A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók

Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók Magyarországon az ipari termelés túlnyomó része közel öt évszázadon keresztül a céhrendszer keretei között ment végbe. A céhes ipar története tehát a magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet egyik jelentős területe. A magyarországi céhesipar történetét elsőnek Szádeczky Lajos foglalta össze a századfordulón.i Kezdeményezése nyomán a kilencszázas évek elején megjelent ugyan jónéhány dolgozat és tanulmány egyes magyarországi céhekről és a néprajztudomány is feldolgozott több ú. n. iparos kismesterséget, de a céhek gazdasági és társadalmi jelentőségével csak legújabban kezdtek ismét behatóbban foglalkozni^ a tárgyi céheimlékek hallatlanul gazdag, óriási anyagának rendszeres számbavétele és publikálása — néhány elszórtan megjelent ismertetést leszámítva — még tulajdonképpen meg sem kezdődött, Reizner János 1894-ben a Történelmi Tárban az Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek ismertetése során a következőket írja: „Már a XVI. század végén, illetőleg a XVII. században, de még a XVIII. század elején isi a céhek hazánkban sokkal inkább el voltak terjedve, semmint gondolnók. Sokszor jelentéktelen kis helyeken is élénk iparűzés fejlődött ki... Devecserben és Pápán a céhek keletkezése sokkal régibb keltű és sokkal nagyobb számú, mint azt Szádeczky munkájában kitüntetve van."3 Megállapítja, hogy щ dunántúli céhek a Mária Terézia uralkodása előtti időben még nem voltak elnémetesedve, céhszabályaik legtöbbnyire magyarok, sőt nem egy céh egészben vagy részben nemes emberekből állott. Reizner ezeket a megállapításait főképp a Veszprém megyei céhekre vonatkozó hatalmas adattömegre alapozza. És valóban Veszprém megyében, Veszprémben, Pápán, Várpalotán, Nagyvázsonyon és Devecseren kívül még számos kisebb községben virágzott a céhes ipar. Veszprémben és Pápán 30—35, Devecserben 10—12, Nagyvázsonyban, Várpalotán, Peremartonban és Szentgálon is több mesterségnek működött céhszervezete. Különösen a textilipar volt; kiterjedt és jelentős, amelynek súlyát jól érzékelteti a dunántúli csapócéhek 1744. évi Pápán tartott gyűlése, melyen a Veszprém megyei pápai, veszprémi, palotai és tapolcafői céheken kívül a fehérvári, tatai, szombathelyi, egerszegi, tapolcai, kapócsi, győri és ozorai csapók is részt vettek. A megyének szinte minden nagyobb községében működött takácscéh. Bevilaqua-Borsody Béla Nagyvázsonyt egyenesen takácsvárosnak nevezi,4 és valóban joggal nevezhető az egész Veszprém megye is takács megyének. Veszprém tehát egyike volt Magyarország legélénkebb céhes ipart űző meigyéinek. A céhrendszer mély gyökereket eresztett itt nemcsak a városokban, hanem a kis mezővároskákban, sőt a falvakban is. Érthető tehát, hogy a megye igen gazdag népies elemekkel átszőtt tárgyi céhemlékekben. Ebből a gazdag anyagból most elsőnek a veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomókat ismertetjük, természetesen csak a történelmi. Veszprém megye területéről, melyeknek nagyobbik részét a veszprémi Bakonyi Múzeum, kisebbik részét a budapesti Nemzeti Múzeum őrzi, néhány darab pedig a várpalotai helytörténeti múzeum gyűjteményében található. A pecsétek használatát a gazdasági élet ós ennek folyományaként a jogviszonyok bonyolultabbá válása hívta életre és terjesztette el. így tehát a XIII századtól kezdve az egyre jelentősebb gazdasági súllyal fellépő céhek is rendszeresen használják pecsétjeiket. A céhek pecséthasználata Nyugaton a XIV. században válik általánossá.

5 Magyarországon a céhek kialakulása a XIV. század második felére esik, de általánosságban csak a XV. században terjednek el. Ennek megfelelően az első céhpecsétek is a XV. század második feléből származnak. A céhpecsétek mindezideig — talán szerényebb kivitelük, nagy tömegük, vagy viszonylag újabb keletkezésük miatt — mostohagyermekei voltak a pecséttannak, nemcsak nálunk, Magyarországon, de külföldön is. A magyarországi céhpecsétekkel egyáltalán nem foglalkoztak. Kizárólag az ötvös céhpecséteket publikálták. 6 A többi iparág egy-egy céhpecsétjéről csak elvétve jelent meg rövid ismertetés vagy reprodukció, az is még a múlt szazad végén, vagy a századfordulón. Csak legújabban fordult feléjük néhány néprajzkutató érdeklődése.

7 Pedig a céhpecsétek gazdaság-, nyelv-, technika-, viselet-, művészet- ós helytörténeti, valamint nép185 '