A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Vörös Károly: Francsics Károly veszprémi borbélymester pályafutása

tett ilyen reménye: az asszony varrásban tönkrement szemének rohamos romlása ekkor már régóta lehetetlenné teszi számára az olvasást. Ám Francsics már nem hagyja abba a válogatást. A két kötet memoár mellé így 1870-ig menő négy kötet naplóki vonatot is létrehoz: összesen végül hat kötetet, melyekből ötöt ma az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára őriz Quart. Hung. 1550. jel alatt, a hatodik pedig (a memoárok második, életének 1827—1849 közti szakaszát felölelő kötete), mely 1948-ban még a veszprémi Bakonyi Múzeum őrizetében volt, ma lappang. A megmaradt öt kötet is összesen 1360 fólió, vagyis mintegy 2700 oldal: a korabeli Veszprém, s benne egy ember életének roppant részletességű, s bizonyos szempontokból szinte páratlan becsű tüköré és rekonstrukciójának forrása. 4. Anélkül, hogy ehelyütt a napló részletesebb elemzésébe és értékelésébe bocsátkoznánk (amit egy sajátosan irodalomszociológiai tanulmány feladatának érzünk), annyit mindenesetre első olvasásra is meg lehet állapítanunk: e feljegyzések jó stiliszta, gördülékeny és elég színes stílusban megírt munkái. S ha a naplókból összeállítjuk olvasmányait, ezen nem is csodálkozhatunk: borbélyunk ugyanis évtizedeken át rendszeresen olvas, ésl olvasmányai között ugyanúgy megtaláljuk Petőfi verseit, mint Jókai, Jósika, Dumas, Scott, vagy Sue prózáját. Am ugyanakkor azt sem tagiadhatjuk le, hogy ez a gördülékeny stílus csupán egy meglehetősen korlátozott világot ábrázol: Francsics legszűkebb környezetét, annak mindennapjait és konkrét személyeit: s mindezt a művészi stilizálás vagy általánosítás, típusteremtés bármilyen igénye nélkül. De az így ábrázolt kép e korlátok között rendkívül, az aprólékosságig pontos és realisztikus: nemcsak a konkrét tárgyak, jelenségek ábrázolásában (s itt elsősorban a kor veszprémi életének apró, de néha igen jó szemmel meglátott jellemző részleteire gondolunk), hanem e korlátozott kép egyes elemeinek szinte már idegesítő egyhangúságában, állandó visszatérésében is, — ami majd élete alkonyán, testi, anyagi és lelki hanyatlásának ábrázolásában lesz igen tanulságosan megfigyelhető, összességében tehát a naplókból olyan kép bontakozik ki, mely írójuk életéről — háttérben a korabeli Veszprém mindennapjaival — számos, ha korlátozottan is, de jól meglátott, igen jellemző vonást őriz meg számunkra; — melyeknek legnagyobb értékét azonban végül is mégsem annyira az ábrázolt képben magában, hanem

1 az ábrázolás és a látásmód sajátos szemszögében láthatjuk. Mert ha e napló nem képes is meghatározott 269 típusok ábrázolására, vagy nagyobb összefüggések tudatos meglátására, — de a bemutatott, korlátozott és töredezett világ minden vonatkozásában mégis egyetlen — nagyonis pontosan meghatározható — társadalmi típus tudatának teljes tükörképe. A XTX. század közepi magyar társadalom felfelé törekedni végül is sikertelenül akaró kispolgári rétegeinek ugyanis — tudomásunk szerint — Francsics naplói jelentik egyetlen ilyen jellegű, eddig ismert önéletrajzát, önvallomását; — s annál a jelentős szerepénél fogva, amit e réteg a kor társadalmában játszik, e naplók a kor általános történetének kutatása, s ezen belül éppen e réteg tudatának, világszemléletének megismerése szempontjából is meglehetős j elén tőséget kaphatnak. Az alábbiakban e naplók alapján Francsics veszprémi életének egyetlen részletét: anyagi hanyatlásának és ennek bevezetéseképpen, rövid jómódjának történetét kívánjuk bemutatni. Ügy véljük, e részlet neun érdektelen egyrészt Veszprém korabeli társadalomtörténetének szempontjából sem, — másrészt vannak általános tanulságai is: belülről ábrázolva mutatja be a céhes viszonyokon alapuló életforma biztonságából a kibontakozó hazai kapitalizmus — ráadásul éppen akkor első válságán átmenő — viszonyai közé kikerült, sokban még feudális eszményeket hurcoló kispolgárságnak reménytelen anyagi hanyatlását, s ezzel együtt egész életmódjának, társadalmi tudatának átalakulását is. Olyan — s főleg Francsics naplóiban úgy tükröződő folyamat ez, amely — megfelelően elemezve — jellemzően és alkalmasan egészítheti ki és színezheti a magyar társadalom a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenetének képét, 5. Francsics; Károly szerény, ám életének addigi folyásához hasonlítva kétségtelenül így nevezhető „nagysága" 1853 márciusának azon napján veszi kezdetét, amelyen öreg principálisa, Halas János úr közli vele, hogy visszavonul az ipartól, és jogait s műhelyét 200 forintért és a berendezés és felszerelés szokásos megváltási ára fejében immár 26 éve hűséges segédjének adja át. A hivatalos formaságokon hamar túlesnek: április 3-án Francsics megkapja az üzletet, két nap múlva megvan az iparengedélye, június 15-én pedig felveszik a veszprémi borbélyok és sebészek testületébe. Alma, az önállóvá létei, amiről segédségének hosszú évtizedei alatt oly sokszor és felébredve oly keserű szájízzel álmodozott, e hetekben, 49 éves korában megvalósult. Az, önállóság azonban emellett más régi terveinek beteljesülésével is együtt jár. Június 5-én megkéri Zsófia kezét, és. végre kiköltözhetnek a Horgos