A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)
,: '/b Mencl i. m. 96—97. o. Ii7 /c Uo. 92—94. o. l;- Adam 80. o. 89 Az 53. számnak a magas talpon mért oldalhossza 18—20 cnij az 54. számé 14 cm. 7,1 Eri István szóbeli közlése. 71 Ádám i. m. II. rész, 65—66. és 259. o. 72 L. Korompay i. m. 12. kép. ;l 107—108. o. 7 '' Ádám i. m. II. rész, 299. o. " Uo. 300. O. 7e A közvetlen kapcsolódás mellett szól ennek ellenére az. hogy az 57. sz. középső, kiugró tagozatának felső részén a fiálékat oromzat zárja le, az 58. sz. megfelelő tagozatának alján pedig torony végződésre emlékeztető képződmény látható. Ez a két formaelem hasonló elrendezésben tűnik fel az 56. sz. jobboldali kiugró tagozatán is. Sajnos, a faragványok töredékessége miatt lehetetlen egészen határozottan eldönteni, hogy melyik megoldás lenne a helyes. 77 A veszprémi székesegyház esetében építészeti okokból sem képzelhető el egy ilyen súlyos főoltár létezése, mert az altemplom boltozatát nem lehetett túlságosan megterhelni. 7K Az 57. sz. baloldalán levő sík felület arra vall, hogy a kő ezen az oldalon belesimult a! falba; jobboldalt viszont a tagozott rész széle egyben a faragvány szélét is jelenti, akárcsak az 58. sz. esetében. Elképzelhető tehát, hogy ezen az oldalon faragványainkhoz még további tagozatok csatlakoztak. 711 Ádám nem említi, ezért közelebbi lelőhelyét nem ismerjük. Fotóját közli: Kiss A.: Veszprém és Komárom megyei renaissance kőemlékek. Művészettörténeti Értesítő VIII. (1959) 21. o. 7. kép. s " Itt említem meg, hogy az 51/a—b. számú mérműtöredékeknek az épületbelső felé eső oldala ugyancsak festett: a primer tagok homlokrésze piros, a szekundér tagok homlokrésze és a primer tagozatok belső oldalának belső sávja világos, rózsaszínes, külső sávja sárga, a szekundér tagok belső oldala pedig szintén piros. Ez a festés, akárcsak a szentségház és a kazettás töredék esetében, az építészeti részletformák architektonikus szerkezetét volt hivatva kiemelni. Feltételezhető, hogy a XV—XVI. században a templombelső legjelentősebb részei (szentély) teljes egészükben ki voltak festve. A kofaragványok egy részét már korábban is színezték, mert az árkádos oszlopfőn köröskörül megfigyelhetők a piros festés nyomai. *" Dercsényi D.—Gerő L.: A sárospataki Rákóczi-vár. Bp., 1957, 21—22. o. és 14—17. kép. 82 Kiss Á.: i. m. 22. o. Az azonban bizonyos, hogy ez az ív nem lehetett a székesegyház és a Szt. György-kápolna között, mert, mint a legutóbbi ásatás kimutatta, itt csak a XVII. században létesült közvetlen átjáró (1. H. Gyürky i. m. 385. o.). Ennélfogva nem lehet helytálló Kiss A. datálása sem, aki faragványunkat a Szt. György-kápolna 1476 előtti átalakításával próbálja összefüggésbe hozni. A faragvány stílusa ennél feltétlenül későbbi időre vall; a sárospataki párhuzam alapján legkorábban a XVI. század első évtizedeire keltezhető. ю Kiss Ákos (i. m. 21. о.) a székesegyházzal hozta kapcsolatba a Bakonyi Múzeum egy másik reneszánsz faragványát is. Erre a kőre vonatkozólag azonban a múzeum iratanyagában egyetlen adatot sem sikerült eddig felkutatni, és így egyelőre kénytelenek vagyunk lemondani arról, hogy provenienciáját meghatározzuk. 84 Jellemző, hogy Korompay még néhány évvel ezelőtt is a következőket írta az első székesegyházról: ,,A románkori templomból azonban csak négy párkánytöredék és egy oszlopfő maradt fenn . . ." (i. m. 138. o.). 138
