A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Jenei Ferenc: Pázmány Miklós veszprémi főkapitány

Pázmány Miklós veszprémi főkapitány Az irodalomtörténet a főrangú-költők csoportjában emlékezik meg Pázmány Miklósról, néhány sorban összefoglalva azt, amit egy Zrinyi Miklóst dicsőítő versén kívül, a kutatás róla egybegyűjtött. Pázmány Péter unokaöccse volt, családjának utolsó leszármazottja. Előbb jezsuita akart lenni, majd megnősült és morvaországi birtokain töltötte tétlenül életét. Pazarló életmódja miatt, s hogy hűtlenül kezelte mostohafia vagyonát, az 1659. évi 110. te. megrovásban részesítette. — Ennyi az, amit ezideig róla tudtunk.i Ezt a képet szeretném az alábbiakban, elsősorban a levéltárak missilis leveleinek világánál igazabbá, a valóságnak megfelelőbbé átrajzolni. Pázmány Péter öccsének, az 1627-ben meghalt Györgynek volt a fia. 1623-ban született. Apját, anyját korán elvesztette. Ügy látszik Pázmány György a család ősi, bihari birtokain élt, s amikor meghalt, Pázmány Péter az erdélyi Kornis Zsigmondot kérte fel unokaöccse gyámjának, majd, valószínűleg édesanyja halála után, az árvát magához vette. 2 1628-ban kelt végrendeletében öccse gyámjának Sennyei István kancellárt, Forgách Miklós lévai kapitányt, Apponyi Balázst és Ravasz Andrást kérte fel. A gyermek nevelését Balassi Menyhértné Bakits Margitra bízta, aki akkor már három éve nevelte. 3 Amikor tízéves lett, a gráci jezsuitákhoz küldötte, ahol a grammatikai osztály tanulója lett. Ebben az időben, gondoskodott az érsek unokaöccse vagyoni helyzetéről is. 1633 november 1-én Sólymossy Pétert bízta meg a Pázmány és Toldy jószágok gondozásával. Már korábban vásárolt neki Morvaországban birtokokat. A már öregedő Pázmány biztosítani akarta öccsét a Pázmány „név" terhétől. Tudta, nem kedvelt még a neve sem a protestánsok körében. Számított rá, hogy egy újabb vallásháború idején bizonyosan száműzetés lenne a kenyere, mint volt neki isi több ízben. Ezért szerezte meg II. Ferdinánd királytól a morva indigenátust.4 Ditrichstein olmützi bíboros-püspökhöz írott egyik levelében meglepően, a magyarságát mindig büszkén valló Pázmánytól nagyon furcsán, indokolta meg morvaországi birtokvásárlásait, öcscsét ajánlotta Németországnak cserébe a családja őseinek tartott Hunt és Pázmán lovagokért, visszaadva őt viszonzásképp Németországnak. 5 Az öregedő Pázmány nagyon elkeseredett hangulatában foganhatott ez a levél. Családja jövőjét, annak egyetlen sarját féltette ellenfeleinek támadásától, esetleges bosszújától. A morvaországi litenschitzi és wsetini uradalmat vásárolta meg és végrendeletében azok örökösévé öccsét tette. 6 Pázmány Miklós 1634—36-ban, Grác után, a nagyszombati gimnáziumban syntaxista és poéta. Időközben nagybátyja érdemeiért a grófi méltóságot is megkapta. Az érsek előkészíti közéleti szerepét is. 1636 március 12-én, a nagyszombati jezsuita kollégium alapkövét nagybátyja képviseletében ő helyezte el. Még ez év őszén nevelőjével, Kolozsvári Istvánnal Bécsbe ment tanulmányai folytatására. Végül is Olmützben Püsky János, a későbbi kalocsai érsek felügyelete alatt végzett. Pázmány végrendeletében úgy intézkedett, hogyha öccsének gyermekei nem maradnának, a vagyona jezsuita célokat szolgáljon. Űgy látszott az érsek akarata így teljesül. Pázmány Miklós nagybátyjának halála után két esztendővel, 1639 szeotember 3-án írott levelében közli Eszterházy Lászlóval, a vezekényi hőssel: „Én Istennek akaratjából az mel dologra három esztendőtől fogva aspiráltam, most el értem úgy mint Jesuita lettem.'"' Titokban készült jezsuitának, el is indult Rómába, de mégsem lett azzá. Rómából Párizsba ment. Mi történt Rómában, hogyan került Párizsba, nem tudjuk. Egy dátum nélküli, Faubourg Saint Getmainból küldött levelében egykori nevelőjének írja: „Paris és az egész Gallia merő Paradicsom es csak vigasság vagyon benne, nem is hiszi aki nem látta. Több dolgok vannak Franciában, hogy sem egész Európában."8 Tehát jezsuitának indult és ugyancsak messze kanyarodott onnan. Bőségesen kivette részét a „francia paradicsom" örömeiből és bőkezűen szórta a pénzt. Még 1662-ben kelt végrendeletében is megemlékezik arról, hogy Van der Kempen párizsi szabómesternél maradt húszéves adósságát, 20 aranyat fizessék meg neki.9 A hosszúra nyúlt párizsi tartózkodás után végül is hazajött. Megnősült, 1642-ben Jakusits György özvegyét, Hetesi Pethe Rosinát vette feleségül. Fe161