A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

202. kép. A veszprémi tobakcéh pecsétnyomója 1693-ból Abb. 202. Petschaft der Lohrgerberzunft von Veszprém aus dem J. 1693. megeszi, sőt megemészti, olyan kitartóan fut, mini a ló és minden szenvedést eltűr. így a kitartás és a türelem szimbóluma lett.44 Ezért adtak patkót a strucc csőrébe és ezen keresztül került vonatko203. kép. A veszprémi tobakcéh pecsétnyomója 1693-ból Abb. 203. Petschaft der Lohrgerberzunft von Veszprém aus dem J. 1693. zásba a vasművességgel és mindennel, aminek a vassal bármiféle kapcsolata van. Külön érdekessége ennek a címermotívumnak az a másik magyar vonatkozása, hogy a csőrében patkót tartó struccfej 204. kép. A veszprémi szűcscéh pecsétnyomója 1652-ből Abb. 204. Petschaft der Kürschnerzunft von Veszprém aus dem J. 1652. az Anjou uralkodók rendszeresen használt sisakdísze volt, és mint ilyen, sokáig a magyar államcímernek is részét jelentette.45 A veszprémi lakatosok első pecsétnyomója nem maradt fenn, de ismerjük egy papírfedésű lenyomatát 1692-ből, azon a latin és magyar nyelven kiállított okiraton, amellyel a veszprémi lakatosok artikulusaikat a fehérváriaknak átadták. A latinnyelvű céhpecsét köriratában csak a lakatosmesterséget említi („serariorum"), de a díszes barokk címerpajzs ábrái arról tanúskodnak, hogy a céh keretében fejérmívesek és puskaművesek is tevékenykedtek. A pajzs közepén buzogány áll, mintegy kettéhasítva azt; jobbra két keresztbe rakott pisztoly, balra két kulcs, alul háromszögalakú lakat, a szerszámok között 1676-os évszám.46 A pecsét majdnem szakasztott mása a szombathelyiek 1662-ből fennmaradt, ugyancsak latin köriratú pecsétnyomójának.47 Második pecsétjük 1776-ból már németnyelvű és körirata is pontosan jelzi az egy céhben egyesített mesterségek neveit: lakatos, órás, puskaműves és sarkantyús. Az ovális pecsét ábrái is a felsorolt mesterségeket képviselik: fent óra, lent sarkantyú, középen egymással keresztbe rakott kulcs és puska (211. kép). Veszprémen kívül Nagyvázsonyban is fejlett lakatosipar működött már a XVII. században. Pecsétnyomójuk azonban sajnos, nem maradt fenn.48 A veszprémi csiszárok a szíjgyártókkal és nyergesekkel voltak közös céhben. 1722. évi nagy pecsétjük gazdag indadíszítés között három ovális cartouche pajzsot ábrázol, az egyikben nyereg, a másikban szíjból készült kötőfék, a harmadikban két egymással keresztbe rakott kard (212. kép). 196