A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

xylon pomiferum Raf.), Gleditschia caspica Desf. Viszont a tangenciális metszeteken kitűnik, hogy az edényekben spirális vastagodás nincs. Emiatt számításunkból törölni kell az első három faj kivételével valamennyit. Ugyanakkor a Sophora japonica L.-t is figyelmen kívül kell hagyni, mivel az edények fala viszonylag vastag és az udvarosgödörkék nem szegletesek. Marad tehát a két Fraxinus faj, amelyeket a lombosfák viszonylatában aránylag könnyen és biztonságosan szétválaszthatunk. A F. excelsior L.-nél az edényeket körülvevő parenchyma vasicentrikus s a tangenciális metszeten rövidebb és szélesebb bélsugarak miatt a farostok lefutása hullámosabb, mint a F. ornus esetében. Tekintettel arra, hogy 1., a mintában a parenchyma egysorosán (néhai 1—2 sejten, keresztül főleg az edényvégeknél kétsorosán) veszi körül az edénye31« 293. kép. 1—3. az 5. sír; 4. a 9. sírból előkerült famaradványok metszetei Abb. 293. 1—3: Grab 5; 4: Grab 9. (Schnitte der Holzreste) ket, 2., az évgyűrűk vastagsága nagyobb, mint az átlagos F. ornua L. évgyűrűje, 3., a bélsugarak szélesebb, s rövidebbek, 4., a faelemek lefutása hullámosabb: a lándzsanyél anyagát magaskőrisnek, Fraxinus excelsior L.-nek tartjuk. A langobárdok a lándzsanyél anyagát szintén nagy hozzáértéssel, helyesen választották meg. A magaskőris fája nagyon kemény (Janka szerint a középérték 7,6 kg/mm2), közepes súlyú (átlagosan 0,652 gr/cm3) és rugalmas (hajlítószilárdsága 10,2 kg/mm2), rugalmassági tényezője pedig a rostokra párhuzamosan átlagban 1125 kg/mm2.io JÓ tulajdonságai közé tartozik még az, hogy fája szivós, nyomás-, törés-, kopásálló. Továbbá rezgéstompító hatású és szárításkor nem repedezik. A légköri behatásokat jól tűri, s a megmunkálásra nem érzékeny.

ю Szécsi Zsigmond szerint régebben a vasúti kocsik függőleges oszlopait készítették belőle, mert a „lökéseknek legjobban áll ellen és keveset; aszik."22 A langobard időben a lándzsahasználat már sokezer esztendős múltra, s tapasztalatra tekintett viszsza. Az ókori görög mitológia szerint már Kentauros kőrisdárdát vitt ajándékba Achillesnek. A Fraxinus excelsior L.-nek hazánk területén két ökotípusa található. A vízkedvelő, tápdús talajt igénylő, mészkedvelő ökotípusát a vörsi temető környékén, a hajdani Balaton-parti ligeterdőségekben is megtalálhatták a langobárdok. A másik ökotípusát a keszthelyi hegyekben gyűjthettek. Ez utóbbi „sekély, száraz, mészkőtörmeléktalajon" él.23 A Fraxion-Carpion kőrisének („Kalkesche") rostjai rövidek és merevek, megmunkáláskor repedeznek. 13 Ezt, úgy látszik, tudta a lándzsanyél készítője, illetve közvetlen környezetében is ezt találta, mert a jelek szerint Alneto-Ulmiont lakó kőrisfából („Wasseresche") készítette fegyvere nyelét. Manapság is különbséget tesznek e vidéken a két ökotípus szerint a kőrisf a anyagát illetően. Ezen a területen a „berki kőrist" részesítik előnyben, mert a „hegyikőris" munka alatt pattog és kitöredezik. 9. sír. A jelzett sírban pajzs feküdt szekundér helyen. Belőle három minta került növénytani feldolgozásra2.4