A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Papp Jenő: Adatok a Bakony-hegység méhalkatú (Apoidea) faunájához

281. kép. Anthophora aestivalis Panz. elterjedései a Bakonyban Abb. 281. Die Verbreitung der Anthophora Panz. im Bakonygebirge napsütötte agyagfalon késő délután egyelve 2 hím, Querceto-Carpinetum-ban, 1958. V. 10., leg. Papp 6. Herend: Incsekfa, meleg-napos időben Salvia pratense-n 2 nőstény és 1 hím egyelve, 1962. V. 17., leg. Papp. 7. Balatonhenye: Salvia nemorosa-n 1 hím egyelve, 1962. VII. 16., leg. Papp. 8. Bakonykoppány: Gerencevölgy, 1959. V. 19., leg. Móczár L.. 2 nőstény, 1959. V. 20., leg Papp, 2 hím. 9. Padragkút: Hajagos, 1963. V. 15., kellemesen meleg időben makadámút menti Ajuga reptans-on egyelve 5 nőstény, leg. Papp. A nemesvámosi Tekeresvölgy homokfala nyílt, flórájára nézve xerotherm környezetétől eltekintve, valamennyi bakonyi lelőhely erdős, flórájára nézve mikrotherm (Soó 1945:47) környezetében gyűjtöttem' őket. Ennek alapján határozottan euryök-hylophil fajnak tartom az A. aestivalis-t. Bombus laesus ssp. mocsáryi Kriechb. — 4 nőstény. A Kárpát-medencében, közelebbről a Pannonicum-ban számos helyen (1953-ig 21 termőhelyen), míg a többi körzetben összesen 10 termőhelyen gyűjtötték (Móczár M. 1953:213). Jellegzetes keleteurópai faj: areálja felöleli a szarmata, a pontusi és a Kárpát-medencei faunakerületeket, Elterjedésének nyugati határába beleesik a Kárpát-medence területén a Bakony is. Itt Balatonrendesen (1) találta meg Mihályi (Móczár M. 1. c), míg magam a Veszprém-környéki Gulyadombon (2) gyűjtöttem 1957. VI. 4-én (287. kép). A négy nőstény alkonyatkor repült az egyik repcetábla (Sinapis arvensis) szélső virágára. Valószínűleg azon a napon csak alkonyatkor élénkült meg viráglátogatási tevékenységük, mivel gyűjtési helyükön többször megfordultam a nap folyamán, de csakis alkonyatkor láttam, illetve hálóztam őket. Azóta többször jártam ezen a gyűjtőhelyen, de sajnos nem sikerült sem a gulyadombi, sem egyéb bakonyi termőhelyen gyűjteni. Chelostoma (=Eriaő,es) foveolatum Мог. — 3 nőstény és 13 hím. Ismert dél-európai elterjedése alapján mediterrán fajnak kell minősíteni, bár Stoeckhert szerint (1954:48) „südlichkontinentale Art." Mediterrán elterjedése ellenére euryök-hylophil (Móczár L. szerint (1957:183) euryök-eremophil). így például az észak-olaszországi Alpokban mélyen benyomulva, az Adige völgyében is megtalálták Bolzano és Merano környékén. A Fauna Regni Hungáriáé (1897:98) csak a Kárpát-medence egyik legdélibb részéből Orsova (^Orsova), ezenkívül az Adria-tengerparti Fiume (=Rijeka) környékéről sorolta fel (Schletterer 1889-ben közzétett monográfiája alapján). A Természettudományi Múzeum gyűjteményében levő példányok alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medence belső területén a századforduló idején a Pannonicum keleti szélén: Borosjenőn (=Borosineu) gyűjtötték először. Majd az 1920-as évektől napjainkig összesen 11 dombvidéki és középhegységi lelőhelyen találták meg. Közülük a délszlovákiai (pannonicum-i) Kovácsfalva (=Kovacova) (Balthasar 1952:60) a legészakibb. A Dunántúlon a Mecsek-hegységi Misinán (Móczár L. 1957: 183), Simontornyán (mindkettő az Illyricum-ban), a Kőszegi-hegység 3 helyén (Noricum) és a Badacsonyon (Matricum) került elő. Magam ezeket a dunántúli előfordulásokat újabb három bakonyi lelőhellyel egészíthetem ki: 1. Bodajk: Gaja-szurdok, derült-meleg időben Campanula rapunculoides-en egyelve Querceto-Carpinetum-ban 2 nőstény és 2 hím, 1962. VIII. 7., leg. Papp. 2. Balinka: faluszéli Inula salicina-n egyelve 1 nőstény kánikulai időben, 1962. VIII. 7., leg. Papp. 3. Monostorapáti: Boncsos-tető, felhős-szeles, időnként napsütéses időben útmenti Convolvulus arvensis-en 3 hím, Achillea millefolium-on pedig 8 hím egyelve. Így a 289