A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Fettich Nándor: Emlékezés Rhé Gyulára (1871–1936)

5. A jutási 144. sz. sírban lelt bőrtarsoly, a jobb combcsont mellett. (Rhé Gyula rajza a sírban készült Abb. 5. Lederbeütel aus dem Grab 144, neben dem rechten Schenkelbein (Zeichnung von Gy. Rhé, verfertigt im Grab) 1908-ban a nagydémi római kincsről adott hírt a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben (2. kötet 119— 127. o.). Ez a lelet azóta is a múzeum egyik legnagyobb büszkesége. Veszprém város középkori és újabbkori lelőhelyeinek feltárása is Rhé Gyula nevéhez fűződik (a Kálváriadombon a Szent Miklós székesegyház romjai, a Temetőhegyen, á László-kápolna mellett Árpád-kori temető, a Benedekhegy alatti Margitrom, vagy Szent Katalin apácakolostor romjai, a jezsuita templomrom, melletti veszprémvölgyi apácák kolostorának romjai). Amikor a régi megyeháza II. emeletén meghúzódó vármegyei múzeum kicsinynek bizonyult és a vármegye önálló múzeumi és könyvtári palotát építtetett, Rhé Gyula elhatározta, hogy minden idejét és erejét az új múzeum berendezésének és a régészetnek szenteli. „Azért mentem teljes nyugdíjjogosultságom elérése előtt nyugdíjba, mert az ú] otthonában megnyíló múzeumnak teljes munkaerőre volt szüksége" — írta egyik levelében. Harminc évi vasúti szolgálat után 1925 január 1-től tehát nyugdíjaztatta magát. Ettől kezdve teljes erővel és páratlan munkakedvvel dolgozott a múzeumban és a terepen. Figyelme már előbb is kiterjedt a múzeológia minden területére. Jól értette azt a nyelvet, amelyen a helybeli újság, a Veszprémi Hírlap hasábjain szólni akart a városi és megyei közönséghez. Hatásos, riportszerű írásait örömmel olvasták és ki-ki a maga módján megértette a, jó szándékot. így a város és a megye múltjának emlékei nap mint nap vándoroltak a múzeumba. Jellemző a veszprémi csutorásoikról írt cikke, amely így kezdődik: „Lehullott a lombjavesztett fának utolsó levele. Az országos hírű veszprémi csutorás céh utolsó tagja, az ország utolsó csutorása, Illikmann József, letette a szerszámait. Nem lendül már többé az ősi esztergapad a Malom- és a Csutorásutcában. Ami emléknek megmaradt, bekerült a veszprémi múzeumba, a dunántúli emlékek java részének hivatott és hűséges őrének birtokába. Itt van eredeti formájában felállítva az eszterga, ide kerültek a még megmenthető céhirományok is.. ." stb. Ebből látható, hogy a sorok között finoman elrejtve ott volt a figyelmeztetés a veszprémiek számára, hogy régiségeiket adják be megőrzésre a múzeumba. Ilyen agilitás mellett nem csoda, hogy a veszprémi múzeum céhláda-, céhpecsét- és egyéb céhemlék-gyűjteménye a leggazdagabb az országban. Gyűjtősikereinek egyik titka az volt, hogy miként múzeumi munkatársa és hűséges barátja, Laczkó Dezső, ő is részt vett minden társadalmi megmozdulásban. Egyébként is emberszerető egyéniség lévén, az emberek közé ment, agitált és harcolt minden nemes ügyért. 1918-ban megszervezi e a vasutas szakszervezetet. Ugyanezen évben a veszpprémi Méhes Társbirtokosság titkos szavazással egyhangúlag tagjává választotta. 1922-ben a Veszprémi Vasutas Sport Egylet elnökévé, a Cserháti Társaskör közgyűlése választmányi tagjává, a Városlődi Kőedénygyár RT. közgyűlése pedig a felügyelő bizottság rendes tagjává választotta. Éveken át elnöke volt a Magyar Turista Egyesület Bakonyi Osztályának. A vasárnapi túrákat egybekötötte néprajzi és más gyűjtőmunkával. A veszprémi múzeum 1925. évi megnyitása alkalmával a kultuszminiszter elismerő és köszönő levelet intézett hozzá. Nyugdíjaztatása után Veszprém város képviselőtestületének és a törvényhatósági bizottságnak tagja