A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye

Noha Vintschigl Ferencék házát el is árverezték, valószínű, hogy mégis fedél alatt maradtak, hiszen a ház éppen annak a tulajdonába került, aki kenyéradójuk. A herendi gyár alapítója, működése kezdeti szakaszában szerekre és kisebb pótlásokra, mindössze 200 váltó-forint kölcsönt kényszerült felvenni. Sa, „nyarú sora, üzemének elégtelen termelése miatt jövedelemre nem bírt szert tenni. Hét nehéz éven át kifejtett munkás fáradozása ellenére egy krajcárnyit sem tudott törleszteni. A gyárra vonatkozó további adatok közül figyelmet keltő a szentgáli plébánia esketési anyakönyvének 1837 január 15-ről szóló bejegyzése az ekkor 24 éves Grünwald Ignác és a 28-ik életévében járó Rigler Mariska herendi lakosok házasságkötéséről^! Minthogy Grünwaldnak a városlődi és a későbbi herendi porcelángyártásban személyes szerepe volt, - - lehetséges üykép, hogy 1837-ben Herenden is már kerámia készítéssel kereste kenyerét az akkori Stingl-féle gyárban. Szintén a szentgáli plébánia anyakönyve örökítette meg, hogy 1837 október 15-én Jántzka József 35 éves nőtlen „Portzellányos Legény", herendi lakos, meghalt- Talán ő is a herendi Stingl gyár munkásgárdájába tartozott. Figyelemmel kell kísérni azt is, hogy az akkor 30 éves Rettig János a 22 éves Steinmacher Magdolnával 1839 január 30-án a Herenddel szomszédságban levő Városlődön házasságot kötött. A Rettig család is ugyanis jelentős, nagy dinasztiává terebélyesedett és a család sok tagja a herendi, városlődi, bakonybéli, sőt a tatai művészi későbbi kerámiakészítésben vitt nagy szerepet. Töredékesek és igénytelenek a „prae Herend" adalékok. Mégis össze kell szedegetnünk őket, hiszen ezekben az években ott még teljesen Stinglé a szerep. Kerámiai kutatóink némelyikének feltevése szerint Fischernek csupán 1839 közepén kezdődik a herendi működése, sőt, akkor sincs még más szerepe, mint az, hogy mielőtt Stinglt kiszorította a gyárból, 1839 augusztus 11-én 1800 forintot kölcsönzött neki. 22 Az előkerült mostani új adatok alapján véglegesen Stinglt kell a herendi úttörőnek, a herendi kerámiagyártás alapítójának és megindítójának tekinteni. Mindezek ellenére — többekkel ellentétben — még sem bizonyos, hogy Stingl, — Fischeí előtt — felfejlődött volna a porcelángyártásra. A porcelángyári felszereléshez ugyanis oly sok pénz szükséges, amennyi neki soha sem állt rendelkezésre. Nyomorúság, baj és adósságok emésztő gondjai között élt állandóan. És mindezek ellenére, — úgy látszik — mégis készítettek Herenden porcelánt a Fischer működését megelőző időben. Ezt látszik bizonyítani az a fedélnélküli levesestál, amelyet Weiner Mihályné a Szentgálra való férje révén azzal szerzett, hogy az abban a gyárban készült, amely Fischer előtt már működött és porcelánt is gyártott Herenden- Ha ez tényleg így van, akkor talán az az időszak ez, amikor — működése utolsó szakaszának vége felé — Stingl egy ideig társat keresett magának. A magunk részéről a Stingl-féle herendi gyár termékének Keresztes Tiborné gyűjteményének azt a kőedény tányérját véljük felismerni, amelynek jegyében Herend olyan gót betűkkel van kiírva, amely máshol, később, soha nem látható. Ezenkívül még egy olyan betűs jegy is van rajta, amellyel szintén nem lehet más herendi tárgyon találkozni. Tasnádiné Marik Klára az Iparművészeti Múzeum 58.1061. számú — domborított, kobalt vonaldíszes — keménycserép tányérját is a Stingl-múhely gyártmányának véli. A gyönge kivitelű, cseh előképekre emlékeztető tányér benyomott Herend jel zése szintén eltér a későbbi jegyektől.23 Ügy tudjuk Tasnádiné is kételkedik, hogy Stingl, egyedüli működése idején, porcelánedényt készített volna Herenden. Véleményét főleg azzal látja megalapozottnak, hogy a földtani szakemberek vizsgálatai szerint az urkúti földanyag porcelánmassza készítésére nem alkalmas. működésével kapcsolatban 1827 közepétől 1839 derekáig előbukkant, komor, borús, küzdelmes nehézségekkel teli életről szólnak. E nyomorúságot látva, érthető, hogy a herendi gyár végül is kicsúszik Stingl kezéből, Mert vajon miképp, hogyan is tudta volna szolgálni a kerámia gyorsuló ütemű haladását, éppen abban az időszakban, amely az európai gyárak porcelánra való áttérésének a korszaka és amely Magyarországon is olyan harcban jelentkezik, hogy éppen a Stingl-féle küzdelmek idején elébb a holicsi nagy gyár kemencéi alszanak ki véglegesen, a harmincas évek előrehaladtával pedig még a kassai kőedény gyár is majdnem teljesen beszünteti működésétFischer feljegyzései említik, hogy Stingl 1840 júniusában még a herendi gyár kötelékében dolgozik. 1840 július 18-án még Herenden születik Emília nevet nyert leánykája.24 De nemsokára már mennie kell. Ügy látszik, csupán két lehetőség között választhatott: 1. Vagy Pápára megy, ahol egy negyedszázaddal azelőtt pályáját kezdte, s ahová rokoni kapcsolatok is fűzték. (Lehetséges ugyanis, hogy nemcsak név227