A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

vül kétnyelű husolókés és egy másik, ismeretlen tobakszerszám (202. és 203. kép). A szűcscéhek jelvényeinek főmotívuma, legfőbb munkatárgyuk képe az állatprém. Ez a legrégibb idők óta használt heraldikai ábrázolások egyike. A veszprémi szúcsök 1652. évi magyar köriratú pecsétjén kerekitalpú cartouche-pajzs látható, stilizált prémbevonattal, mögötte mint címertartó, kiterjesztett szárnyú angyal (204. kép). Ugyanilyen motívumokat mutat a pápai szűcsök XVII századból való ezüst pecsétnyomója is (205. kép). A veszprémiek kisebb pecsétnyomóján szintén angyal, látható, de nem pajzsot, hanem pajzsalakúan redőzött prémdaraboft tart maga előtt. Ezen a pecséten is 1652-es évszám látható, de a nyomtatott betűk után következő évszám kurzív számjegyei és a pecsét metszése újabb keletkezésre mutat. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond a kiterjes^ tett szárnyú meztelen angyal kifejezetten renaissance stílusa (206. kép). A magyarországi szűcscéhek pecsétjei közül igen sokon találkozunk a kiterjesztett szárnyú angyallal, mint pajzstartóvaL, így többek között a kolozsváriak 1566. évi,35 a jolsvaiak 1628. évi,36 a németlipcseiek 1655. évi37 és a körmöcbányaiak szintén XVII. századbeli38 pecsétjein. A pajzs mögül előbukkanó kiterjesztett szárnyú meztelen pajzstartó angyal kifejezetten renaissance motívum és főleg a felvidéki város- és céhcímereknél találkozhatunk vele sűrűn, végig az 198. kép. A zirci cipészcéh pecsétnyomója 1776-ból Abb. 198. Petschaft der Schuhmacherzunft von Zirc aus dem J. 1776. 197. kép. A veszprémi német cipészcéh kisebbik pecsétnyomója 1757-ből Abb. 197. Das kleinere Petschaft der deutschen Schuhmacherzunft von Veszprém aus dem J. 1757. egész XVII. századon keresztül, mint a felsőmagyarországi későrenaissance jellegzetes díszítőelemeinek egyik hírmondójával. A veszprémi szűcsök harmadik pecsétje a legény céhé volt. Az előző pecséthez hasonlóan prémdarab látható rajta, de ezt már nem angyal, hanem a kor stílusának megfelelően két egymással szembe fordult ágaskodó oroszlán tartja (207. kép). Hasonló ehhez a nagyvázsonyi szűcscéh XIX. század elejéről származó pecsétje, azzal a különbséggel, hogy a kifeszített prém alatt a két oroszlán lábai között két szál virág is látható (208. kép). A szíjgyártók mestersége már átmenetet jelent a vas- és fémipar felé, ezért pecsétjeiket ott tárgyaljuk. 3. Vas- és fémipar. A vas- és fémipari céhek a hajdan egységes vasművességből (ferrifabri), azaz a kovácsiparból (fabri) fejlődtek ki. Legkorábban a lakatosok és a fegyvercsiszárok mestersége különült el. A kovácsipar egy része inkább a lópatkolásra és kocsivasalásra szorítkozik, más része a mező- és erdőgazdasági szerszámokat (ásó, kapa, kasza, sarló, fejsze) gyártotta (szerkovácsok). A lakatosipar is tagolódik pléhmívességre, tisztított194