A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Csaba Imre: A Tanácsköztársaság veszprémi kormánybiztosa

Azóta már tisztázott dolog, mégis szükségesnek tartom ezúttal is megjegyezni, hogy nem véletlenül nem tettem én erről megjegyzést. Olvastam Lusztig cikkét az „Űj Március" 1929 márciusi külön számában, melyben Zsurek elvtársat árulónak bélyegzi meg és amelyben a fehér tisztekkel való kapcsolatát is megemlíti. Csakhogy a lentiek ismeretében nyilvánvalónak kellett tartanom, hogy Lusztig haragudott Zsurekre a terrorcsapat felszámolása miatt. Meggyőződésem, hogy ez a harag íratta Lusztiggal a vádoló sorokat. Lusztig elvtárs sem jelöl meg állításának bizonyítására semmiféle forrást és máshol sincs semmiféle bizonyíték erre. Nem is lehet, mert nem igaz. Zsurek elvtárs a Vörös Zászló bizonyítékai szerint lelkesítő beszédeket tartott a frontra induló vörös katonáknak, lelkesen, fáradhatatlanul dolgozott és amikor a Tanácsköztársaságot leverték, úgy kellett megszöknie és elmenekülnie. Erre viszont van bizonyíték. De hal nem lenne is, ha kapcsolata lett volna a fehér tisztekkel, ha áruló lett volna, akkor nem marad itt? Akkor nem áll 1919ben a fehérek közé gyümölcsöztetni a Tanácsköztársaság alatti „szolgálatait"? Nem kétséges, Zsurek elvtárs a Tanácsköztársaság hőse, kiváló harcosa volt. Lusztig elvtársnak pedig a vádaskodásban nincs igaza. Ezzel is önmagát, saját túlzásait akarta igazolni. * Kinek van tehát igaza? Azoknak-e, akik ma is azt állítják, hogy bizony szükség volt itt akkor a „kemény kéz" politikájára és hogy helyesen tette Lusztig, amit tett, vagy azoknak, akik teljes egészében, mindent helytelenítenek Lusztiggal kapcsolatban? A magam véleményét már a bevezető sorokban leszögeztem: azoknak, akik elismerik, ami jó volt, és elvetik azt, ami rossz. Cselekedett Lusztig jót is, rosszat is. A felszabadulás utáni történelmünk bizonyítja, mennyire szükség van a szókimondásra, a határozottságra, a pártosságra és azt is, hogy egy lépést sem mehetünk előbbre a nép egyetértése, akarata, a törvényesség tiszteletbentartása nélkül. Talán ezt visszavetítve lehet a legkönnyebben értékelni Lusztig elvtárs tevékenységét. Csaba Imre 275