A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai (A Bakonyi Múzeum kőtárának ismertetése I.)

A Vetési-oszlopfő említésével már a reneszánsz periódust érintettük. A Vetési-korabeli reneszánsz azonban még félig gótika; az igazi, a gótikától teljesen független reneszánsz Veszprémben csak néhány évtizeddel később jelentkezett. Valószínűleg ebben a periódusban is folytak kisebb építkezések, erre vall legalábbis a 77. számú boltívkazetta-töredék, amely egyedül képviseli a reneszánsz stílust a székesegyház anyagában.

79 A négyzetes kazettát egészen egyszerű, enyhén rézsüs keret fogja körül, közepén három levélsoros rozetta helyezkedik el. A kő egyik ívelt oldallapján kifaragott rendkívül finom lépcsős profil a pontosabb illesztést szolgálta, a másik ívelt oldallap töredékes. A rézsüs keret mellett igen keskeny szegély húzódik, amely a töredé143. kép. Boltívkazetta töredéke (77. sz.). Abb. 143. Bruchstück einer Wölbungskassette (Nr. 77.). kes oldallap mentén kiszélesedik. Ez arra vall, hogy a kövön eredetileg két kazetta helyezkedett el egymás mellett, közöttük egy szélesebb sima sávval. Emellett szól a kő nyomokban észlelhető festése is (143. kép): a boltív szélét eltérő színnel jelölték, az osztósávot viszont ugyanazzal, amivel a kazetta terét.

80 A kettős kazettasor alkalmazására máshol is találhatunk példát az országban: felbukkan a sárospataki lakótorony főkapuján is, azzal a különbséggel, hogy itt a kazettákat torzfejek töltik ki és a profil gazdagabb.

81 Elképzelhető tehát, hogy a kő eredetileg kapuzat ívéhez tartozott, bár nem hagyható figyelmen kívül az a feltételezés sem, amely szerint a székesegyház tere és valamelyik mellékkápolna közötti hevederi v darabja volt.

82 Sajnos, ez minden, ami a középkori székesegyház faragott köveiből ránkmaradt.

81 Bár az anyag nem nagyszámú, láthatjuk, hogy sokkal gazdagabb képet ad a székesegyházról, mint ami eddig az irodalomban kialakult.

84 A kőfaragványok részletes ismertetésével elsősorban ezt a szakirodalomban kialakulc képet igyekeztem megváltoztatni, annak a reményében, hogy hamarosan lehetőség fog nyílni az építéstörténet alaposabb kutatására is. Csak ilyen kutatás tenné lehetővé az anyag teljes tudományos feldolgozását, és azt, hogy — a budavári főtemplomhoz és Pannonhalmához hasonlóan — eloszlassuk a ködöt, ami az 1907~es „restaurálás" nyomában keletkezett. Tóth Sándor 135