A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony dolomitjának mohaföldrajza

A Bakony dolomitjának mohaíöldrajza A Bakonyi Múzeum keretében megindult kutatómunkába, „A Bakony természeti képe" tudományos programba való szerencsés bekapcsolódásunk lehetővé tette, hogy kiegészítsük a hosszú éveken át folytatott mohaföldrajzi kutatásainkat a Bakonyban és környékén. Az 1963. évben főleg a mohakutatás szempontjából még nem eléggé ismert, északi fekvésű és hidegidőszaki reliktumokat rejtegető dolomitsziklákat tanulmányoztuk. Felkerestük azokat az érdekes sziklás lejtőket, is, amelyeket 10—20 évvel ezelőttről már ismertünk, de annak idején a mohákat csak hézagosan kutattuk. Fontosnak tartottuk olyan, lelőhelyek moháinak alaposabb megismerését, amelyek virágos növények tekintetében mint nevezetes pontok ismeretesek, így különösen a cifra kankalin (Primula auricula) egyik legérdekesebb reliktumnövény termőhelyeit, Általános törvényszerűség, hogy a különös érdekességü virágos növényekben gazdag sziklákon legtöbbször a virágtalan növények is érdekesek, minthogy ugyanazok a természeti tényezők, melyek reliktumként virágos növényeket megőriztek, többnyire mohákat, esetleg más virágtalan reliktumokat is fenntartottak. A Magyar Középhegység dolomithegyei arról nevezetesek, hogy csekély tengerszintfeletti magasságuk ellenére olyan alhavasi és boreális jellegű növényfajokat, továbbá a virágos növények sorában endemizmiusokat is őriztek meg, melyek ugyanezekben a hegységekben mészkő és: egyéb sziklákon hiányoznak. Erre a tényre először Zólyomi Bálint mutatott rá ési a jelenséget nagyon találóan, a dolomit és

1 a mészkő eltérő geomorfológiájával és fejlődéstörténetével magyarázta meg. A bükk-korszakban a pados, réteges szerkezetű mészkő sokkal tökéletesebben beerdősödött, mint a darabos, töredező, a mállásnak ' ellenálló, sziklapadokat alig létrehozó dolomit. Ilyen módon egyes sziklalakó alhavasi vagy boreális (dealpin) növények, mind a virágosak, mind a mohák, megmaradhattak a nem teljesen beerdősödött dolomitsziklákon, éspedig a váci Naszálytól egészen a Keszthelyi hegységig, míg ugyanennek a területnek mészkőszirtjein, amelyeket a bükk-korszakban az erdő sokkal sűrűbben benőtt, ezek közül sok kipusztult s a jelenkorban a mészkőről hiányzik. Kutattuk, hogy melyek azok az alhavasi (montán-dealpin) mohák, melyek> a Bakonyban, a Balatonfelvidéken és a Keszthelyi hegységben a viszonylag alacsony dolomithegyeken élnek, de ugyanezen a területen a mészkőzeten hiányoznak. Mindezek mészkedvelő fajok, melyek nagyobb hegységekben, főleg a Kárpátokban, egy részük már a Bükkben is, mészkőzeten is előfordul, de gyakorivá csak a Kárpátokban válnak. A Bakony keleti részén hasonló, de nagyobb szabású dolomit-szurdokokat és szirteket találunk, mint a Vértesben. A várpalotai Barokvölgy és Várvölgy, az eplényi Tobánhegy, az alsó Cuhavölgy dealpin reliktumokban viszonylag, gazdag helyek. A dealpin és montán elemek nagyrészt a Vértessel közösek: Preissia quadrata, Metzgeria pubescens, Leiocolea Mülleri, Pedinophyllum interruptum, Scapania aspera, S. calcicola, Distichium montanum, Bartramia Oederi, Myurella julacea. Közös érdekesség az AnomodonJ rostratus, Cirriphyllum germanicum. Barlangokban az Orthothecium intricatum, Isopterygium pulchellum többfelé előfordul, így utóbbi bőven a bakonybéli Somhegy Nagy pénzlik nevű barlangjában. A Vértessel ellentétben a Bakonyban olyan szurdokok is vannak, amelyekben patak folyik végig, mint amilyen a bakonynánaij és bodajki Gajai-szurdokok, a Cuhavölgy, a Somíberekséd, a Tisztavíz,

1 a Gella, a Gerence völgyének néhány szakasza Bakonybélnél, Kövesdpatak Farkasgyepűnél és mások. Ezek azonban nagyrészt mészkőben és nem dolomitban vannak. Sorra véve az egyes érdekes ilyen természetű helyeket, először a patakos, majd a folyóvíz nélküli szurdokokat, a következő jellemzést adhatjuk: 1. A szorosabb értelemben vett Bakony. A szoros értelemben vett Bakony résztájai az Északi-Bakony, a Déli-Bakony és a Keleti-Bakony (Bulla, 1962). A Cuhavölgy felső szakaszában Csesznek alatt mészkőben csak kisebb szurdok van, itt, helyenként a dolomit határán a Preissia quadrata, Reboulia hemisphaerica, Leiocolea Mülleri, Fissidens pusillus 281