezt a munkát végző suhancok találták meg. Midőn Franklék ásattak to­vább, akkor nem találtak ugyan antiquitást, ellen­ben találtak egy arany zsebórát lánccal. A lelet helyének közelében nagyon sok cserép- és téglada­rab van, amely mind a föld mélyéből jött a fel­színre. Azt mondják, akikkel beszéltem;, hogy talál­tak egy nagy cserépedényt is a szobrokkal együtt, amelyen igen kicsiny nyílás volt és amellyel guri­gázni kezdtek, mire az eltörött." 2 » Rhé 1936 április 30-án kiszállt a helyszínre. Fel­jegyzéseiben azt írja: „A régi bejegyzés teljesen rossz. A lelet nem Közép- hanem Felsőrépásrói volt." Sáry Dániel és Vasi József sokorópátkai (fen­tebb is említett) lakosokat meghallgatva, az alábbi jegyzéket állította össze a talált leletekről: „1. Galamb forma és nagyságú, a tetejét; a hátán ki lehetett nyitni. 2. Nagy szobor. 3. Kis szobor. 4. Hosszú tőr, sárga színű. 5. öntött vaslábos, amelyben a kisebb szobor volt. 6. Bronz lábas (tepsi?). 7. Füstölő, két marékra való gomb alak, annak a fedője kerek lap volt, ezt elgurították és gurítás közben ketté vált. 8. Bronz mécses, amely összelapult. Apró sarkos (?) brosok, félkör alakú 6—7 db (?) bronz* öntött tárgy."29 Üj helyszínrajzot, vázlatot is készített, ezt azon­ban a múzeum 25 000-es lelőhelytérképére sajnos nem jelölte be. A környéket bejárva, római telep­nyornot figyelt meg Bakonytamási-négylábai erdő­nél és a mellette levő szántón. 30 A Veszprém megyei régészeti topográfia előké­szítése közben 1963 júniusában néhány, még élő szemtanú említette, Rhé feljegyzéseit igazolva, hogy a gőzeke után a szántásból „egy ércgalamb" jött elő, amit Franki másnap elvitt, állítólag ezt is „egy lábosszerű edényben." A talált leleteket Franki csendőrökkel szedette össze. 3 * A letétbeadási aktussal Laczkó, aki ettől kezdve maga vette át az ügy érdemleges intézéséti, szándé­kát részben már elérte, biztosította a múzeum szá­mára a tárgyakat. S a további, éveken át tartó per­lekedésben is feltétlen előnyös volt a tényleges bir­tokló szerepében tárgyalnia, mert bár jogilag a lelet 1914-ig Frankléké volt, a letétet ismételten vissza­kérték, Laczkó azt soha többé ki пещ adta a mú­zeumból. Laczkó következő feladatául a lelet tudományos feldolgozását, közzétételét tűzte ki. Mihalik József­fel, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő szerkesztőjé­vel folytatott levelezéséből világosan kitűnik, hogy csak nagy elfoglaltságára való tekintettel mondott le végül Rhé javára a feldolgozásról. 32 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségét is érdekelte a páratlanul értékes lelet sorsa. Mihalik már 1907 szeptemberében javasolja a mielőbbi ismertetést az Értesítő októberi számában, mivel ezt is a végleges megszerzéshez vezető útnak tartja. „Ez — szerin­tem — igen helyes dolog volna és a tulajdonosát jól ki lehetne a cikkben dicsérni, hogy a szobrot ál­landó letét gyanánt a veszprémi múzeumban he­lyezte el."33 Laczkó késett a cikk megírásával, ellenben bejelentette, hogy a lelet további részét is megszerzi. Mihalik előre is gratulált ehhez. A még hiányzó Lar szobrot és a négerfejes mé­csest Laczkó ismét a pénzügyigazgató Szalámin út­ján próbálta megszerezni. Franki Szalaminhoz írt levelében vonakodott azokat átadni és kissé inge­rülten jegyezte meg: „ ... remélem, hogy Nagysá­godnak sikerülni fog az ön eljárását siettető, illetve közreműködésére számító köröket meggyőzni fen­nebb kifejtett nézetem jogos voltáról, maradtam ama biztos reményben, hogy legalább Nagyságod­nál teljes megértésre találok." Ez alkalommal jelen­tette ki először Franki, hogy saját gyűjteményükben óhajtják a két tárgyat elhelyezni.34 Valóban, nem is voltak már Hathalmon. Pozsonyba, a család tulaj­donképpeni lakóhelyére vitték át őket. Az elutasí­tás után Laczkó a lelet tudományos feldolgozásá­nak idejére, néhány napra, legfeljebb két hétre kérte azokat kölcsön. 35 Ilyen módon már Franki is beleegyezett a dologba,36 s csakhamar együtt volt 1908 tavaszra a veszprémi múzeumban a teljes lelet. 3 ? A következői lépés Laczkó részéről az volt, hogy a Felügyelőség közvetítését kérte: írjon a vallás- és közoktatási miniszter a tulajdonosnak s kérje tőle: helyezze el a) tárgyakat továbbra is a múzeumban. Egyúttal utasítást kért és kapott is, hogy amíg ez a „tudomány érdekében teendő eljárásunk a hazafias 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom