A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

Ugyanez a motívum, a háromszög alakban összerakott három lakácsvetélő látható a harmadik. XVII. századbeli takácscéhpecséten, a palotai takácsok 1699. évi magyar köriratú vörösréz pecsétnyomóján is. A három vetélő között gömb alak látszik, feltehetően a vetélőbe vezetett fonál gombolyagja (222. kép). A három vetélő primitív ábrázolását találjuk a szentgáli takácscéh 1797. évi pecsétjén is, majd pedig a láziak 1826-os pecsétnyomóján, amelyre a szentgáliak egyenes, vaskos vetélő j evtl szemben három karcsú, hajlított vetélőt véstek (223. és 224. kép). Végül ugyancsak a 3 háromszögben összerakott vetélő a főmotívuma a Veszprém megyei takácscéhpecsétek harmadik típusának is, amelyeken a vetélőt a korona alatt két egymással szemben álló ágaskodó oroszlán tartja. Ilyen a városlődi takácsok 1755. évi hatalmas díszes pecsétnyomója, amelyen a háromszögben összerakott vetélők között még nyolcágú csillag is szerepel (225. kép), a szentkirályszabadjaiak 1796-os (226. kép) és a 227. kép. A peremartoni takácscéh pecsétnyomója 1799-ből Abb. 227. Petschaft der Weberzunft von Peremarton aus dem J. 1799. peremartoniak második, 1799-ből származó igen szép vésetü pecsétlője, amelyen a díszes barokkos korona alatt ábrázolt embléma még három szál, földből kinövő virággal is kiegészül (227. kép). A pápai takácsok igen 1 ropott, kis, ovális pecsétnyomóján ágaskodó oroszlán tart egy vetélőt. A pecsétlő valószínűleg még a XVII. század végéről való (228. kép). 1774-es évszámot visel a „cseszneki érdemes öreg takácscéh" fanyelű pecsétnyomója, de a nyomó kivitele a XIX. század közepére 229. kép. A cseszneki „öregtakáts" céh pecsétnyomója 1774-bői Abb. 229. Petschaft der „alten Weberzunft" von Csesznek aus dem J. 1774. mutat. A két oroszlán által tartott ötágú koronás négyeit címerpajzsnak csak az egyik mezejét tölti ki a három vetélő, a másik három mező már a kovácsok, szabók és esztergályosok jelvényeit mutatja. Ez a pecsét nyilván azt fejezi ki, hogy Cseszneken az 1774-ben alakult takácscéh volt a legrégebbi, az „öreg" céh és a többi iparág később ehhez a céhszervezethez csatlakozott (229. kép). A szentgáli takácsok második pecsétje 1816-bcl már közös a szabókkal. A vízszintesen elhelyezett vetélő alatt nyitott olló látható, a szabók közismert jelvénye (230. kép). 1706-ból maradt fenn a veszprémi szabók céhpecsétje. Közepén nyitott olló, 228. kép. A pápai takácscéh pecsétnyomója Abb. 228. Petschaft der Weberzunft von Pápa