A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

vU». 250. kép. A zirci ácsés kőművescéh pecsétnyomója Abb. 250. Petschaft der Zimmermann- und Maurerzunft von Zirc A pecséteki vésete és művészi kompozíciója sem éri el általában a legkiemelkedőbb és legszebb magyarországi céhpecsétek színvonalát, de ennek is az a magyarázata, hogy a nyomók többsége a XVIII. század második feléből, vagy a XIX. századból származik, márpedig a művészi szempontból is figyelemreméltó pecsétnyomók általában sos tárgyú védőszentábrázolások (veszprémi német cipészcéh 1757, veszprémi kőműves, kőfaragó és ácscéh 1776, zirci pék és molnárcéh XVIII. század). A céhpecsétek egy jó részén a bevésett ábrák pajzsba foglalva címerként jelentkeznek és ilyen megjelenésükben érdekes, új, eddig csaknem ismeretlen fejezetét jelentik a magyar heraldikának. A köztudat ugyanis Magyarországon a címerhasználat jogát a nemesség, az ország, a megyék, városok és az egyháziak kizárólagos privilégiumának tekintette és így az iparos céhek címerei még a szakirodalomban is majdnem teljesen ismeretlene/k.85 A veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétek címerpajzsai legnagyobbrészt a XVIII—

XIX. századból származnak és így nem mutatják azt a változatos, gazdag formakincset, mint a XVI—XVII századi magyarországi céhcímerek későrenaissance és korabarokk pajzsai. Néhány ovális és kerektalpú cartouche-pajzson (veszprémi asztaloscéh 1697, veszprémi kovácscéh 1756, pápai ácscéh 1722, veszprémi szűcscéh 1652) és a veszprémi pékcéhpecsétek rokokóba hajló barokk pajzskeretén kívül a veszprémi kötél-, kefe- és szitagyártók XIX. század elején divatos három háromszögletű, fent három hegyes csücsökben végződő elegáns címerpajzsa érdemel említést. 51. kép. A veszprémi fazekascéh pecsétnyomója 1774-ből Abb. 251. Petschaft der Töpferzunft von Veszprém aus dem J. 1774. 252. kép. A szentgáli fazekascéh pecsétnyomója Abb. 252. Petschaft der Töpferzunít von Szentgál XVI—

XVII. századiak, mert a pecsétmetszés ekkor még az ötvösök mesterségéhez tartozott, akiknek remekelési feladatai között ott szerepelt az úgynevezett „helymes", azaz pecsétek vésése.86 Később a XVIII—

XIX. században a pecsétek nagy részénél megfigyelhető az ízlés kifejezett hanyatlása. A vésés kezdetlegesebbé válik, a kompozíció kusza, túltömött. Vándor (cigány) iparosok készítik 212