A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Füzes F. Miklós: A vörsi langobard temető növényleletei

jal fűzhették össze. Valószínű, hogy a pajzsra a fo­gót a lefutásirányra merőlegesen erősítették fel. így természetes tartás mellett a felülről alázuhanó csa­pások derékszögben érték a faelemeket. Ezáltal a hasadás lehetőségét is minimálisra csökkentették. Az alkalmazott fa gyengébb műszaki tulajdonsága vonja magával az umbó alatt elhelyezkedő egyetlen fogó alkalmazását is. Ennek kiszélesedő markolat­része bőrszíjjal volt körülcsévélve (lásd 9. sír), mely a markolást segítette elő. Ugyanis a karrögzítőszíj­jal és fogóval egyaránt ellátott pajzsok előnye a fogás szilárdsága; hátránya viszont a védelem ki­csiny mozgásképessége. Ebből következik az ilyen pajzsok tekintélyes mérete és nagy súlya. Az egyet­len fogóval ellátott pajzsnál viszont a védelem moz­gásképessége növekszik és a pajzs méretét, illetve súlyát csökkenteni lehetett, Mivel aránylag nagyon gyenge tulajdonságú fát alkalmaztak a pajzs készí­téséhez, nem volt mindegy az sem, hogy a vágás a védőfegyvert milyen irányból éri. így az ilyen pajzs alkalmazása nagy gyakorlottságot és megle­hetős testi erőt igényel. Traianus oszlopán levő dombormű szerint a ger­mánok ismerték a rögzítőszíjjal és excentrikusan elhelyezhető fogóval ellátott pajzsot 1 5 Azonban úgy látszik, mégis jobban kedvelték a centrális mar­kolatrész megoldásút, amelyet egyébként a rómaiak is használtak. !6 A Kálvin téri középkori templom­ból előkerült germán harcost ábrázoló kőfaragás 17 a vörsi pajzs mását tartja kezében. Bóna lelete sze­rint ovális pajzsot is használtak? 18 b) Pajzsfogó markolatrészének fabetetjeß A markolat pofalemezeinek belső felén, vala­mint az ezeket összekötő alaplemezen farostocská­291. kép. Fakorhadék a 9. sír 1 pajzsának fájából Abb. 291. Morsche Reste des Holzes vom Schild aus Grab 9. kat figyelhettünk meg. Ezek lefutásiránya azt bizo­nyítja, hogy a markolatrészbe illesztett fabetét egyetlen darabból állott, a pofalemezek közötti te­ret egészében kitöltötte. A maradványokat a vassók teljesen átitatták és bekérgezték. Egyúttal a szöveti szerkezetet is erősen roncsolták. Csak annyit sikerült megfigyelni, hogy meglehetősen laza szerkezetű lombosfa xylém ré­széből való, amelyben ikerlikacsok vannak és a bél­sugár egyrétegű (cfr. Populus sp.). c) A lándzsanyél.^ Az 5. sír lándzsahegyének köpüjében dugósze­rűen megmaradt a lándzsanyél vége (289. kép). Amennyiben a szűkszavú leírásból, de főleg az egy­szerű közölt rajzból megállapítható, hozzá egészen hasonló módon maradt meg a nocera-umbrai lango­bard temetőben előkerült lándzsanyél darabka is. 19 A lándzsanyél darabkájának méretei a követ­kezők: Teljes hossz . 11,8 cm, Kúpos rész hossza 9,31 cm, Esztergált rész hossza 2,49 cm, Lándzsanyél átmérője 2,66 cm, Küpalap átmérője 2,01 cm. A kúposán kiképzett rész feketés színű, a lánd­zsanyél köpün kívül eső (esztergályozott) része vi­szont vöröses-barnás. A két rész megtartása is más: a köpün belül talált rész kifogástalannak nevezhető, a szabadon álló darabka pedig erősen korhadt és vassókkal átitatott. Első látásra olyan benyomást kelt, hogy a köpüben levő részt külön erősítették a nyélbe. A tüzetesebb vizsgálat során azonban ki­derült, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert csupán ugyanannak a darabnak bomlást nem szen­vedett részéről és a teljesen átalakult végéről be­szélhetünk. Feltétlenül említésre méltó, hogy a köpü által védett rész összehasonlítva a temető többi marad­ványaival, feltűnően érintetlen a mikroorganizmu­sok lebontó tevékenységétől. Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy a nyél vége rendkívül védett körülmények között került a sírba. A védelmet első­sorban a jó megtartású vaslándzsa szolgáltatta.20 Ezt csak fokozza az a tény, hogy a lándzsahegyet 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom